Half A Heart

40. fejezet

- Mikor azt mondtad, hogy majd holnap megbeszéljük, azt hittem, arra gondolsz, hogy iskola után – mondta nevetve Dylan. – Nem gondoltam volna, hogy fél 6-kor a telefonomra kelek, aztán csak annyit mondasz, hogy pár perc, és itt vagy.

- Bocs, nem hiszem, hogy addig várni tudtam volna – lépett be Matt a fiú mellett.

- Beszélhettünk volna első óra előtt is az iskolában.

Bementek a fiú szobájába. Az ágya még bevetetlen volt. Dylan addig jutott csak el, hogy gyorsan magára kapott valami normális ruhát meg kicsit rendbe hozta magát a fürdőben, aztán már jött is az üzenet, hogy Matt az ajtó előtt várja.

- Azért remélem, James nem most szándékozik átjönni – jegyezte meg szórakozottan, és félrelökte a takarót az ágy végében. – Ülj le! – Matt így tett. Dylan nem tudta nem észrevenni barátja iskolatáskáját, mely csak azt jelenthette, hogy innen tervez menni, Dylan-nel együtt. – Szóval? Akkor most járunk?

- Hm, milyen romantikusan kérdezted – vigyorodott el Matt, és megfogva barátja karját, maga mellé húzta, hogy ő is üljön le.

- Korán van még a romantikához. – Keresztbe tette lábait. – James tényleg jól kezelte?

- Igen. Először attól féltem, hogy csak tetteti, hogy tényleg jól van. De nem is tudom. Mondta, hogy rájött, hogy amit érez, az nem szerelem, úgyhogy jobbnak látta, ha szakítunk, mert így csak egymás idejét vesztegetjük – mesélte Matt röviden. – Nekem nem úgy tűnt, mintha hazudna.

- Remélem, igazad van. Eléggé bűntudatom van, hogy így alakult – vallotta be. – Kicsit félek is attól, amit mondani akar.

Matt átkarolta Dylan vállát, és magához húzta. – Talán neked is csak el akarja magyarázni a szakítás okát, hogy ne magadat okold. – Dylan a vállára döntötte fejét, majd úgy nézett fel rá. Matt kerülte a tekintetét, és inkább a másik irányba nézegetett. Láthatóan zavarba jött,amin Dylan jól szórakozott magában. Megfogta Matt arcát, maga felé fordította, majd megcsókolta.

- Oké, várjunk! – tolta el magától Dylant. – Akkor ezek szerint járunk?

- Nekem úgy tűnik – vont vállat egyszerűen, és megtámaszkodott maga mögött.

- Oké, őszinte leszek veled – kezdte Matt. – Ennél azért romantikusabbnak képzeltem ezt a beszélgetést.

Dylan felnevetett. – Tekintve, hogy tudjuk, mit érzünk egymás iránt, és igazából ezt már a másiknak is megmondtuk egy bizonyos ponton, nem igazán tudom, mit lehetne még mondani. Vagy szeretnél valami nyálas szöveget hallani, amelyben elmondom, hogy mennyire szerelmes vagyok beléd, és hogy te jelented számomra az egész világot, és az életemnek semmi értelme nélküled?

- Annyira nem fontos – grimaszolt Matt. – Szeretlek.

- Én is szeretlek. – Eldöntötte Matt-et az ágyon, és ismét megcsókolta. – Mostantól mindent megbeszélünk, oké? Ha bárkinek bármiféle sérelme vagy kételye van vagy akármi, első dolgunk lesz elmondani a másiknak, és együtt megbeszéljük és megoldjuk.

Matt átkarolta a fiú nyakát. – Rendben.

- Rendben. – Beletúrt Matt hajába. – Csak mert nem akarok még egyszer keresztülmenni azon, amin most. És szerintem te se. – Homlokát Matt homlokának döntötte. – Amúgy, csak úgy halkan megjegyezném, egy főnyeremény vagyok – vonogatta szemöldökét.

- Ki szerint?

- Audrey mesélte, hogy Nicole-tól csak jót hallott rólam a buszon. Mindig velem dicsekedett. – Önelégült mosoly jelent meg az arcán.