A dalok mögötti titkaink

20. Rész

Mondjuk, de ha egyszer igaza van...

...

-Figyelj csak, akkor tényleg ezért volt az a több, mint egy hetes hiszti?!-kérdezte döbbenten, miközben visszamásztam az ágyba, miután ő utána én is rendbe szedtem magam a fürdőben.

-Igen, de nem csak ezért...-motyogtam, mire őszinte kíváncsisággal fordult felém. Meglepett? Határozottan igen!

-Akkor?-kérdezte halkabban.

-Erick az elején annyira kedves volt... Persze kiakadtam, mert magával rángatott és rám kényszerítette, hogy beszéljünk, de aztán... Aztán ahogy általában, ahogy szokta elérte, hogy elfelejtsek mindent. Esküszöm, szinte már megbocsátottam neki, de aztán szóba került, hogy én miért csinálom ezt veled... Vagyis jobban mondva számon kérte rajtam. Aztán én is rákérdeztem, hogy miért hazudta azt, hogy nem voltak az elmúlt időszakban Noraval együtt. Aztán felhozta az ilyen hülyeségekkel, hogy ő férfiból van, meg hogy én is ugyanezt csinálom, hiszen ,,csalom" mással...-kezdtem bele és ahogy haladtam úgy egyre jobban kezdtem el hadarni, hiszen ismét felidegesítettem magam-Aztán véletlen kicsúszott a számból, hogy én nem fekszek le veled... Aztán kellett egy kis idő mire leesett neki, de elkezdett kiröhögni úgy, hogy már könnyes volt tőle a szeme, aztán pedig elkezdett gúnyolni, hogy még egy olyan pasinak sem kellek igazán, akinek csúnyán fogalmazva ,,általában minden mindegy"... Aztán elmesélte, hogy mik a... szokásaid. Hogy kivel mit csinálsz... Nekem ez nagyon szarul esett, hiszen előtte ő dobott el, aztán neked sem kellettem, pedig nem érzem úgy hogy bármi baj lenne velem... Meg nem is arról volt szó, hogy nem azért nem történt, mert én állítottalak le, hanem mert még csak be sem próbálkoztál, hogy akkor esetleg nem lehetne-e valami... más is.-fejeztem be nehezen.-Ahogy a fejemhez vágta csak ez zakatolt a fejemben, hogy akkor biztos velem van valami baj. Aztán igen, megjött, ami csak rontotta az egészet, ezért talán háromszorosan kaptad az egészet...-motyogtam halkan a végét szégyenkezve, de ő csak értetlenül nézett rám.

-Én azért nem kezdeményeztem semmit, mert nekem is fura még egy kicsit ez az egész... Nagyjából 16-17 éves korod óta ismerlek.. Soha sem gondoltam úgy, hogy bármit is akarnék tőled, de még mielőtt megint elkezdesz komplikálni, nem azért, mert nem néznél ki jól, vagy mert nem jönnél be!-tette hozzá komolyan a szemembe nézve.-Hanem mert egyszerűen nem az a kategória vagy, mármint most egy rajongó oké, a backstageből valaki oké, a hotel recepciósa oké, de te... Te vagy az egyetlen olyan nő a életemben aki állandó és inkább voltál olyan nekem, mint egy barát. Na persze nem azt mondom, hogy miután beléptél a 20-as éveidbe egyszer sem néztem meg a feneked, vagy akadt meg a tekintetem a felsőd kivágásan, amikor olyan ruha volt rajtad, ami túl sokat nem takart, de te ezt nem vehetted észre, hiszen nem vagyok paraszt, nem feltűnően csináltam...mondta mosolyogva, mire éreztem, hogy lángba borul az arcom.

-Te nézted a fenekem?!-kérdeztem döbbenten halkabban, mire halkan felnevetett, de ekkor hirtelen a csípőmre emelte a kezét és hirtelen odahúzott magához közelebb.

-Túl jó, ahhoz, hogy ne néztem volna meg az elmúlt évek alatt...-mondta határozottan, miközben lejjebb csúsztatta a tenyerét és bele markolt. Én csak felemeltem a kezem és az arcára téve elfordítottam a fejét kicsit határozottabban, mintha csak lassított felvételben pofoztam volna fel.

-Nagyon szemtelen vagy!-mondtam és levettem a testemről a kezét.-És most mi van azzal, hogy a barátod vagyok?-kérdeztem egy pimasz mosollyal, amit azóta tanultam el, amióta jobban vele vagyok.

-Továbbra is az vagy...-mondta de elkezdett közelebb hajolni.-Csak egy kis extrával.-tette hozzá, miután lágyan megcsókolt.

...