A dalok mögötti titkaink

31. Rész

-Lehet nem kellene hozzá mennem...-motyogta halkan nagyon hosszú idő után.

-Ezt nem gondolhatod komolyan...-mondtam döbbenten. Már rengetegszer hallottam, hogy elhagyja, miután véletlenül le-le bukogattunk néhány alkalommal, néhány aprósággal, de valahogy két nap múlva már ismét minden rózsaszín ködben úszott.

-De. Ez most tényleg komoly. Sky, itt vagyok fiatalon, és mégis már annyi stresszel jár ez a kapcsolat, mint egy kiégett házasságban élő nőnek, hosszú évtizedek után! Nekem ez már nem megy! Értem én, hogy sztár, meg híres a zenekar, meg nők ezrei vannak oda érte... Értetek...-javította ki, miközben Zaydenre pillantott.-De ez akkor sem mehet így tovább! Még most kellene véget vetni neki, amíg nem bukunk olyan sokat. Néhány hónap múlva már nem csak szakítanunk kellene, hanem válnunk, néhány év múlva meg nem csak válnunk, hanem akár a gyermekelhelyezési perekre járni!-hadarta kétségbeesetten, mire a szívem fájdalmasan összefacsarodott. Egy gyerek... Lehet mondani egy szívtelen dögnek, hogy Nora háta mögött velem csalta az immáron vőlegénye, de egy gyerek mindent megváltoztatna! Miután megszületne, egyszerűen már nem lenne hozzá szívem tovább folytatni azt, ami köztem és Erick között volt. Nem tudnám elviselni, ha egy ártatlan gyerek miattam nőne fel csonka családban, vagy két olyan szülő mellett, akik elviselni is alig bírják egymást, miközben minden nap csak a veszekedésből és a stresszből állna. Azt már tényleg nem!

...

-De biztos nem a tiéd volt?-kérdeztem sóhajtva, mire felnevetett. Már vagy egy órája beszélgetünk, Zayden is megunta, inkább átment a konyhába előrehozott uzsonnázni...

-Dehogy az enyém! Nekem nincs olyan árnyalatom!-mondta kiakadva, de ekkor kopogtak két erősebbet. Mind a ketten összerzzentünk, miközben Zayden csak mérgesen felmorgott.

-Baszki, hát kiveri az üveget...-morogta mérgesen, miközben otthagyta a kis joghurtját és az összekockázott gyümölcseit, majd elindult a hátsó ajtóhoz.-Ha kitört volna, kifizettettem volna veled, csak hogy tudd!-morogta mérgesen, miután elhúzta az ajtót.

-Itt van?-kérdezte Erick mély és dühös hangon. Zayden csak sóhajtott egyet és félreállt az útjából.

-Hagyj békén, látni se akarlak!-kezdett bele zokogva Nora, de Erick csak könnyedén felrántotta mellőlem a kanapéról.

-Kend be vele a szád!-morogta idegesen és felé nyújtott egy pirosas, rózsaszínes színt. Nora egy pillanatig még értetlenül állt vele szemben, de idegesen végül elvette a rúzst, majd úgy nagyjából érzésre bekente vele a száját, de közben Zayden is odalépett mellém, mivel oldalasan ülök a kanapén és a túlsó vállamra simította a kezét. Én autómatikusan nekidőltam az oldalának.-Most pedig adj rá egy puszit!-morogta mérgesen, majd átnyújtotta a szürkés-kékes pólót. Nora idegesen elvette, majd rányomta az ajkait, de miután elvette döbbenten meredt a pólóra.-Megmondtam, hogy a tiéd!-mondta feszülten Erick, mire egy kicsit jobban nyújtóztatva a nyakam megláttam, hogy mivel nem annyira erősen pigmentált a rúzs, kissé olajos és ahogy az a pólóra kenődik, csak egy bizonyos százalékban fedi, viszont a póló alapszíne megtorzítja a rúzs színét, így tényleg egy kissé lilás árnyalatú színt kapunk. Bevallom, én enyhén döbbent arckifejezéssel néztem ki a fejemből.-Megmondtam....-ismételte meg sóhajtva egy kis idő után sokkal halkabban és nyugodtabban. Láttam, ahogy Nora szemeibe könnyek gyűlnek, majd már Erick nyakába is ugrott.

-Én annyira sajnálom!-kezdte el bűnbánóan hadarni, miközben Erick is átölelte a derekát.-Annyira sajnálom, hogy nem hittem neked! Sajnálom!-hadarta Nora.

-Nem szeretnék többször egy ilyen hülyeség miatt, ekkora veszekedést!-mondta halkabban, de azért a hangján hallatszódott Ericknek, hogy még mérges.