A dalok mögötti titkaink

21. Rész

Ő össze tudta töri a szívem, Zayden ha a szemem láttára szedne fel egy csajt, akkor sem sikerülne. Áldásom rá, most arra mit kellene mondanom?! Ameddig teljesíti az alku ráeső részét, addig egy jajj szavam sem lehet!

Miután leszállt a gépünk egyenest mentünk a parkolóházba, ahol hagytuk szinte egy hónapja az autókat. Most is ugyanúgy állnak egymás mellett, mint akkor. Velünk szemben sorakoznak. Jobb oldalt van apu Astonja, tőle balra Theo Alfa Romeoja, Cody Maseratija, Erickék Honda Civicük, a legvégén pedig bal oldalt Zayden Ford Raptora. Szinte mind a négyüknek van még egy autója ez a mostani mellett. Ericknek is van asszem még egy Mercedese, Codynak egy Audija és Zaydennek pedig egy Dodge Challengere. Hát igen. Ő az, aki határozottan és hihetetlen fölénnyel nyerte ezt a ki nem mondott versenyt közöttük. Theo volt az, aki bele se szállt, hiszen ő nem akart még egy autót, habár megtehette volna, Erick direkt nem akart olyan nagy nevet, mint a Ferrari vagy a McLaren, habár így is, mind a két autója árán külön-külön tudna venni magénak egy-egy szerényebb kertes házat vidékén, Cody pedig miután Zayden beszerezte a Dodget azonnal le is mondott erről, de azért persze kellett az a második autó. Zayden általában a Raptort használja, ha mondjuk studiózni mennek, vagy éppen a reptérre jön. Általában csak akkor szokott kiállni azzal a csodával, ha tényleg valami olyan esemény van... Na meg persze ott van az is, hogy lehet én is, hiába védett terület, de inkább hagynék itt szinte egy hónapra egy Fordot, mintsem egy Dodget...

Apu ment elől inkább, utána voltak Theoék, aztán Erickék és a legvégén mi Zaydennel.

-Minden oké?-kérdezte meg hihetetlen halkan Zayden, mire rákaptam a fejem. Ekkor tűnt fel, hogy megállás nélkül gyűrögetem a kezem.

-Aha.-feleltem és magamra erőltettem egy mosolyt, de ekkor rám nézett egy ,,Te most engem akarsz átverni?!" pillantással, mire csak felsóhajtottam.-Lehet egy kicsit izgulok...-motyogtam halkan és közben akaratom ellenére is átterelődött a tekintetem apura.

-Nem lesz semmi, úgy is megenyhül, de ha gáz lenne azért szólj, oké?-kérdezte ismét halkan, mire csak egy aprót bólintottam.

Ezután már viszont különváltak útjaink, ugyanis Zayden ment a saját autójához, ahogy Theo, Cody és Erickék is, én pedig célba vettem egy kicsit még mindig lemaradva apu autóját.

Néma csendben szálltunk be, miközben a fiúk elkezdtek azzal poénkodni, hogy elhullajtanak majd egy könnycseppet, amiért most néhány napig nem látják egymást majd 0-24,ben. Mi is oda motyogtunk azért persze apuval egy ,,Sziasztok..."-ot, ők pedig vidáman viszonozták. Közben mindenki beszállt az autójába, majd már el is indultunk. Apu ment előre, de közvetlen mögénk bevágott Zayden. Ahogy a visszapillantó tükörből nehezen láthattam, asszem utánunk jön Cody, aztán Theo és a legvégén Noraék.

A rádió halkan szólt az autóban és mi is néma csendben ültünk egymás mellett. Ami azt illeti elég nyomasztó és fullasztó csend volt ez. Végig éreztem az apuból sugárzó haragot és elfojtott dühöt, de nem mondott egyetlen ártatlan szót sem. Néma csendben vezetett.

Én egyszerűen nem tudtam, hogy most mit kellene tennem. Most nekem kellene feldobnom valami sablon kérdést az időjárásra vonatkozóan mondjuk, vagy hagynom kellene, hogy fortyogjon magában, vagy szimplán rá kellene kérdeznem, hogy mikor tervez megbocsátani?! Igazából ahogy haladtunk, jobban elgondolkodtam ezeken az ötleteken. Az hogy rákérdezek, az túl erős lenne. Túl kicsi ez az autó ahhoz mekkora decibellel kiabálna valószínűleg. Apu általában egy nyugodt ember, de ha én most megnyitnám egy résnyire is ezt a csapot, azzal valóságos cunami zúdulna rám. Az időjárásos dolog egy egész jó témának tűnt, de aztán fejben lejátszottam ezt a jelenetet és láttam, hogy csak morogna valamit az orra alatt, amit természetesen nem lehet érteni, úgyhogy azt is elvetettem, így maradt a néma csend.