A dalok mögötti titkaink

49. Rész

-Én esküszöm...-kezdett bele, de ekkor végig nyaltam az egész hosszát, úgyhogy nem lepett meg, hogy elfúlt a hangja.-Kibaszottul imádlak!-morogta, miközben bevettem a számba és gyors tempóan elkezdtem mozgatni a fejem és a kezemmel is besegítettem. Hatalmas morgás tört fel a torkából, miközben hátradőlt, a hajamat pedig egy copfba összefogta.

...

-Befejeztem, én nem játszok többet vele!-mordult fel kiakadva Cody, miközben egy nyertes mosollyal belekortyoltam a limonádémba.

-Mondtam, hogy ennek a játéknak én vagyok a koronázatlan királynője!-mondtam elég beképzelt hangon, de szerencsére vették a többiek és halkan felnevettek.-Na keverd meg Zady, de most is olyan jól!-mondtam, miután összeszedtem egy pakliba a lapokat, majd odaadtam a mellettem ülő Zaydennek.

-Anyu eddig mindig hagyott minket nyerni...-motyogta durcásan Levi.

-Ezaz, eddig mindig nyertünk...-csatlakozott hozzá Leo.

-Sajnálom srácok, de ha hagynám magam, akkor ez az 5 jómadár kapna a lehetőségen és ők előznének meg...-mondtam együttérzően.

-Ez így nem tetszik...-motyogta Leo durcásan, amin halkan felnevettünk, de Theo csak odanyúlt és megsimogatta a fejét, de úgy hogy direkt összekócolta a haját.

-Hagyj, te bolond!-kiáltott fel, mire hangosan ismét felnevettünk, de közben Zayden oda sem figyelve olyan látványosan keverte meg a kártyapaklit, mintha pókerezni készülnénk.

-Elég lesz már, ossz!-szólt rá Cody.

-Jólvan, na... Éppen csak bele lendültem...-mondta ártatlanul, de már el is kezdte osztani a lapokat. Theo teraszán lévő asztal körül ülünk éppen. 5 múlt, de már legalább fél órája itt vagyunk, ugyanis Theo unokaöccsei az ő felügyeletére lett bízva. Az apja testvére az ikrek apjának. Egész nap itt voltak Theonál ők így hatan. Az ő szülei, az unokatestvérei és a nagybátyjáék, viszont volt egy asztalfoglalásuk az egyik étterembe, csakhogy az ikrek, Leo és Levi túl jól érezték magukat Theonál, így ők kilobbizták, hogy itt maradhassanak nála. Theo ebbe persze bele is ment, de két 9 éves kissráccal nehezen bírt el, így negyed óra múlva már nála is volt az egész banda. Néhány perc után már ki is telepedtünk ide a teraszra és azóta is Unozunk. Lehet gyerekesnek tűnt az elején az ötlet, de mi amilyen vérre menően játsszuk, teljesen felpörgeti a dolgokat. Szegény ikrek nehezebben tudják a lépést tartani velünk, de próbálkoznak. Elismerésre méltó, hogy sohasem adják fel!

-Sky... Nyerni fogsz?-kérdezte óvatosan Leo, mire csak elmosolyodtam.

-Majd meglátjuk..-mondtam ártatlanul mosolyogva, miközben megvontam a vállam, de ekkor csak lemondóan nagyot sóhajtva hátradőlt.

-Tesó... Végünk...-motyogta oda a testvérének, amin ismét csak felnevettünk.

Felvettem az asztalról a lapjaimat, majd hátra dőltem a székemben. Az asztal egy hosszabb oldalán hárman ülünk a két élén pedig 1-1 ember. Én az egyik hosszabb oldal szélén ülök. Mellettem Zayden, mellette Cody. Az egyik élen, Cody mellett Erick foglalt helyet, mellette Codyval szemben, pedig Nora. Mellette ül az ikerpár, Levi és Leo, a másik élen mellettem, pedig Theo. Mondhatni, hogy most az úri magatartás Theonál és Zaydennél is háttérbe szorult. Theo hiába a barátom, Zayden pedig papíron hiába a pasim, többször is rajtakaptam őket, hogy ki akarták lesni milyen lapjaim vannak. A kis szemetek... Mikor Theot kaptam rajta, ő letudott azzal, hogy megkínált gumicukorral, amikor pedig Zaydent, akkor egy csókkal kenyerezett le. Aprócska volt, kis ártatlan, de utána mégsem tudtam haragosan nézni rá után, hiába nem akartam, máshogy nem tudtam ránézni csak egy fülig érő mosollyal.