A dalok mögötti titkaink

32. Rész

-Sokkal jobb!-zihálta a nyögésem hallatára mosolyogva, majd lehajolt megcsókolni, de sokkal finomabban és gyengédebben kezdett el mozogni bennem.

...

Szól valami. Talán a tévé. Hangos. Túl hangos. És van rajtam valami. Mondjuk tudatában, hogy hol vagyok, inkább valaki.

-Halkítsd le...-nyöszörögtem szenvedve és elkezdtem az ágyat paskolni az egyik kezemmel, a másikkal pedig még jobban a fejem alá gyűrtem a párnát.

-Szép jó reggelt, Szivi!-hallottam meg Zayden lágy és kedves hangját, miközben éreztem, hogy megsimogatta a fenekem jobb felét de valami a balon még mindig volt. Nem értettem, hogy mi történik, úgyhogy elég kómásan, de fel támaszkodtam a könyökömre, majd hátrafordultam és ekkor láttam meg, hogy Zayden úgy fekszik a fenekemen, mintha egy párna lenne a feje alatt. Én ezen csak halkan felnevettem, de csukott szemekkel visszahajtottam a fejem a párnámra.

-Te mit csinálsz?-kérdeztem nevetve.

-Alkalmazkodom, mert valaki az összes párnát befoglalta és amint megérezte, hogy alvás közben ki szeretnék lopni egyet, már el is kezdett nyöszörögni. Amúgy szívesen, hogy inkább hagytam és nem keltettelek fel...-mondta és most vettem csak észre, hogy mivel az ágyban széltében vagyok hason kinyúlva és tényleg a legtöbb párna félig a testem alatt van, ezért ezen csak felnevettem, majd lassan kinyitottam a szemem, alkalmazkodva a tévé fényéhez, miközben még jobban átkaroltam a fejem alatti párnát. Éppen egy viccesebb jelenet volt, hiszen a pali a filmben, miközben a többi előtt menőzött, akkorát zakózott, hogy az valami mestermű volt, úgyhogy Zayden és én egyszerre kuncogtunk fel.-Kialudtad magad, Édes?-kérdezte légy és halkabb hangon.

-Tudnék még aludni... Olyan jó ez az ágy...-motyogtam a párnába, mire halkan felnevetett, de ekkor a feje fölé csapott, egyenest a fenekemre, de ez most egyáltalán nem fájt, igazából kis játékos volt.

-Vagy csak én fárasztottalak le kellőképpen...-mondta, amin elmosolyodtam. Na igen... 2 menetet vágtunk le egymás után. A végére a testem már teljesen megadta magát. Az ágyban össze vissza hemperegtünk, úgyhogy még mikor elaludtam, akkor Zayden itt feküdt mellettem, ugyanúgy hosszában.

-Ne tartsd magad túl nagyra...-mondtam mire felnevetett, de ismét a feje fölé, a fenekemre csapott. Jó, meg lehet, hogy igaza van... Erickkel eddig egyik együttlétünk sem volt valami túl hosszú. Akkor még jónak is éreztem, viszont Zayden... Nem dobja be a kulcsot egyhamar, azt el kell ismerni. Ráadásul most egymás után két menetet is lenyomtunk... Én persze azonnal felvetettem, hogy napi egyben egyeztünk csak meg, mire már jött is a válasz, hogyha abba se hagyjuk, akkor az már egy lesz és ne menjek bele a részletekbe... Miután ezt elhadarta már el is kezdte a testemet csókolgatni, ami hihetetlenül csikis egy érzés volt, viszont azután megtalálta a lábam közötti részt. Néhány perc kellett, már nyújtottam is felé az újabb óvszert, ő pedig már húzta is fel magára. Lövésem sincs, hogy pontosan mennyi ideig csináltuk, de az első fordulót egy nagyjából kicsit kevesebb, mint háromnegyed órásra tippelném, a másik is meg szinte elérte a fél órát, úgyhogy nagyjából másfél órán át ügyködhettünk. Zayden ismételten úgy dobált és hajtogatott, hogy nekem az állam a padlót súrolta. Olyan könnyen csinált, mintha csak egy játékbabát mozgatott volna, viszont azok a pózok... Őszintén nem tudom, hogy hányszor érte el, hogy megremegjen az egész testem... Az biztos, hogy nem csak egyszer. A végére totálisa lefáradtam, előtte a vásárlás is leszívta az erőm, arról pedig ne is beszéljünk, hogy hiába aludtam tovább, mint Zayden reggel, ennek ellenére hihetetlen fáradt voltam, hiszen csak úgy cikáztak a fejemben a gondolatok.-Amúgy hány óra?-kérdeztem, miközben megláttam, hogy jóval a tévé mögötti ablakon már megláttam a napot. Zaydennek naplementére néző hálószobája van, viszont most már a nap eléggé besüt...