A dalok mögötti titkaink

14. Rész

-Üdv a Dreamers világában.-motyogta még mindig csukott szemekkel, de én ekkor rákaptam a tekintetem.

-Ezt hogy érted?-kérdeztem zavartan.

-Mindig ezt csinálják... Mi már kezdjük megszokni...-mondta, majd halkan felnevetett.-Figyeld, mindjárt elkezd nyögni...-mondta, mire néhány másodperc kellett csak és meghallottam Nora kéjes hangját.

-Jézusom...-morogtam elképedve, de ezen Zayden csak felnevetett.

-Mindig ezt csinálják, már az egész banda tudja, hogy hogy mennek a dolgok náluk dugás közben...-motyogta fáradtan.-De nyugi, én ezt most egy gyors menetnek tippelem a hangok alapján...-motyogta.

-És ti nem csinálok semmit, csak hallgatjátok?-kérdeztem döbbenten felé fordulva, mire kinyitotta a szemét, így ebben a félhomályban is láttam, a szórakozottságot, ahogy megcsillan a mélysötét zöld szeme.

-Mégis mit kellene csináljunk, vagy csináljak?-kérdezte zavartan.

-Nem tudom, mondjuk kopogjatok át, vagy valami...-hadartam zavartan.

-Ja, hogy aztán ő kopogjon át, amikor én vagyok benne valakivel a közepébe?!-kérdezte kiakadva.-Biztos hogy nem.-tette hozzá, majd ismét lehunyta a szemeit.

-És meddig tart ez?!-kérdeztem kiakadva. Én nem akarom ezt hallgatni. Lehet, hogy Ericket legszívesebben megfojtanám, amiért semmibe véve engem, kérte meg Nora kezét, de akkor is... Én szeretem még őt. Lehet azt mondani, hogy nem, de a szerelem nem ilyen. Nekem ő az első, akivel ezt élem meg, nem tudom csak úgy elengedni...

-Nem tudom... 10 perc, negyed óra...-motyogta nem törődöm stílusban.

-Milyen gyakran csinálják ezt, ahhoz, hogy így tudd?!-kérdeztem döbbenten.

-Szinte minden nap... Még a turné előtt is, amikor csak átmentünk hozzájuk, már akkor sem bírtak magukkal és volt, hogy el-el tünedeztek...-motyogta halkan.

-Most, a turné előtt?-kérdeztem, mire csak helyeslően hümmögött egyet, de ekkor meg éreztem, ahogy a könnyek elkezdték marni a szemem. Nekem azt mondta, hogy hónapok óta nem érnek egymáshoz. És, hogy nem szereti és nem vágyik rá, erre meg itt van mellettem az egyik haverja, aki keni-vági a szexuális életüket, mert olyan gyakran csinálják a közelükben... Próbáltam visszafogni magam, de véletlen szipogtam egyet, mire éreztem, hogy Zayden azonnal kinyitja a szemét.

-Te most sírsz?-kérdezte zavartan, miközben felkönyökölve kezdte el elemezni az arcom, de közben a hupogás felgyorsult.

-Te ezt nem értheted... Én szeretem őt... Én elhittem neki, amikor nem rég elmesélte, hogy nem vágyik Nora érintésére már több hónapja és csak rám tud gondolni, erre te meg most elmeséled ezt...-szipogtam, miközben több könnycsepp is megszökött.

-Tényleg azt mondta, hogy több hónapja hozzá sem ért?-kérdezte döbbenten, mire csak szipogva bólintottam egyet.-Te tényleg szerelmes vagy ebbe a faszba?!-kérdezte döbbenten, de erre már nem tudtam mit mondani, csak kitört belőlem a néma sírás.

Erre Zayden nem mondott semmit, csak idegesen sóhajtva egyet kikelt az ágyból.

-Hova mész?-kérdeztem zavartan, de nem válaszolt, helyette csak megfogta az elég széles komód két szélét, ami a köztünk lévő falhoz volt tolva, majd lassan elkezdte löködni. Ahogy neki huppant a falnak pont olyan hangja volt, mintha azon ülnék és éppen mi is csinálnánk, amit éppen Erickék a túlsó szobában.

-Idő?-kérdezte álmos, halk hangon, miközben tovább hupogott.

-3:44.-mondtam én is halkan.

-Szólj 2-3 perc múlva!-mondta, mire már néztem is az időt, miközben ő továbbra is ebben a tempóban löködte a komódot.