Half A Heart

6. fejezet

- Jó reggelt! - James álmosan pislogott a félig a földön fekvő fiúra. Matt deréktól lefelé ugyanis lecsúszott az ágyról, és csak a lábai maradtak fent.

Nyögdécselve ülő helyzetbe küzdötte magát. - Jó reggelt! - köszönt, majd hirtelen ráeszmélt, mi mindent mondott korábban. Beszámolt neki mindenről, és így utólag már bánta. De úgy megeredtek a szavai, hogy egyszerűen nem tudta fékezni magát. 

- Ne aggódj! - James felkelt az ágyból, és a földön ülő Matt elé guggolt. - Nálam biztonságban van a titkod.

Matt azonban még most sem könnyebbült meg. James-re bízni a titkot olyan volt, mintha kiírta volna Facebook-ra a történteket. Elég csak egyszer jól leinnia magát, aztán máris könnyen kikotyogja a dolgokat. És Matt ezt akarta a legkevésbé. Akkor már inkább mondta volna el neki. A barna szempár tulajdonosának. Ő esetleg csak a barátnőjének adná tovább. És talán még segíteni is tudnának neki.

- Mondom, nem kell aggódni - ismételte meg James, mintha csak olvasna a másik fiú gondolataiban. - Sőt, tudod mit? Segítek nektek.

- Csak azt ne! - mondta elkeseredetten Matt, bár titkon azért remélte, hogy valami épeszű ötlettel fog előállni.

- Nyugalom! Majd én a kezembe veszem a dolgot.

Matt elmosolyodott. Azért annyira mégsem bánta, hogy elmondta James-nek a titkát. Hiszen jó barátok voltak már egy ideje. És most egy ilyen barát támogatására volt szüksége. 

- És mi a nagy ötlet? - Matt felült az ágyra, James pedig mellé telepedett.

- Egyelőre még nincs.

- És mondd, esetleg kitalálsz még valamit azelőtt, hogy Dylan feleségül venné Nicole-t?

James komoly arccal nézett Matt-re, de szemében ott bujkált valami halvány, játékos csillogás. - Dylan nem fogja feleségül venni Nicole-t. Sőt, le merem fogadni, hogy már tavasszal sem lesznek együtt. Egyrészt, mert én itt kézbe veszem a dolgokat, és már a jövőhéten veled fog járni. Másrészt, mert Nicole sem az a fajta, aki olyan sokáig kibírja egy fiú mellett.

- Láttam hogy néz Dylan-re. És ez nem az a fajta nézés, amivel arra nézel, akit már a következő héten dobsz. Ez inkább ilyen templomi harangos nézés. - Matt beleborzongott a gondolatba, hogy Dylan egy nap majd feleségül veszi Nicole-t. 

- Kongasd a saját esküvőtök harangjait, ne az övékét - mondta rosszallóan James. - Légy pozitívabb!

- Mégis hogy a francba legyek pozitív, mikor ilyen elbaszott szerelmi életem van?! 

- Ne sajnáltasd magad egyfolytában. Jó, talán nem megy éppen a leggördülékenyebben ez az egész, de attól még nem kell a takaró alá bújva siránkozni, hogy jaj, milyen elcseszett ez az egész. Ne keress kifogásokat! Ilyen jelentéktelen hülyeségeket legalább is ne. Ne jelentsd ki egyből, hogy elcseszett. Tudod, nem csak te vagy ám így. Rajtad kívül sok más ember szerelmes a legjobb barátjába és vonzódik a saját neméhez. - James szemében valami megmagyarázhatatlan tűz csillogott. Matt csodálattal nézte. - Figyelj, Matt! Nagyon jó barátok vagyunk, és rohadtul elegem van belőle, hogy egyfolytában magadat emészted. Állj fel, és tedd meg az első lépést! Utána minden könnyebb lesz.

Matt csak döbbenten pislogott. - Komolyan mondom, mi volt abban a James nevű löttyben?

James lágyan elmosolyodott. - Minden rendbe jön majd, meglátod. 

Matt hinni akart James-nek. Hinni akart abban, hogy valóban minden rendbe jöhet. De nem akart hiú reményeket kergetni. Inkább felkészült a legrosszabbakra, hogy ne fájjon annyira a csalódás.