A dalok mögötti titkaink

45. Rész

Zayden egy szót sem szólt egész idő alatt csak csendben nézett maga elé és hallgatta ahogy a fejéhez vágok mindent. 

Valósággal kirobbantam az autóból, majd Zaydent meg sem várva kikutattam a kulcsot a táskámból, majd kinyitottam az ajtót és már be is léptem. Nyitva hagytam az ajtót, de egyenest haladtam tovább. A kanapéra ledobtam a táskám és én is leültem, majd lehajoltam és elkezdtem kicsatolni a cipőm pántját. Közben persze Zayden is becsoszogott, de mire elért volna a kanapéig, addigra én már le is dobtam magamról a cipőmet.

-Mutasd a kezed!-morogtam még mindig feszülten. Még a klubban sikerült elcsípnem lopva, hogy azért az ő ökle se néz ki valami csodásan. Még ekkor sem mondott semmit, csak leszegett fejjel felemelte a kezeit. Helyes! Biztos érzi, hogy bűne van!

-Van bárhol fertőtlenítő, vagy bármi hasonló? Elsősegély doboz, vagy akármi?-kérdeztem mérgesen.

-A fürdőben.-mondta halkan, miközben a fejével a mellettünk lévő ajtó felé bökött.

-Gyere!-morogtam, majd elindultam.

Zayden kezén a bőr is enyhén megrepedt, amit le kell fertőtleníteni. Borzalmasan haragszok rá, de ismerem annyira, hogy tudjam, hogy ő egy egyszerű öblítéssel letudná. Miután benyitottam azért körbe kellett néznem, hiszen itt még nem voltam. A jobb sarokban volt egy zuhanyzó, jobbra volt egy vécé, balra pedig egy beépített szekrény. Odamentem, ő pedig lehajolt és a csap alatti szekrényt kinyitotta, majd elővett egy kis kosarat.

Mindenféle dolog volt benne. Ő csak letette a pultra, én pedig elkezdtem kutatni. Egy kibontatlan dobozban találtam sebfertőtlenítőt. Persze nem voltam annyira hülye, és mivel gyanús volt, hogy teljesen le van zárva a csomagolása, ezért gyanakodva megnéztem a lejárati dátumát. Még egy hónap van vissza, épp itt az ideje, hogy megbontsuk. Kivettem a kis üvegcsét, majd letettem a pultra. Elvettem egy törölközőt, bevizeztem, majd óvatosan elkezdtem letöröli a kezéről a vért. Miután nagyjából megvolt neki álltam lefertőtleníteni. Halkan felszisszent a folyadék érzetére, de még mindig nem mondott semmit.

-Ha gondolod be is kötözöm, de előtte fürödj le.-mondtam, miközben elkezdtem visszacsomagolni. Nem akartam fürdés előtt bekötözni mindkét kezét, mármint inkább öklét, de utána akármennyire is haragszok rá, megteszem, ha akarja. Ő erre is csak némán bólintott egyet, majd elindult fel. Ahogy magamra hagyott a pultra támaszkodtam és egy hatalmasat sóhajtottam. Ezt nem hiszem el! Olyan mintha meg sem történt volna! Vagyis nem velem! Mintha egy filmet néztem volna, vagy csak álmodtam volna az egészet...

Miután nagy nehezen visszarángattam magam a gondolataimból, vissza csavartam az üvegcse kupakját, majd vissza csúsztattam a dobozába. Ez már a lejáratáig úgyse lesz használva, de azért visszatettem abba a kis kosárkába, ahonnan kihalásztam, majd az egészet vissza a szekrénybe. Elindultam ki, viszont megszomjaztam, úgyhogy odaléptem a hűtőhöz és kivettem a mentes vizet. Elővettem egy poharat, majd töltöttem. A csípőmmel a pultnak dőlev kortyoltam bele, mikor hirtelen kopogtak az üvegajtón. Úgy megijedtem, hogy szinte a vizet ki is köptem, de persze a kíváncsiságom eluralkodott. Letettem a pultra a vizet, majd elindultam az ajtó felé. Miután elhúztam a függönyöket és megláttam, hogy ki is áll a túloldalán, kicsit döbbenten, de kinyitottam az ajtót.

-Szia, hát te?-kérdeztem furcsálva.

-Szia, nos én csak néhány szót szeretnék mondani, aztán már itt sem vagyok!-hadarta el Nora idegesen, mire furcsán néztem rá.

-Oké. Bejössz?-kérdeztem és már arrébb is léptem volna, de megrázta nemlegesen a fejét.

-Én csak nagyon gyorsan elnézést szerettem volna kérni. Én nem számoltam, hogy hány pohárral iszik, és amikor az egész kialakult, akkor én előtte átültem Codyhoz beszélgetni. A következő pillanatban már egymásnak is estek. Én bevallom, haragudtam Zaydenre, de nagy nehezen kihúztam Erickből, hogy mégis mi a franc történt, és igaz, hogy csak nehezen, de elmondta. Én nagyon sajnálom! A nevében is elnézést kérek tőled!-mondta szégyenkezve és sajnálkozva, mire csak értetlenül néztem rá.