A dalok mögötti titkaink

50. Rész

-Őszintén köszönöm!-mondtam nevetve.

...

-Jézusom...-nyöszörögtem.-Ez annyira jó!-sóhajtottam.

-Isteni!-erősítette meg Zayden.

-Igazad van. Sokkal jobb így ez az egész. A törölköző, pedig kiváló ötlet...-sóhajtottam, miközben végigsimítottam az arcán.

-Én megmondtam!-mondta a szokásos maga önteltségével, mosolyogva.-Annyira finom...-motyogta, de én ezen csak halkan felnevettem.

-Lehet, hogy most az egyszer egyetértünk valamiben...-mondtam, mire csak halkan felnevetett.

-Ezt kóstold meg!-mondta, miközben a fapálcika segítségével felém nyújtott egy kisebb sushit.

-Mi van benne?-kérdeztem.

-Csak egyed. Finom. Nincs olyan benne, amit ne szeretnél!-mondta meggyőzően, én pedig csak elmosolyodtam, közelebb hajoltam, majd a számba vettem.

-Jézusom! Ez tényleg nagyon finom!-motyogtam teli szájjal, amin csak halkan felnevetett.-De én már nem bírok többet enni! Nem megy!-sóhajtottam, miközben a hasamra emelve a kezem hátra dőltem a háttámlának, ahogy Zayden ül. Ebédelni még a tegnapi maradékot ebédeltük, viszont vacsira elfogyott minden szinte, úgyhogy rögtönöznünk kellett. Nem vesztünk össze azon, hogy kínait rendelünk. Zayden is szereti és én is, úgyhogy egyértelmű volt. Zayden mondhatni enyhén túlzásba esett. Szinte mindent megrendelt. Rendelt valami levest. Az isteni. Abból mondjuk rá tudtam beszélni, hogy csak egyet. Elfeleztük, így is szinte teljesen jóllaktam tőle személy szerint, de annyira sok finomság volt még, úgyhogy az én felem maradék egynegyedét is Zaydennek átpasszoltam. Ő zokszó nélkül megette. Ezután volt egy kis pirított tészta. Abból is ettem, olyan mézes szezámmagos csirkével. Abból is maradt, de miután Zayden is evett belőle, már nem igen maradt valami sok. Rendelt valami tengeri dolgokat is, valami isteni volt minden. Volt még egy kisebb sushi tál is, arra éppen most szálltunk rá, de szerintem én végeztem. Zaydent elnézve ő is.-Mi lesz a maradékkal?-kérdeztem, miközben a köztünk lévő térre pillantottam. Zayden ötlete volt, hogy húzzuk fel a zsákmányt a szobába. Én ellenkeztem, de ő kitalálta, hogy akkor leterítünk egy törölközőt közénk. Meg is csináltuk, majd kipakoltunk és mondhatni elég közösbe megy az egész. Mind a ketten eszünk mindenből.

-Én is teli vagyok. Egy morzsa sem tudna lecsúszni a torkomon...-mondta sóhajtva.

-Nem, nem...-kezdtem el hadarni, miközben elkezdtem kutatni, majd büszkén felemeltem a két kis csomagot.

-Annyira tudtam, hogy te ez a fajta vagy...-mondta halkan nevetve, de én erre csak hangosan felnevettem, miközben négykézláb mászva megkerültem a mi kis terülj-terülj asztalkánkat, majd a lábai közt felmásztam hozzá, egészen amíg az ölébe nem tudtam ülni.

-Szed össze magad! A potya szerencsesüti még vissza van!-mondtam lelkesen, mire csak halkan felnevetett. Miután megtudták hogy a híres Zayden Goss rendelt, megdobtak minket két szerencsesütivel és valami isteni csokis sütivel is desszertnek. Nem bírtuk, mind a ketten azzal kezdtünk, még a leves előtt. Valósággal tocsogott a csokiban! Persze a futár nem bírta és mikor Zayden át akarta venni, kért tőle egy autogramot és egy képet. Persze Zayden kedvesen aláírt neki egy szalvétát, amit a kissrác az orra alá dugott, majd én gyorsan befutottam a szatyrokkal, amiben a vacsink volt, majd csináltam róluk egy képet, majd már suhant is vissza az étterembe a kis robogóján. A srácok nagyon ritkán rendelnek étteremből, hiszen van amikor sokkal zakkantabbak a futárok és az ő kis birodalmukba is nehezen engednek be szívesen akárkit. Teljesen megértem őket.