A dalok mögötti titkaink

16. Rész

-Készülődj, mert lassan indulnánk...-mondta, de erre már nem válaszoltam semmit, hiszen sietve becsuktam magam mögött az ajtót.

Az a mocskos szemétláda ellenem fordította azt, amit meséltem neki! Igen, mindig is álmodozó típus voltam, mindig is, már gyerekkorom óta vártam arra a hercegre, aki megjelenik egy lovon és megment minden baj elől, ami rám vár, hogy aztán boldogan élhessünk amíg meg nem halunk, de szemmel láthatóan a sors nekem más szerepet osztott! Egy olyan emberbe szerettem bele, akibe nem hogy nem lett volna szabad, de még csak meg sem érdemelte volna! Nem hiszem el, hogy így beszélt és így bánt velem! Miután annyi mindenen mentünk keresztül... Gúnyt űzött belőlem. Megalázott! És Zayden... Ő ennek az egésznek az alapja!

Esküszöm, eddig még csak fel sem tűnt, hogy nem akart úgy rendesen semmit sem tőlem, annak ellenére, hogy azért már egy ideje életbe lépett apu szabálya. Zayden az egyéjszakásairól híres! Hogy nem érdekli szinte soha semmi, de tényleg, csak az, hogy kapja meg amit akar. Nos, végülis megkapja, de mégsem úgy, ahogy azt mindenki gondolná...

Mi a baj velem? Nem lennék neki elég szép, vagy a testemmel van valami baja? Egész eddig tényleg nem éreztem, hogy bármi baj lenne velem és a külsőmmel, de ezek szerint mégis van, hogy Zayden ennyire nem akar igazán... Tudom jól, hogy nem kellene érdekelnie, és igazából hálásnak kellene lennem, hogy nem erőszakol rám egy olyan dolgot, amit lehet alapból sem szeretnék, de ezt hallani, azért mégis... Fáj! Nem is csoda, hogy most reggel is annyira semleges volt velem. Miért is kellene törnie magát, hiszen én csak... Én csak én vagyok...

Egy selejtes áru. Az aki senkinek sem kell igazán. Én nem az utolsó süti vagyok, akiért mindenki szívesen megküzd, hanem nagyszabású vacsorák utáni mosogatnivaló, akit senki sem akar elvállalni, de azért a végén egy valaki, igaz szájhúzva, de megcsinál.

...

-Most pedig elmondod, hogy mi a franc bajod van már napok óta!-mondta feszülten Zayden, miközben berántott az öltözőjébe és levette magáról a fülmonitort. 12 nap telt el, miután Erick gúnyt űzött belőlem és teljesen megszégyenített. Azóta már 3 koncert van a hátunk mögött, Houstonban, Dallasban, Chicagoban és ma pedig Nashvillben vagyunk, a kis rövid szünetünk előtti utolsó koncerten, hiszen holnap utazunk haza, Los Angelesbe, ugyanis lesz a bandának egy 5 napos szünete szombattól szerdáig, de közben otthon apunak lesz egy jótékonysági estje is, de csütörtökön már Rómában leszünk ismét.

-Hagyjál békén! Nem akarok veled beszélgetni!-sziszegtem, majd elindultam ki, de nem engedte, hogy kimenjek az öltözőjéből. Az itteni stadionhoz, csak egyszemélyes öltözőket tudtak biztosítani. Igaz, hogy egymás mellett vannak, de el vannak választva egymástól, de ennek ellenére mindegyik ugyanúgy, tökéletesen fel van szerelve. Éppen most ért véget az a megbeszélés, amit végül abban a szobában tartottunk, ahova majd a nyerteseket fogadják a srácok, de azután mindenki ment vissza a saját kis helyére.

-Ide figyelj, értem én, hogy megvan, de ez már kezd nagyon durva hisztivé válni!-morogta idegesen és feszülten a szemembe nézve. Miután a megbeszélésen, vagy hatszor löktem le magamról a kezét és akárhányszor mellém állt, én arrébb léptem, számára nem is kellett több és elrángatott magával az öltözőjébe.

-Ide figyelj, értem én, hogy még nem volt barátnőd, úgyhogy felvilágosítalak: Ez egy ilyen időszak!-mondtam mérgesen és nagyon feszülten. Miután Erick a fejemhez vágott mindent, mintha átkapcsolódott volna valami bennem. Már nem úgy viszonyultam Zaydenhez, ahogy ezelőtt. Egyszerűen nem voltam hajlandó ott maradni vele egy légtérben, nehogy a hibáimmal és a nem megfelelő külsőmmel és a csúnyaságommal csak rontsam ott neki a levegőt... A színjáték sem megy már annyira könnyen, hiszen ahogy most, csak amiatt hozzám akart érni, de nem tudtam elviselni! Nem akarom, hogy én legyek az a lány, akit csak szánni lehet! Erick szórakozott arca is, azóta mindenhova kísér, amikor egyszerre vagyunk ott hárman Zaydennel, hiszen pontosan tudja, hogy mi a helyzet és egyszerűen nem bírom elviselni. Ja igen, és ha már nem lett volna elég bajom, még meg is jött jó néhány napja. Szerencsére éppen azelőtt, hogy Zayden a bugyimba akart volna nyúlni, úgyhogy tökéletes kifogás volt, ő pedig a ,,hisztimet", ahogy ő fogalmazott annak a számlájára írja fel, ami engem nem is zavar.