Half A Heart

17. fejezet

 Matt kíváncsian nézte a termet elhagyó James-et és Tristant, miközben szétszórt cuccait pakolta a táskájába. A két fiú csengetés után rögtön kisietett a teremből, James csak annyit mondott Matt-nek, hogy majd nála találkoznak. Matt válasza erre persze egy lesújtó pillantás és egy szemforgatás volt, de azért titkon örült neki.

- Mivel jöttél? - Matt felkapta a fejét erre a hangra. A hangra, melyet millió közül is felismerne.

Dylan állt előtte, szemeit lesütve. Matt értetlenül nézett rá. Nem értette, mi ez most hirtelen. Miért nem Nicole-lal megy haza, ahogy eddig is szokott?

- Motorral - felelte Matt, és hátára vette a táskáját.

- Oh - Dylan csalódottnak tűnt. - Akkor majd holnap találkozunk - azzal már indult is ki a teremből.

Matt mindenféle habozás nélkül utána futott. A lépcsőn érte utol. Dylan rá sem nézett, csak ment tovább, de lassított léptein. Nicole jelent meg a lépcső alján. Halványan Dylan-re mosolygott, amit a fiú viszonzott is. Aztán a lány felment, Dylan és Matt pedig leért. 

- Dylan! - Matt elkapta a fiú kezét, és félrehúzta az egyik sarokba. - Valami baj van?

Dylan az ajkába harapott, és nagyot sóhajtott. - Szakítottam Nicole-lal. Ennyi - mondta, és kirántotta a kezét Matt szorításából, majd elindult a bejárat felé. - Majd holnap találkozunk! - Egy színlelt mosollyal az arcán kiment az épületből.

Matt azonban ismét utána sietett. - Várj! Ez igaz?

- Az hát - vont vállat Dylan. - Mostanában úgyis sokat veszekedtünk. Csak nyűg volt mindkettőnk számára ez a kapcsolat. Úgyhogy jobbnak láttam, ha véget vetünk ennek az egésznek. - Dylan megrázta a fejét, mintha semmiség lenne, de látszott rajta, hogy bántja a szakítás. - Mindegy. Viszont jobb, ha én megyek. Nem akarok futni a busz után.

- Akkor majd még beszélünk - intett a távozó fiúnak.

Dylan szakított Nicole-lal. Arcán akaratlanul is széles mosoly terült el.Tudta, hogy nem szép dolog, de akkor is örült. Dylan szabad volt, és féltékeny, mikor James meg Matt közelebb kerültek egymáshoz. Eljött az idő, hogy cselekedjenek. Másra sem tudott gondolni, csak hogy elújságolja a híreket James-nek, hogy aztán majd együtt kitaláljanak valamit. 

Rögtön a keresésére is indult. Régen érezte magát olyan boldognak, mint akkor. A szíve majd' kiugrott a helyéről, az agya egyfolytában kattogott. Úgy tűnt, mégiscsak megérte várni. Az iskola mögött talált rá a két fiúra. James a fal mellett guggolt, Tristan előtte állt. 

- JAMES! JAMES! - Feléjük futott, arcán a vigyor még szélesebb lett.

James abban a pillanatban felállt. Sápadt volt, arca meggyötört. Matt egy pillanatra meglepődött. Tudta, hogy James nem érezte jól magát egész nap, de azt észre se vette, hogy ilyen ramatyul néz ki.

- Mi történt? - kérdezte James lelkesen, bár Matt úgy látta, ez nem őszinte lelkesedés.

- Dylan... - kezdte. - Dylan szakított Nicole-lal.

James-szel forgott a világ. Valahol a távolban mintha Tristan mormogását hallotta volna, és Matt is mintha egyik pillanatról a másikra karolta volna át. Hirtelen olyan tompává vált minden. És akkor megértett valamit. Audrey pillantását. A lány onnan jött, ahonnan Matt. James biztos volt benne, hogy a lány is tudomást szerezett a szakításról.

- James! James! James! - Matt szólongatta kétségbeesetten. - James! Hallasz?

- Mi? Persze - bólintott. Matt továbbra is karolta, mert attól félt, hogy James elájul vagy elesik. - Azt hiszem, hazamegyek és lefekszek egy picit.