A dalok mögötti titkaink

56. Rész

-Éhes vagy? Eljössz velünk bekapni néhány falatot?-kérdezte mire hatalmasra tágultak a kisfiú könnyes szemei, majd hevesen elkezdett bólogatni.

-Az a csodaszép hölgy az anyukád?-kérdezte, miközben felpillantott arra a nőre, akinek eddig az ujjait szorongatta.

-Igen...-motyogta sírástól elszoruló hangon.

-Engedjék át, kérem...-mondta Theo kedvesen az egyik biztonsági őrnek, aki már bólintott is és átengedte a nőt. Borzalmasan vékony volt. Egy barna színű trikó és egy fehér földig érő bővebb szoknya volt rajta, de a trikó miatt láthattuk, hogy mennyire is csontosak a karjai, a vállai, és a kulcscsontja is nagyon kilátszik, de ennek ellenére hihetetlenül kedves és mosolygós arca volt. Világos barna haja egy laza kontyba volt felkötve. Annyira kedvesnek tűnik és szerénynek. Zayden közben felegyenesedett, a kisfiút pedig felkapta a karjába az anyukája.

-Van bármi csomagjuk?-kérdezte kedvesen Cody.

-Nem, nincs. Nem utazunk, csak az ő kedve miatt jöttünk el ide...-mondta kedvesen, miközben lepillantott a fiára. A kék szemét az anyukájától örökölte annyi szent! A kisfiú azonnal átölelte az anyukája nyakát és elfordította a fejét, de én még ráláttam, így megláthattam, ahogy megszökik néhány csepp a szeméből. Én csak szomorúan elmosolyodtam, de a táskámból gyorsan előkutattam egy zsepit, majd nem túl feltűnően oda nyújtottam neki. Ő egy szívmelengető mosollyal ,,köszönte meg", majd kicsit ügyetlenebbül, de letörölte a könnyeit. Egy kis hős!

-Akkor kérem, jöjjenek velünk a váróba. Ehetnek, ihatnak, csinálhatnánk néhány képet...-kezdte el kedvesen Erick sorolni, mire a nő hálásan elmosolyodott.

-Köszönöm, de nem lehetne, hogy tegeződjünk?-kérdezte kedvesen, miközben végignézett a bandán.

-Persze!-felelték kórusban négyen.

Ezután elindultunk a váró felé. Ilyenkor ki szoktuk bérelni az első osztályú váró és persze kárpótlást fizetünk az elmaradt haszonért és kárpótlást is. Persze ezután a tömeg csak még hangosabban sikoltott fel, de ezután nem álltunk meg. Imádom ezt a várót. Hatalmas ablakok vannak és a HOLLYWOOD feliratig is el lehet látni.

-Na és hogy hívnak kishaver?-kérdezte barátságosan Zayden.

-Nolan.-mondta halkan, még mindig az anyukájához bújva.

-És téged?-kérdezte Cody egy szívdöglesztő mosollyal az arcán. Ezen a nő halkan felnevetett, miközben lehajtotta a fejét, de mikor nem figyelt ide csak jól felkaron vágtam. Ez itt most nem az a pillanat, hogy felszedje. Ezt persze apu is végig nézte. Miután látta, hogy megcsaptam egy kicsit csak büszkén elmosolyodott, majd a háttérbe vonulva leült a bárhoz és hagyott minket kibontakozni.

-Isabelle, de mindenki csak Isanak szólít.-mondta kedvesen. Úgy tudom elképzelni, hogy a légynek sem tudna ártani... Közben viszont letette a fiát, de ekkor Zayden barátságosan odanyújtotta a kezét. A kisfiú egy kicsit bátortalanul, de megfogta Zayden egy ujját. majd elkezdte a kanapé felé vezetni, én pedig... Én pedig valósággal elolvadtam!

-És mesélj Nolan, mit szeretnél enni?-kérdezte, miután Zayden lehuppant a kanapéra, majd felültette maga mellé a kisfiút. Persze a banda is követte. Nolan mellé leült az anyukája, a másik kanapén és fotelekben pedig mi foglaltunk helyet.

-Nem tudom...-motyogta, de ekkor elvette Zayden a kisasztalról az étlapot, amit körbe ülünk, de ekkor meglátta, hogy a kisfiú szeme megakadt a csokis kosaron, ami az asztalon van. Zayden mosolyogva nyúlt a kosárért, de ekkor megállt a mozdulatban és Isara pillantott kérdőn, a nő pedig csak mosolyogva bólintott egyet. Ezután Zayden már bátran elvette és a kisfiúhoz nyújtotta hogy válasszon egyet. Lelkesen vett el egyet, Zayden pedig visszadobta az asztalra, majd elkezdte felolvasni az étlap azon kínálatát, ami gyerekbarátabb. Nolen ki is választott egy sajtos szendvicset, majd az italkínálatból almalevet kért. Zayden persze udvariasan megkérdezte Isat is, de ő nem kért semmit.-És te mit kérsz?-kérdezte izgatottan, miközben az összekulcsolt kis kezeit felemelte a mellkasa elé, de ekkor megláttuk, hogy enyhén lehorzsolta a jobb kezét. Szegény picike...