Half A Heart

16. fejezet

Már november közepe volt, a helyzet azonban változatlan maradt. Dylan és Nicole fuldokoltak megsínylett kapcsolatukban, azonban egyikőjük sem akart véget vetni neki. James a tervén dolgozott, és bár az elején Matt nem igazán engedte neki, most örömmel segédkezett benne. Dylan szemmel láthatóan féltékeny volt, Matt már nem volt bizonytalan abban, hogy kit válasszon, James pedig rejtegette valódi érzéseit.

Audrey úgy tett, mintha semmi sem történt volna. Továbbra is figyelte őket, ahogy Lara is, de ha észre is vettek valamit, azt csak egymással osztották meg. Tristan még mindig tett megjegyzéseket a helyzetet illetően, és Matt-ék pontosan tudták, hogy a fiú mindent tud.

Azonban egy valami mégis megváltozott. Ez pedig Cameron és Lucas kapcsolata volt. Lucas szülinapi buliján az egyik játék alkalmával meg kellett csókolniuk egymást. Ez nem is lett volna annyira fura, de az, ahogy tették, annál inkább. Mintha nem ez lett volna az első alkalom. Azóta pedig mintha több lenne köztük, mint barátság. Senki sem tudta pontosan megmondani, mi is ez, de abban mindenki biztos, hogy nem az, ami régen volt. És az csak még furábbá tette az egészet, hogy november elején Cameron szakított a barátnőjével, Lucas pedig visszautasította az egyik lányt, pedig korábban úgy tűnt, lehet köztük valami. De mindenki túlságosan el volt foglalva a saját dolgával ahhoz, hogy komolyabban is belefolyjanak ebbe a dologba.

- Jó reggelt! - James és Matt az iskola bejáratánál futott össze. James még most is sok időt töltött Matt-nél, akit néha kiidegelt perverz megjegyzéseivel és utalgatásaival. De most mintha visszafogta volna magát. Persze nem volt olyan hét, hogy legalább egyszer ne csókolta volna meg őt, de ennél tovább nem ment. Matt ezt furcsállta valamelyest, de aztán annak tudta be, hogy James megkomolyodott, és most már valóban segít.

- Hiányoztál, Matty! - vigyorodott el James, és átkarolta a morcos képet vágó Matt-et.

Ahogy beléptek az ajtón, az aulában megpillantották Dylant és Nicole-t. Nem olyannak tűntek már, mint amilyenek régen voltak. Nem szóltak egymáshoz, csak ültek egymás mellett. Dylan a térdén könyökölve a földet nézte, Nicole a falnak döntötte a hátát, és az éppen belépő Matt-re szegezte tekintetét.

- Utál téged - jegyezte meg James, miközben mindketten felmentek a lépcsőn, majd be a termükbe.

- Pedig nem csináltam semmit - mondta Matt.

Mindketten Matt helyéhez sétáltak, és lepakolták a cuccaikat. James már többet ült ott, mint amennyit eredeti helyén. Bár úgy tűnt, ezt Logan sem bánja.

Matt az asztalra döntötte fejét. Úgy érezte, nagyon lassan haladnak a dolgok. Hálás volt James-nek, amiért segít neki, de egyelőre még alig haladtak valamit. Matt pedig néha már úgy érezte, James nem is a terv miatt tölt vele annyi időt, hanem saját maga miatt. Ő maga is tudta, hogy ahhoz, hogy féltékennyé tegyék Dylant, nem kell se csókolózniuk, se semmi hasonlót csinálniuk otthon, amit egyébként senki sem lát. Ha Dylant féltékennyé akarják tenni, akkor azt a fiú előtt kell.

- Te már megint hülyeségeket beszélsz - mondta Audrey nevetve barátnőjének, miközben elhaladtak James-ék mellett.

A fiú annyiszor eltervezte már, hogy rákérdez a lánynál, mégis mennyit tud, azonban eddig nem találta meg a tökéletes pillanatot egy ilyen beszélgetésre. Tudta, hogy úgy kell intéznie, hogy Matt ne tudjon meg erről semmit. De Matt valahogy mindig ott volt a közelében. Talán azért, mert az utóbbi időben James volt számára az egyetlen ember, akire számíthatott. És James ennek nagyon örült, sőt, már jobban, mint kellett volna. Így azonban nem haladt előre az Audrey-ügyben. Már ha volt egyáltalán bármiféle Audrey-ügy.