A dalok mögötti titkaink

18. Rész

Halkan, de mégis zokogva odaléptem Zayden ajtaja elé, lassan felemeltem a kezem és kopogtam kettő aprót. Eltelt egy kis idő, de már ki is nyílt az ajtó. Először zavart volt az arca, de amint meglátott megenyhült. Én nem tudtam semmit sem mondani, csak még jobban kitört belőlem a zokogás. Ő csak sóhajtott egyet és jobban kitárta az ajtót, hogy be tudjak lépni. Miután megtettem csak lassan becsukta mögöttem az ajtót.

-Ennyire gáz a helyzet?-kérdezte halkan, mire nem tudtam mondani semmit, hiszen a bőgéstől megszólalni sem tudtam. Biztos nem vagyok valami szép látvány, de Zayden erre nem mondott semmit, csak lágyan megölelt. A fejemet a mellkasára hajtottam, és átöleltem a derekát. Ő is egyik kezével körbeölelt, a másikat a fejemre simította. Friss tusfürdő illata volt, és a haja is enyhén vizes volt, biztos most lépett ki a zuhany alól.

-Összefogom könnyezni a pólód!-zokogtam.

-Nem baj, van még néhány...-mondta, miközben lágyan simogatta a fejem a hüvelykujjával. Annyira kedves!-Itt alszol?-kérdezte lágy hangon, mire csak hevesen elkezdtem bólogatni.-Oké.-suttogta, miközben az állát a fejemre hajtotta. Egyáltalán nem engedte rám teljesen, csak gyengéden nekem döntötte.

-De nincs itt semmi cuccom... Még össze se pakoltam, pedig holnap korán indulunk...-motyogtam a mellkasába, miután hosszú percek után nagyjából lejjebb sikerült nyugodnom.

-Majd jóval később, amikor már biztosan bealudt az apád átmegyünk, összepakolunk és áthozzuk ide a cuccaid, oké?-kérdezte, mire csak hálásan bólintottam egyet.

...

-Jobb?-kérdezte az ágyban fekve rámpillantva. Ennek a szobának a berendezése teljesen máshogy van, mint az eddigi átlag. Itt ha belépünk a szoba jobb oldali falhoz van tolva az ágy, hiszen a szemben lévő fal teljes egésze egy hatalmas ablak tulajdonképpen. A bal oldali falnál nyílik egy ajtó a fürdőbe, az ággyal szemben van egy falra felszerelt tévé, alatta egy komód, jobbra pedig egy beépített szekrény.

-Nem?-kérdeztem vissza zavartan. Azt hiszi egy zuhany megold mindent? Az elkeseredésemet teljes mértékben felváltotta a düh!-Egy fél órája nagyjából még az apám melletti szobámba kellett beosonnunk összepakolni. Szerinted jobb?-kérdeztem kiakadva. Ahogy mondta Zayden is, megvártuk, hogy elteljen jó néhány óra. Addig ő elvégezte az esti rutinját, én pedig úgy pityeregtem az ágy közepén törökülésben, mint egy kisgyerek, akinek leesett a tölcsérjéből a fagyi, egyenest a betonra. Miután úgy gondoltuk, hogy eleget vártunk, először csak én mentem be. Lecsekkoltam aput, és amikor láttam, hogy alszik, intettem Zaydennek, aki a bejárati ajtó előtt várt.

Mind a ketten úgy gondoltuk, hogy jobb lesz, ha ők ketten most elkerülik egymást, hiszen én hülye elmondtam mindent Zaydennek, vagyis sokkal jobban mondva egy érzékeny pillanatomban kihúzta belőlem az egész sztorit, és most ő is ki van bukva apura, hiszen azért eléggé semmibe veszi. Miután ő is beosont, már amennyire lehetett azt a dübörgését osonásnak nevezni, becsuktuk utánunk az ajtót, majd elkezdtünk összepakolni. Nagyon sok bőröndöm van, hiszen én otthonról úgy jöttem el, hogy pontosan tudtam, hogy szinte 3 hetet leszek távol, így nem akartam semmit sem otthon hagyni és ruha nélkül sem maradni, így szinte kipakoltam mindent a szobámból. Zayden nem mondott egy ártatlan rossz szót sem, hogy már vagy az 5. bőröndöt pakoltuk tele, mindössze csak annyit kérdezett az egész alatt, hogy ha bizonytalan volt, hogy az éppen adott dolgot hova tegye. Persze az összes magánabb és intimebb részt azt én pakoltam el, de őt tökéletesen lekötötte a tusfürdők, samponok és nyári ruhák, amiket kiadtam neki feladatba. Miután összepakoltunk Zayden megfogta a 4 hatalmas bőröndöt, én pedig azt az egyet, ami maradt, meg a kis táskámat, majd elindultunk vissza. Miután lepakoltunk a szoba egyik sarkában, bekéreckedtem a fürdőbe, hogy végre én is lemoshassam magamról a nap szennyét. De sajnos tényleg nem lett jobb.