A dalok mögötti titkaink

53. Rész

Borzalmasan felidegesített, úgyhogy gyorsan előre hajoltam, és kivettem a kezéből, majd hátra dőlve a lehető legmesszebb pontra tettem, hogy ne érje el. Vagyis ne annyira könnyen. Ő csak idegesen pattant fel a székről és nézett le rám.

-Mégis mi a francot akarsz? Részeg vagy, nem most fogjuk megbeszélni...-morogta mérgesen, mire csak szomorúság lett úrrá rajtam. Én nem akarom, hogy így érjen véget a nap! Én nem akarok így elaludni, hogy ennyire haragszik rám... Oké, most már tudom, hogy miért történt, de akkor is ezt közösen kell megbeszélnünk.

-Kérlek...-motyogtam könyörgő hanggal, miközben a hasa aljára emeltem a kezem, de csak épp hogy, néhány ujjal értem hozzá. Ő csak még mérgesebben nézett rám.-Zayden, kérlek...-ismételtem meg halkan, egy kicsit közelebb hajolva hozzá, de ő csak aprócska mozdulatokkal megrázta nemlegesen a fejét.

-Nem most fogjuk ezt csinálni...-mondta komoran a szemembe nézve. Csalódott fájdalom hasított a mellkasomba. Én nem fogok így elaludni és Zaydennek sem fogom engedni! Ismerem már az előttem álló férfit, pontosan tudom, hogy mivel lehet meglágyítani, úgyhogy sietve átkaroltam a nyakát, lejjebb húztam magamhoz, majd megcsókoltam. Éreztem, hogy egy pillanatig ellenkezni próbálna, de gyorsan elengedte és visszacsókolt. Egyik kezével az asztalon támaszkodott meg, a másikkal pedig az állam alatt a nyakamra emelte a kezét. Ismét ellenem fordította a magasságát és teljesen fölém magasodott, így nekem nem volt más választásom, teljesen hátra kellett döntenem a fejem. Egyre hevesebb és hevesebb lett.

-Akkor megbeszélhetjük?-kérdeztem reménykedve halkan, és mit ne mondjak eléggé zihálva, de ő csak továbbra is komor arccal nézett le rám.

-Nem.-zárta le komolyan, miközben végigsimított a a hüvelykujjával az alsó ajkamon.

-Nem?-kérdeztem csalódottan, mire csak apró mozdulatokkal megrázta nemlegesen a fejét. Én csak hatalmasat sóhajtottam, de ekkor megfogtam a csuklóját, majd a számba vettem a gyűrűs és a hüvelykujját, köré zártam az ajkaimat, majd úgy húztam ki a számból.-Akkor hajrá! Csináljuk azt, amit szabad, ha már beszélgetni nem beszélgethetünk!-morogtam mérgesen, miközben felhúztam egyik kezemmel a szoknyámat, a másikkal viszont Zayden kezét a csuklójánál fogva a bugyimhoz emeltem. Éreztem rajta, hogy mérges, de ennek ellenére benyúlt a bugyimba, majd gyengéden elkezdte mozgatni az ujjait. Az ajkamba haraptam és behunyt szemekkel hátra hajtottam a fejem. Olyan finoman mozgatja. Éppen hogy csak kinyitottam a szemem, Zayden a szabad kezével a hajamba túrva csókolt meg. Annyira mélyen csókol! Egyszerűen valami szédítő! De ekkor hirtelen lassan belém csúsztatta az egyik ujját! Nem bírtam, belenyögtem a szájába. Ezután egy nagyon halvány mosollyal a száján vált el tőlem, de ekkor megtalálta azt a bizonyos pontot, úgyhogy ismét egy nyögés tört fel belőlem.

-Vodkáztál?-kérdezte komolyan, miközben megnyalta a saját ajkát, mire csak bólogatni tudtam. Ő erre csak halványan elmosolyodott, de áttévedt a tekintete a müzlire. Én már nagyon nehezen bírtam, már a hátam mögött meg kellett támasszam magam.-Az ott az én vacsorám volt...-morogta az ajkamra, de már meg is csókolt.

-Vacsoráztál már egyszer... Ha nem rémlik ettünk már kínait...-mondtam, mire csak elmosolyodott.

-És ha még éhes maradtam?-kérdezte egy pimasz mosollyal az arcán.

-Talán két kanálnyi még maradt a müzliből...-mondtam, miközben nehezen hátra pillantottam. Miután visszanéztem a szemébe, ő csak nemlegesen megrázta a fejét, de már bele is kapaszkodott a bugyimba, majd lehet, hogy az volt a célja, hogy lehúzza, de annyira hirtelen jött, ő pedig annyira erősen rántotta meg, hogy eltépte. Én döbbenten néztem csak rá, de ő már el is tűnt. Visszaült a székre, amin ezelőtt is ült, majd széttárta a lábam és ahhoz se kellett sok, hogy elvesszen köztük. Elképesztően mélyre vezette a nyelvét, szinte valósággal belém hatolt. Hatalmas nyögés tört fel belőlem. Ez egyszerűen valami... -Istenem, Zayden!-nyögtem fel hangosan, miközben nem bírtam és lerogytam, a hátam mögött a könyökeimre támaszkodva. Elképesztő, hogy mire nem képes a nyelvével! A lábaimat a vállára emelte, miközben a kezeivel átnyúlt alatta, majd a csípőmre emelte a kezét, azzal próbálta fékezni a testem, hiszen nem kellett sok idő és már nem tudtam olyan nyugodtan ott ülni az étkezőasztalon.-Zayden! Igen!-nyögtem, de ekkor belém vezette az egyik ujját, és miközben nem hagyta abba a nyelve pörgetését, még az ujjaival is besegített.-Istenem!-nyögtem fel ismét, miközben a hajába vezettem az ujjaimat. Éreztem, hogy egyre jobban kezd gyülekezni a hasamban az a bizonyos érzés. Egyre nagyobb és nagyobb lett, de ekkor hirtelen abbahagyta.-Mi?! Miért?! Ne!-kezdtem el értetlenül hadarni, miközben felállt a székről.