Half A Heart

11. fejezet

- BASZD MEG JAMES! ODAÉGETED A TOJÁST! - kiabált Matt, és a tűzhelyhez futott. A szülei nem voltak otthon, ugyanis a cég, ahol az apja dolgozott, ezen a napon töltötte be 30. születésnapját, ezért nagy partit tartottak.

James pedig megéhezett, úgyhogy eldöntötte, hogy csinál magának vacsorát, mivel azt még nem evett. Épphogy csak megérkeztek Matt-hez, és ő máris a konyha felé vette az irányt. Az óra már hajnali negyed 2-t mutatott, de ez nem tartotta vissza attól, hogy egyen egy jót.

- Ne aggódj! Kézben tartom a dolgokat - jött be nevetve a konyhába.

- KÉZBEN TARTOD? HISZEN ITT SEM VAGY! - Matt eltakarta a szemét. James kérésére nem segített be a vacsora elkészítésében, de mikor ezt megígérte neki, még nem sejtette, hogy ez lesz belőle. Most legszívesebben James-t sütötte volna meg abban a serpenyőben.

- Nincs semmi gond! - James egy fakanállal megböködte a tojást. - Egy kicsit talán megégett - állapította meg nevetve. - De nyugalom! - Megrázogatta a serpenyőt. - Na jó, talán annyira megégett, hogy már ehetetlen. - Vigyorogva a kukához sétált, és beleborította. 

- MOST KIDOBTAD AZT A DRÁGA TOJÁST?! 

- Majd veszek nektek helyette másikat - vont vállat. 

- Szeretnéd még tovább csillogtatni bámulatos szakácstudományodat, és szénné égve a kukába dobni a hűtőnk tartalmát, vagy végre fogod azt a formás segged, és hazamész? - Matt az asztalra könyökölt.

- Fognád te az én formás seggemet! - James felült a pultra.

- Vedd le onnan azt a formás segged!

- Gyere, és vedd le te! - féloldalas mosoly jelent meg az arcán.

- Korábban mondta Tristan, hogy furán viselkedsz, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire.

Matt felállt a helyéről, és James-hez sétált. Bizonytalanul állt meg előtte. Nem tudhatta, hogy esetleg James nem veti-e rá magát váratlanul. 

- Csak nem a formás seggemért jöttél? - James kinyújtotta kezeit, és Matt nyaka köré fonta. Matt azonnal távolabb húzódott, magával rántva James-t, aki elvesztve egyensúlyát, majdnem elesett.

- James - kezdte Matt, de James nevetése félbeszakította. 

Tristannak igaza volt. James valóban furán viselkedett, és Matt biztos volt benne, hogy ennek köze volt Lily-hez. Legszívesebben rákérdezett volna, de félt, hogy James esetleg rosszul reagálna. Talán James az a fajta ember, aki mások titkait szívesen meghallgatja és segít, de a sajátjait megőrzi magának, és csendben szenved.

- Nem akarok tőled semmi komolyat - mondta egyszerűen.

Semmi komolyat. Matt meglepetten hátralépett. De akkor valamit mégis akar.

- Ne légy már ilyen! - James megint elnevette magát, de ez nem őszinte nevetés volt. Az arca hamar el is komorult. - Valóban szerettem Lily-t. - A pultnak támaszkodott. - Vagy nem szerettem, nem tudom. De nem volt számomra közömbös, az biztos. Ahogy most sem az. - Nagyon sóhajtott. - Gondoltam arra, hogy esetleg járhatnánk, hiszen azért már jó ideje... Hogy is mondjam? Szóval jó ideje kavarunk. - Halvány mosoly jelent meg az arcán, és Matt most végre megértette, miért vannak érte oda annyira a lányok. - Várható volt, hogy végül valamelyikünk többet érez majd. De jó ez így. 4 év van köztünk. Idősebb nálam. 

- Jake hány éves? - tudakolta Matt.

- 21. Ugyanarra az egyetemre járnak. - James ellökte magát a pulttól. - Rendes srác. Pont Lily-hez való.