Half A Heart

27. fejezet

- Minden rendben? Már mindenhol kerestelek. – Dylan az iskola kapujában állt Tristannal és Lucas-szal.

Audrey még kissé össze volt zavarodva, azt sem tudta hirtelen, hol áll a feje. Abban a pillanatban, hogy azt kérte Matt-től, hogy szeresse James-t, elfutott. Most értetlenül pislogott Dylan-re, majd a fejét fogva Lucas vállára dőlt.

- Nem akarok ünneprontó lenni, de nem én vagyok a te hőn szeretett Dylan-ed – jegyezte meg Lucas meglepetten. – Tudod, ő az – mutatott a szóban forgó fiúra. – Vele leveleztél a múltkor, ahelyett, hogy nekem segítettél volna.

- Mi? – Audrey felnézett. – Ja, tudom, hogy nem Dylan vagy. Nincs barátnőd, nem?

- Barátnőm az nincs – Audrey nem tudta figyelmen kívül hagyni ezt a mondatot. Mintha azt sugallta volna, hogy barátnője nincs, ellenben fiúbarátja igen. Ebbe a gondolatba még jobban beleszédült. Túl sokat gondolt már mindenbe. 

- Oké, akkor nem fog féltékenykedni, ha esetleg így lát minket.

- Nem, nem fog. De még nem bocsájtottam meg neked, amiért cserbenhagytál abban a fontos pillanatban.

- Miben? – Audrey tekintete még mindig zavart volt egy kicsit. - Ja, a dolgozatnál?

- Minden rendben? – Dylan a karjánál fogva magához húzta a lányt. – Mintha nem lennél önmagad.

- Minden a legnagyobb rendben – vágta rá.

- Szerintem részeg – vetette fel Tristan.

- Megrészegítette a szerelem – bólintott Lucas, mire egy szúrós pillantást kapott Audrey-től.

- Indulhatunk? – kérdezte Dylan Audrey-t, még mindig szorosan fogva a kezét.

- Persze.

- Csak nem kettesben mentek haza? – vonogatta a szemöldökét Lucas.

Audrey kedvelte a fiút, mert jópofa volt, és a külsőjében sem volt semmi kifogásolható, de most valahogy szívesen a fejére húzta volna a kapu melletti szemetest. A Matt-tel folytatott szóváltástól még mindig zsongott a feje, és haragudott magára, amiért annak ellenére, hogy nem akart belefolynia dolgokba, mégis megtette.

Bár nevezhetjük ezt annak? Valóban belefolyt volna? Hiszen nem tett semmi rosszat, csak összebarátkozott Dylan-nel. Még csak beszélni sem beszélt neki semmit arról, hogy tud kettejükről. Tényleg nem akart semmi rosszat tenni, de valahol mélyen a szívében még mindig élt az az érzés; az érzés előző tanévből. Most, hogy jóban lett Dylan-nel, megtett mindent annak érdekében, hogy ezt elfojtsa, hiszen valami azt súgta neki, hogy a végén Dylan úgyis Matt-tel jön majd össze.

Tudta jól, hogy az előző nap említett valaki, akinek az érzéseit Dylan már tudja viszonozni, nem más, mint Matt. Matt-ről viszont úgy sejtette, hogy James érzéseit sosem fogja tudni viszonozni. Hirtelen úrrá lett rajta a szomorúság. Sajnálta James-t, mert tudta, hogyha valóban az ő elképzelései szerint végződnek a dolgok, és Matt tényleg Dylan-nel jön össze, akkor James egyedül marad, és nem lesz mellette senki. Persze nem azért maradna egyedül, mert senki nem akarna segíteni neki, hanem azért, mert James biztosan nem mondaná el, mi történt vele. Túl büszke ahhoz, hogy a barátainak vagy akárki hozzá közelállónak elmondja, hogy szerelmes volt Matt-be, csak aztán összetört a szíve.

Persze ez mind csak egy elképzelés volt, nem lehetett biztos abban, hogy valóban így alakulnak majd a dolgok. Az is lehet, hogy Matt a végén tényleg képes lesz beleszeretni James-be, és Dylan is talál valakit magának. De bárhogy alakulnak is a dolgok, egy dologban százszázalékig biztos volt: valakinek összetörik a szíve.