Half A Heart

30. fejezet

James és Matt 9-kor érkeztek meg a buliba. Nem voltak még sokan, ugyanakkor az ott lévők nagy része már egyáltalán nem volt józan állapotban. Az előszobában füstszag terjengett, a nappali kávébarna szőnyegén egy hatalmas vörös folt, feltehetően vörösbor. 

Michelle, a házigazda, morogva itatgatta egy konyharuhával. - A picsába kell ezeknek ilyen figyelmetlennek lenniük! 

- Segítsünk valamiben? - James lehajolt hozzá. Michelle elpirult James mosolyát látva. Első ránézésre törékeny lánynak tűnt. Sovány volt, alacsony, barna hajjal és zöld szemekkel. Nem viselt sok sminket, viszont nem is állt neki jól a túl erős smink. 

- Pont a legjobbkor érkeztetek! - lelkendezett. - Pont meg akartam kérni néhány fiút, hogy segítsenek elvinni az útból a szőnyeget, nehogy összekenjük, erre most nézzétek meg! - Rámutatott a foltra. - Anyámék megölnek, ha meglátják. Amúgy is nehéz volt rávenni őket, hogy házibulit tartsak. A legutóbbi eléggé rosszul sikerült.

- A júliusi? - érdeklődött Matt, aki időközben leguggolt Michelle mellé.

- Igen - bólintott. - Annyira örültem, hogy most végre megint megengedték, erre nézzetek oda! Ha megtudom, ki volt az, a saját kezeimmel fojtom meg!

A két fiú feltekerte a szőnyeget, majd Michelle vezetésével levitték a pincébe. Ezután első dolguk volt megkeresni barátaikat, akik a lépcső közepén ülve gyülekeztek. Cameron és Lucas egymás mellett ült, Tristan két lépcsőfokkal alattuk. Cameron éppen magyarázott valamit a többieknek, mikor meglátták a közeledő James-t és Matt-et.

- Mostanság elég sokat vagytok együtt – jegyezte meg Cameron, mikor a két fiú megállt előttük.

- Ti is – vágta rá James, és végignézett Lucason, majd Cameronra szegezte tekintetét. – Dylan? – érdeklődött, ugyanis az ő kivételével már mindenki ott volt.

- Azt hittem, veletek jön – vonta össze a szemöldökét Cameron.

- Én úgy tudom, valakivel találkozója van, és csak utána jön ide – mondta Lucas, és mindenkinek ugyanaz az elképzelése támadt azt illetően, hogy ki lehet az a valaki.

- Délután volt találkozója, úgyhogy szerintem bármelyik pillanatban ideérhet. – helyesbített Tristan. Úgy tűnt, ő tud a legtöbbet.

Matt kíváncsi lett volna, hogy ez a valaki Audrey, vagy esetleg Nicole. De jobbnak látta, ha nem kérdez rá. Nem akarta még felhúzni magát. Meg amúgy is úgy tervezték James-szel, hogy hamar lelépnek, aztán kiélvezik kettesben az este többi részét. Valahogy az most sokkal vonzóbbnak tűnt, mint ez a buli Dylan-nel és Nicole-lal. Ugyanis, ha jól tudta, Nicole is hivatalos volt a buliba.

- Sziasztok! – Dylan állt a lépcső aljánál.

- Hol voltál? Csak nem csajozni? – vigyorodott el Lucas.

- Remélem, nem megint Nicole-lal voltál. – Cameron kiitta a sörösüveg tartalmát, amely már nem volt több néhány kortynál.

- Dehogy – Dylan megrázta a fejét, és leült Tristan mellé. James és Matt még mindig álltak, egymással szemben, ahogy korábban is. Matt a falnak döntötte hátát, James a korlátnak támaszkodott.

- Audrey-val találkoztál? – érdeklődött James, és óvatosan Matt-re lesett, hogy lássa a reakcióját.

Dylan csak a fejét rázta. – Az egyik unokatesómmal. Jövőre ő is abba a középiskolába akar majd járni, ahova mi, aztán körbe kellett vezetnem a városban.