A dalok mögötti titkaink

24. Rész

-Zayden! Nem viheted el a lányomat! Hallod!-üvöltött apa, de mi lehagytuk. 1 éve műtötték a térdét, azóta a lépcsők eléggé nagy ellenségei lettek, úgyhogy ott tudtunk egy kis előnyt kovácsolni. Sietve megkerültem a kocsit, majd már be is ültem az anyósülésre, Zayden pedig bedobta hátra a bőröndömet, majd már be is ült a vezető ülésbe. Éppen, hogy csak becsukta az ajtót, már el is fordította a kulcsot, a motor mélyen felmorgott, majd már ott sem voltunk.-Zayden! Állj meg! Sky! Nem mehetsz sehova! Kurva gyorsan gyere vissza!-ordította, de mi addigra már a kapunál voltunk. Az őr nem merte Zaydent nem kiengedni, úgyhogy már ki is fordult az útra.

Olyan erősen markolta a kormányt , hogy az ujjai elfehéredtek, én pedig úgy ziháltam, mintha maratont futottam volna és akkor.. Mintha összedőlt volna egy kártyavár és meghasadt volna a szívem... Ismét feltört belőlem a zokogás. Nem akartam, hogy Zayden így lásson, így a tenyerembe temettem az arcom, és esküszöm, próbáltam visszafogni, de nem ment, viszont ekkor megéreztem, egy meglepően lágy érintést a combomon. Lassan elvettem a szemem elől a kezemet és ekkor megláttam, hogy Zayden a kezét lágyan a combomra helyezte, majd bátorítóan egy kicsit meg is markolta, de éppen hogy csak. Nem mondott semmit, még csak rám sem pillantott, de a érintése, egyszerűen megkönnyebbítő egy érzés volt! Igaz, hogy tovább szipogtam, de nem zokogtam már úgy annyira, Zayden viszont valósággal fortyogott. Nem volt az érintése se túl erős, vagy durva, tényleg kellemes volt, viszont az arca... A tekintete.. Mindent elárult!

Nekem valósággal egy pillanat alatt eltelt az út és már meg is érkeztünk a hatalmas kovácsoltvas kapuig. Az őr, mikor meglátta Zayden autóját, már ki is nyitotta a kaput, majd gurult tovább. A srácok házai egy kicsit érdekesebbek. Mind a négyen egy kétemeletes gyönyörű szép házban laknak. Különbözőek, természetesen, de az érdekesség az, hogy ,,egy kerítésen belül" van a négy ház. A hihetetlenül széles beálló Először az első kettő ház előtt halad el, első ház Erické, második Theo, majd az út felkanyarodik Theo háza mellett, elhalad Codyé előtt, ami Theo fölött van, majd követve házat elkanyarodik jobbra, egészen az utolsó házig, ami Zaydené... Tisztességes távolságban vannak a házak egymástól, ráadásul van egy emelkedő is. Zayden miután felért az emelkedőn elfordult jobbra, haladt tovább, a háza garazsához, majd beállt. Éppen hogy csak befér a Raptor a Dodge mellé. Miután kiszálltunk, Zayden a kezébe fogta a bőröndömet, majd néma csendben elindultunk ki a garázsból. Miután kiléptünk megnyomott egy távirányítón egy gombot, majd már el is kezdett lecsukódni. Mindössze néhány lépést kellett tenni, hogy elérkezzünk a bejárati ajtóhoz. Zayden nem zárta be a házat, ezért könnyedén benyitott.

Igaza volt korábban, nála még sohasem jártam. A külsejét láttam már ezerszer persze... Sötétebb barna falak, hatalmas ablakok... De belül... Belül még soha, éppen ezért nem bírtam megállni, hogy ne nézzek azonnal körbe.

Egy hatalmas nyitott térbe érkeztünk. Szemben velem jó néhány lépésre van a sötét szövetű kanapé, balra nézve, előtte pedig persze jó néhány lépéssel arrébb a tévé, ami a falra van felszerelve, alatta pedig egy hosszú kis tévés szekrény, ami mellett természetesen helyet kaptak a hangfalak. A hely jobb oldalában van kialakítva a konyha. Egy pult húzódik ki a szembe lévő falból, ameddig a konyha is tart, így az ,,válassza" el a két helyiséget egymástól, de ezt leszámítva tényleg teljesen nyitott. A konyha előtt, mellettem jobbra messzebb van egy kisebb étkező asztal. Kisebb mint a miénk. Mondjuk megértem, hiszen Zayden egyedül él, éppen ezért szerintem elég lehet neki bőven ez a 6 személyes tölgyfa asztal. A parketta sötét színű, de tökéletes kontrasztot adnak a bézs színű dolgok, például a kanapé alatti szörmés szőnyeg, a tévészekrény, az étkezőasztalon hosszában végig futó keskeny kis díszterítő, a székek és a konyha területén elhelyezett krém színű csempe a parketta helyett. Bal oldalt még van három ajtó, mind a három sötét színű ajtók.