A dalok mögötti titkaink

4. Rész

Néha annyira fel tud húzni! De mindegy! Nem foglalkozok vele! A tegnapi összetörésem és álomba sírásom után eldöntöttem, hogy innentől tudatosan kerülni fogom a férfi nemet. Az egyedüli aki kivételt kap az Theo, hiszen ő a barátom. Tényleg a barátom! De rajta kívül minden más hülye férfit ki fogok zárni az életemből! Itt az ideje, hogy magamat helyezzem előtérbe. Erick meg rohadjon meg!

Tegnap már ide küldettük a holmijainkat még a koncert előtt, ami kellhet az alváshoz, meg a másnaphoz, úgyhogy elővettem a táskát, amiből már hiányzott a pizsamám, elvégeztem a reggeli rutinomat, majd már bele is bújtam egy fehér alapon, apró kicsi kék virágokkal borított nyári ruhába. Június másodika van, de az idő olyan, mintha már legalább nyár közepe lenne! Természetesen mikor leértem a hallba senki sem várt, viszont szemben a kávézó úgy csalogatott, akár csak a mennyei fény, úgyhogy nem volt mit tenni. Kiléptem a hotel ajtaján és már észre is vettem egy férfit, kamerával a kezében, de nem foglalkoztam vele. Körbe néztem, átsiettem az úton, majd már be is léptem. Pont nem állt senki se sorba, úgyhogy gyorsan leadtam a rendelésemet, majd arrébb álltam, hogy a mögöttem lévők is tudjanak rendelni. Olyan hőség van, hogy én a lelkemet el tudnám most adni egy jeges kávéért, esküszöm!

Nem is értem, hogy apu miért nem kezdte meg a srácokkal előbb a turnét. Jó, mondjuk tudom, hiszen ott voltam a megbeszélésen, szinte egy éve. Apu feldobott két lehetőséget. Vagy márciusban kezdik és sokkal lazábban lesznek, kicsit több helyszínnel, vagy pedig júniustól, miután én is be tudok szállni, de átlagban heti két koncert szeptemberig. Nem is értem a hülyéket, ugyanis mindenki, egytől-egyig a későbbi kezdést szavazták meg. Még apám is! Elmondásuk szerint 1 koncertet nem élnének túl nélkülem, és apun is az igazság, hogy azt látom, nem menne neki. Persze nem azért mondom, mert én egy akkora hiper-szuper fontos ember vagyok és az én munkámat nem lehet helyettesíteni, de apu nem tudná. Férfi, komolyabb, bezárkózottabb. Lényegében ő adja az erős háttérszelet, én pedig el kormányzom a vitorlást. Miattuk hoztam előre és tudtam le olyan gyorsan a vizsgáimat, amilyen gyorsan csak tudtam, hogy tényleg minél előbb neki láthassunk. Ma vasárnap van, tegnap volt az első itt Las Vegasban, de szerdán már Monterreyben lesz a csapat. Jó, mondjuk lesz laza hetük is, hiszen lesz olyan, amikor igaz, hogy heti három is lesz, hiszen duplázniuk kell a felkapottság miatt, de akkor mind a 2 egy városban lesz. Vagy többször, de legalább egy országban. A júniusi hónapjuk nem lesz annyira vészes, július lesz a leghúzósabb, augusztus meg igazából csak a levezető köröket jelenti, de így is 3 hónap alatt 28 koncert! Közösen raktuk persze össze, de kész idióták, hogy ezt így bevállalták! Hogy nem fognak kipurcanni a végére?! Aztán majd aput tartják hajcsárnak, de közben ő próbálta a legjobban lebeszélni őket erről. Nagyon durva lesz! Szinte ha összeadjuk egy hónapon keresztül turnéznak majd a nyárból, ha egymás után lennének! És az utazásokról még nem is esett szó...

Miután kész lettek a kávék elindultam vissza a hotelbe, ahol már vártak a fiúk.

-És még, hogy ránk kell várni...-dünnyögte csipkelődve, de ettől függetlenül egy hatalmas mosollyal az arcán Theo.

-Akkor nem kell kávé, Szépfiú?-kérdeztem mosolyogva, mire a szájához kapta kezét.

-Azt nekünk hoztad?-kérdezte, mire ártatlanul megvontam a vállam.

-Lehet...-mondtam mosolyogva, de csak ennyi kellett nekik, már meg is indultak, mint egy csorda.

-Köszi!

-Egy angyal vagy!

-Hálám üldözzön!

-Egy életre leköteleztél!-hálálkodtak sorba, amin csak felnevettem. Már az elmúlt évek próbái és stúdiózásai alatt bőven megtanultam, hogy ki hogy szereti a kávéját, éppen ezért merészkedtem venni. Erick hálálkodott a legfanyarabb arccal, ő volt az, aki csak elmotyogott egy ,,Köszi"-t.