Half A Heart

15. fejezet

- James! James, ne már! Hallod? - Matt kényelmetlenül fészkelődött. James keze a fiú nadrágjának cipzárjával játszadozott. - Figyelj, ez így nem lesz jó!

- Miért nem? - James kigombolta Matt nadrágját, és végigsimított férfiasságán. - Kemény vagy - mondta kipirult arccal. Matt még sosem látta ezt a tűzet James szemeiben. Kicsit megrémítette. Majdnem annyira, mint a tény, hogy ő maga is elmondhatatlanul kívánta James-t. Tudta, hogy nem lehet. Tudta, hogy a Dylant szereti. Mégis...

- James! Hagyd ab-hng! - Akaratlanul felnyögött, ahogy James elkezdett játszadozni vele. Az együtt töltött éjszaka jutott eszébe. Az az élvezettel teli játszadozás, és James félénk tekintete, mikor még fennállt annak a lehetősége, hogy több is történjen közöttük.

- Te is akarod! Ne is próbáld tagadni - vigyorodott el James, és szenvedélyesen megcsókolta Matt-et.

- James - nyöszörögte Matt. - James, kérlek hagyd abba! Ngh!

- Mi az, Matty? - hallotta James hangját. James-re nézett, de nem ő szólt.  Ez a hang mintha a távolból jött volna. - Matty! Matt! - Matt körülnézett. - Matthew!

Matt levegő után kapkodott, a szíve dübörgött a mellkasában. Tágra nyílt szemekkel nézett körül a sötét szobában. Egy pillanatra nem tudta, hol van. Valahol még álom és valóság között járt. Aztán megérzett egy kezet a mellkasán, és valaki hozzábújt. Ez rögtön visszarántotta őt.

- Minden rendben? - kérdezte James. A fiú ott maradt náluk éjszakára. - Olyan fura hangokat adtál ki. Már megijedtem.

Matt hálás volt a sötétségért, így James nem láthatta, hogy elpirult. - Ja, csak egy rémálom.

- Oh, mi ez itt? - James váratlanul Matt lábai közé nyúlt. Matt felszisszent. - Ó, biztos hogy egy rémálom volt? - suttogta Matt fülébe, majd lágyan beleharapott.

- Igen, biztos - mondta Matt, és kifele fordult. - Egy borzasztó rémálom.

- Akkor ezek szerint velem álmodtál. - Hátulról átölelte Matt-et, és keze ismét a fiú lábai közé tévedt. - Nincs kedved játszadozni egy kicsit.

- Nincs - jelentette ki határozottan. - Ngh!

- Oh, igen! Álmodban is ilyen hangokat adtál ki - nevetett fel James, és csókolgatni kezdte Matt nyakát, miközben hosszú ujjai fel-le jártak Matt férfiasságán. Matt nem merte még magának sem bevallani, de élvezte. Ugyanúgy, akárcsak legutóbb.

- James! - Matt felült, majd kiszállt az ágyból. Nem akarta, hogy elfajuljanak a dolgok. Audrey szavai így sem hagyták nyugodni.

- Hova mész? Elkísérjelek? Szívesen segítek ám! - kuncogott James. - Otthon gyakoroltam. Nagyon jól bánok a kezemmel.

- Maradj! - mondta rémülten, és kiment a szobából.

James mosolyogva nézett maga elé. Csakhogy volt egy kis gondja. Ott lent. A lábai között. Matt izgatása közben ő is felizgult. Ami nem volt jó. Nagyon nem. Nem szabadott volna ennek történnie. Hiszen James feladata az volt, hogy összehozza Dylant és Matt-et.

De az igazság az, hogy az utóbbi időben más gondolattal játszott el. És abban nem Dylan szerepelt. Hanem ő. Annyira hajtogatta Matt-nek, hogy ő nem meleg, és hogy nem fog beleszeretni, erre most úgy tűnik, mégis ez történik. Ő maga sem volt igazán tisztában az érzéseivel. Sose szeretett még senkit sem igazán. Lilyt persze szerette nagyon, de ez nem az az igazi szerelem volt.