Half A Heart

4. fejezet

- Hogy nézek ki? - Nicole mosolyogva nézegette magát a tükörben. Fehér ujjatlan felsőt és fekete combközépig érő szoknyát viselt fekete nejlonharisnyával és szegecses fekete magassarkúval.

Dylan mögé sétált, majd csókokkal halmozta el a nyakát és csupasz vállait. Nicole jólesően felsóhajtott. Szerette ezeket a gyengéd csókokat nagyon.

- Csodásan nézel ki. - Dylan puha puszit nyomott a lány homlokára, és ő is megnézte magát. Egy egyszerű fehér pólót vett fel, amin a BITCH PLEASE felirat díszelgett, valamint kedvenc farmerjét és egy tornacipőt.

- Ne maradjunk sokáig - mondta Nicole, és szembefordult a fiúval. - Nem vagyok oda Chris bulijaiért. Te is tudod, hogy a végére mindig eldurvul.

Dylan tudta jól, de még mennyire. Fanyar mosoly jelent meg az arcán, ahogy arra az estére gondolt, mikor ez az egész katyvasz kezdődött. De most nem akart ezzel foglalkozni. Ami történt, megtörtént, változtatni már nem lehetett rajta. Nem akart tovább rágódni ezen. Matt és ő végre kibékültek, úgy tűnik, minden rendben van köztük. Látszólag legalábbis.

- Addig maradunk, ameddig szeretnél - felelte, bár nem egészen gondolta így. Szeretett volna egy jót bulizni Matt-tel. Annyit inni, míg hazafele egymást támogatva be nem esnek az egyik árokba. Na, nem mintha eddig történt volna valami ilyesmi. Az már előfordult, hogy az alkoholtól elhomályosulva beleestek egy pocsolyába, vagy Matt-ék küszöbében megbotlottak. De azért lehetőleg mértékkel ittak csak.

***

Matt belépett az ajtón. A házban dübörgött a zene, a már kissé sem józan emberek vadul, egymást lökdösve táncoltak, mit sem törődve a kezükben tartott pohár vagy üveg ki-kilöttyenő tartalmával. Tristan és James a krémszínű bőrkanapén ült, belemélyedtek a beszélgetésbe. James éppen hitetlenkedve rázta a fejét, mikor észrevette a feléjük tartó Matt-et. Mikor odaért hozzájuk, megkönnyebbülten leült melléjük.

- Valaki rálépett a lábamra a magassarkújával - panaszolta, majd kezet fogott a két fiúval.

- Tessék, válassz! - James az asztalon sorakozó színes italokra és tömény alkohollal teli üvegekre mutatott. - Ez mind a miénk. Theo csak nekünk készítette.

- Chris bátyja hazajött? - Matt elvett egy zöld itallal teli poharat. - Azt hittem, valami puccos bárban dolgozik Olaszországban.

- Hazalátogatott néhány napra. - James a fekete szívószálon keresztül beszippantott egy nagy kortynyi világoskék italt. - Ez kóstold meg! - Matt elé tartotta, aki kíváncsian vette a szájába a szívószálat.

- Ez most olyan, mintha csókolóznátok - szúrta közbe Tristan, és James-re kacsintott, mintha ők ketten valami nagy titok tudói lennének.

- Finom - bólintott Matt, és végignyalta felső ajkát.

- Jól ízleld meg minden cseppjét, mert ez nem más, mint az egyedülálló James - mondta büszkén, és vigyorogva itta tovább az italát.

- James? - kérdezte Matt felvont szemöldökkel.

- Addig nyaggatta Theot, míg az végül elnevezett róla egy koktélt. - Tristan a kezében szorongatott telefont nézte.

- Értem - bólintott, és félretéve kiürült poharát, egy másikért nyúlt. A narancssárga koktél jólesően folyt végig torkán.

- Szóval? Hogy ízlettem? - James arcán megjelent az a szokásos félmosoly, miközben szemöldökét vonogatta.

Matt erre a kérdésre félrenyelt. Köhögve tette vissza poharát az asztalra, attól tartva, hogy fuldoklás közben esetleg magára vagy barátaira önti. James nevetve ütögette meg a hátát. Könnyed nevetés volt, olyan őszinte és szívből jövő.