A dalok mögötti titkaink

37. Rész

-Véged van! Véged!-kezdett el ordibálni Mr. Brown.

-Mi van rajtad a ruhád alatt cicus?-kérdezte nehezen Jack, mire Zayden már ugrott is volna vissza, de nagy nehezen Theo, Cody és Erick visszafogta. Hárman ugrottak elé, mégis majdnem visszajutott Jackhez. Mr. Brown már elő is kapta a telefonját és elkezdett volna valakit hívni, de ekkor legnagyobb meglepetésemre apám kikapta a kezéből és hatalmas erővel a parkoló betonjához vágta.

-George, nem fogsz felhívni senkit, nem fogsz perelni senkit! Mind a ketten tudjuk, hogy a fiad pontosan megérdemelte amit kapott. Most mosd fel, szedd rendbe, és menjetek haza és úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna!-mondta rideg, de mégis nyugodt hangon. Döbbenten néztem az apámra, aki viszont kőkeményen tartotta a szemkontaktus a vele egy magas férfival.

-Az a fasz betörte a fiam orrát!-ordította feszülten.

-A fiad pedig ribancnak hívta a lányomat és fogdosta is. Megérdemelte amit kapott.-ismételte meg nyomatékosítva.-De persze nyugodtan perelj. Te vagy Los Angeles legjobb ügyvédje, még a dédunokái is a kártérítést fizetnék, de akkor remélem megérted te is, hogy véletlenül ki fognak szivárogni a fiad ügyei is. Milla, Aubry, Savannah, Hazel, Ellie és még sorolhatnám... Mind! A fiad a börtönben fog megrohadni, hiába te vagy az apja!-mondta nyugodtan, Mr. Brown valamit még morgott az orra alatt, de ezután már ellépett az apámtól, egyenest a fiához sétált, segített neki felállni, majd elkezdte beterelni a mosdóba.

-Amondó vagyok, nekünk is itt a vége az estének...-motyogta halkan Cody, a többiek helyeslően bólintottak, majd elindultak a kocsijuk felé. Én már épp elindultam volna Zayden felé megnézni, hogy hogy van, de ekkor elkapta valaki az alkarom. Az apám.

-Gyere haza!-kérte halkan és lágy hangon. Én értetlenül néztem rá, miközben éreztem, hogy mellém lépett Zayden.

-Nem! Én Zaydennel akarok menni!-motyogtam, hiszen azért egész este most beszélünk egymással először és azért a veszekedésünk emlékei elég élénken felelevenedtek a szemem előtt.

-Kicsim, ő nem elég...-kezdett bele halkan.

-Nem vagyok neki elég jó?-kérdezte Zayden, mire rákapta a tekintetét és a kezemet is elengedte. A fogása egyáltalán nem volt szoros, simán kiránthattam volna, ha nagyon akartam volna, de mégis megkönnyebbülés volt, hogy elengedett. Én azonnal hátrébb léptem egy lépést, egyenest Zayden mellé.

-Nem...-mondta halkabban és bánatos hangon apu, de ezen csak Zayden felnevetett.

-Tudod jól, hogy utálom elismerni, de ezúttal tudod mit? Igazad van! Igazad van, Ronan! Nem vagyok neki elég jó! De egyik mitugrász sem, akiket ma ráuszítottál! Vagy netán attól, mert az egyik közgázon van, már betörheti bármi bűn nélkül a legjobb barátja fejét? Vagy mert az egyik orvosin van, máris tukmálhat drogot a lányodra? Vagy mert éppen a harmadik ügyvéd lesz, mint az apja, ő neki meg már szabad nőket erőszakolnia? Az egyik egy idegbeteg fasz, a másik drogfüggő, a harmadik pedig úgy viselkedett és úgy beszélt a lányoddal az orrod előtt, ahogy senkinek sem lenne szabad így beszélnie vele! Igazad van Ronan, nem vagyok neki elég jó. Én csak egy zenész vagyok. Igazad van! De te sem vagy jó neki! Én megértem, ő az egyetlen gyereked, a kislányod és nem akarod elveszíteni... Nem akarod, hogy esetleg ne olyan jó élete legyen, mint amilyet te biztosítottál neki... Értem! Lehet nekem nincsen doktori titulus a nevem előtt, vagy nincs 5 mester diplomám, de attól még megtehetem a tőlem legtöbbet telhetőt! Meg kell engedjed, hogy megpróbáljam! Az apja vagy, még szép, hogy a szemedben nem vagyok neki elég jó! De ha odakerülne a sor akkor se a közgázosod, se a doktorod, se az ügyvéded, sem pedig senki ezen a kibaszott bolygón nem lenne neki elég jó, ami igaz is! A lányod egy valóságos kincs! Gyönyörű, szép, bátor, kedves, jószívű, segítőkész és elképesztően okos. Még a világ legtökéletesebb embere sem lenne neki elég, mert ő még mindig annál és annál többet érdemelne! Úgyhogy nyugodtan ordibálj, kiabálj, veszekedj, mondd rám a legcsúnyább jelzőket, bánts meg, toporzékolj, vágj a földhöz, pofozz meg, de én akkor is ott fogok állni mellette és meg fogom védeni az olyan gerinctelen férgektől, mint amilyeneket ma küldtél rá. Nem vagyok elég jó. Elfogadtam, hogy a szemedben nem vagyok elég. De szerintem egyszer végre a lányodat is megkérdezhetnéd arról, hogy mit szeretne és kivel érzi jól magát! Én csak egy dobos vagyok, mindössze egy érettségit és nyelvvizsgát tudok felmutatni, tudom, hogy nem sok, de ha ő velem érzi jól magát, akkor továbbra is, tudom jól, hogy kevés vagyok, viszont minden erőmmel azon leszek, hogy jobb és jobb legyek!-mondta elég hevesen, mégis viszonylag nyugodtan. Végig az apám szemébe nézett, egy pillanatra sem nézett félre, vagy akadt volna meg a mondandójában. Nekem az ajkaim enyhén elnyíltak egymástól és úgy hallgattam Zaydent. Ez valami elképesztő. Láttam, hogy a szavai elérnek az apámhoz, hiszen annyira megtört volt a tekintete.-Mos pedig Ronan, egy pillanatra állj meg, nyisd már fel végre a szemeidet és tedd már meg azt, amit már a legelején kellett volna tenned! Kérdezd meg a lányodat!-akadt ki.-Kérdezd meg, hogy hogy van, tényleg jól érzi-e magát, nem vagyok-e vele egy fasz, megértem-e, nem vagyok-e vele erőszakos, nem akarom-e belevinni semmi rosszba, és nem követelek-e tőle olyat, amit még nem szeretne, vagy nem állna-e rá kész?! Ahogy a többi rohadék viselkedne vele...-akadt ki végképp, mire az apám hirtelen nem is tudott mit mondani. Ő is döbbenten és enyhén tátott szájjal nézett rám. Kellett neki néhány perc, mire megszólalt. Lassan emelte rám a tekintetét.