Half A Heart

35. fejezet

A hét többi részében minden zökkenőmentesen ment, aminek Matt kifejezetten örült. Dylan a délelőttjeit vele, a délutánjait Audrey-val töltötte. Remélte, hogy amint Audrey meggyógyul, Dylan nem fogja az órák közötti szüneteket is a lánnyal tölteni.

Szombaton reggel nyolckor a telefonja ébresztőjére kelt fel. Eljött a nagy nap, a második randi, ahol végre elmondhatja James-nek, hogy szereti. Még akkor is, ha ez nem teljesen volt így. Illetve még ő maga sem tudta pontosan, hogy hogy is van ez az egész.

- Van valamiféle jelentősége a szeretlek szónak a mai világban? – tűnődött félhangosan a tükör előtt. – Olyan könnyen kimondjak az emberek, még akkor is, ha nem gondolják úgy. – Nem sokáig gondolkozott ezen, túl fáradtnak érezte még magát az ilyen komoly témákon való elmélkedéshez.

Soha életében nem készülődött olyan lassan, mint akkor. Mintha azt hitte volna, hogy azzal, hogy ő maga lassan készülődik, az idő is lelassulna. Azonban ez nem így volt, és mire észbe kapott, már futhatott is a buszra.

James már a bejáratnál várta, arcán hatalmas mosoly terült el. Látszott rajta, hogy nagyon várta ezt a találkozót. Matt nem tudta ezt nem észrevenni.

- Sokat késtem? – kérdezte, mikor James-hez ért.

- Nem, igazából én is csak 3-4 perce vagyok itt. – Zsebre tette a kezét.

Matt elmosolyodott. – Mehetünk?

James bólintott.

Nemsokkal később már mindketten a korcsolyapályán szenvedtek. Szenvedtek. Találóbb szóval le sem lehetett volna írni.

- Nem azt mondtad a telefonba tegnap este, hogy tudsz korcsolyázni? – kérdezte Matt, miközben karjaival hevesen legyezett, hogy megtartsa egyensúlyát.

- De. Azt hittem, könnyebb lesz, és nem fog feltűnni, hogy hazudtam – nevetett James. – Borzalmasan korcsolyázol! – A korlátra támaszkodott.

- Én próbálkozom – odasiklott James mellé.

- Van egy ötltetem! – James egy könnyed mozdulattal ellökte magát a korláttól, mire Matt-ben egy pillanatra megfordult, hogy James talán ráérzett, és már menni fog neki. De a nagy puffanás és a földön ülő fiú elhessegette ezt a téves gondolatot.

- Mi az a nagy ötlet? – Matt végignézte, ahogy egy idősebb házaspár felsegíti barátját a földről.

- Gyere ide, és fogd meg a kezem! Próbáljuk meg ketten! – Matt felé nyújtotta kezeit, aki vonakodva ugyan, de beleegyezett.

Senki nem foglalkozott különösebben a párral. Úgy tekintettek rájuk, mint két barátra, akik elmentek korcsolyázni. Vagy ha nem is, hát megpróbálták ezt bemesélni maguknak. Sokan inkább a hazugságot választották, minthogy szembesüljenek a valósággal. De így volt ez mindig is.

- Egyre jobban megy! – James óvatosan megpördült a tengelye körül.

- Ezt mondod már egy órája – forgatta meg a szemeit Matt, aki semmiféle változást nem látott a fiú mostani és egy órával ezelőtti korcsolyatudása közt.

Tettek még egy kört, majd Matt javaslatára megálltak pihenni. James elgondolkodva nézte a korcsolyázókat, akiknek többsége boldogan enyelgő szerelmespár volt. Eltűnődött azon, hogy vajon ők is így nézhetnek ki. Mármint azok szemében, akik elég nyitottak.

- Látsz valami érdekeset? - Matt is körülnézett.

- Nem – felelte, majd megfogta Matt kezét, és behúzta a korcsolyázók közé.