A dalok mögötti titkaink

57. Rész

-Na keverd meg!-mondta lelkesen Zaydennek Cody, miközben odanyújtotta a kártyapaklit. Zayden igaz, hogy egy kicsit duzzogva, de elvette, majd belekezdett. Nem kellett sok és ismét egész jól belejött, majd már úgy keverte, mint a profik, miközben Cody elkezdte kiosztani a zsetonokat.

...

-Hogy a francba nem lehet látni az arcáról semmit?!-motyogta Cody, de ekkor nem bírtam és elnevettem magam.

-Ne zökkents ki!-szóltam rá mosolyogva, majd sietve vissza is ráztam magam a kiismerhetetlen szerepbe. Cody és Theo már kiszálltak, csak mi maradtunk Zaydennel. Miután bedobtam az all in-t hirtelen felére csökkentek a bent maradók száma. Zayden úgy elemzi az arcomat, mintha bármit is ki tudna olvasni belőle, de mindketten tudjuk, hogy veszett ügy, miközben megemeli néhány zsetonját és hagyja, hogy visszaessen a torony tetejére.

-Vinni fogod?-kérdezte halkan és komolyan, mire érzelmek nélkül csak megvontam a vállam. Nem játszunk pénzekkel, csak a zsetonok és ennyi, nincs mögötte tényleges haszon, ha bármelyikünk is nagyot szakítana, de mi ennek ellenére halálosan komolyan vesszük és úgy tesszünk mintha milliók lógnának a levegőben. Még egyszer megemelte az asztalon lévő lapjainak sarkát, majd rápillantott a már felfordítottakra az asztalon.

Az osztó soha sem semleges nálunk. Mármint ő is ugyanolyan játékos. Tudjuk, hogy ez nem annyira szakszerű, de mindannyiunk játszani akar és meg is oldjuk simán. Amint bedobja valaki a lapjait persze automatikusan át is ruházódik rá ez a szerep. Ebben a körben Zayden volt az osztó, de most már Cody szorongatja feszülten a paklit, miközben mind a ketten feszülten figyelnek. Zayden sóhajtott még egy utolsót, de ezután betolta középre ő is az összes zsetonját. Ezután egyszerre fordítottuk fel mind a két kártyánkat. Azonnal persze lecsekkoltuk a másikét. Zaydennek egy gyönyörű szép színsora van, nekem pedig jelenleg gyomorgörcsöm... Egyetlen egy lapra tettem fel mindent, ugyanis ha a következő lap, amit Cody felfordít egy kör ász, akkor egy kibaszott Royal flush-öm van! Miután mindenki felmérte a helyzetet Zayden egy kicsit döbbenten, de mégis egy büszke mosollyal nézett rám, majd egyszerre fordultunk Cody felé. Hihetetlen lassan emelte le azt az egy lapot a pakli tetejéről és még várt is mielőtt felfordította volna. Jelenleg csárdázik az idegeimen ez a kis lüke! De a kis hatásszünete után nagyon gyorsan csapta le az asztalra felfordítva és amikor megláttam az én áldott kör ászomat, nem bírtam és sikítva pattantam fel, miközben győztesen a magasba emeltem a kezem.

-Igen! Ezaz! Szívecske ász!-kezdtem el ujjongani, amin fel is nevettek, de ekkor csúnyán néztek rám Noráék.-Bocsi, sajnálom!-kértem azonnal elnézést, hiszen szinte már elaludtak, majd visszaültem.

-Nem hiszem el, hogy ekkora mákod van!-mondta döbbenten Zayden, de azért mosolyogva, miközben begyűjtöttem a zsetonokat.

-Én meg azt, hogy rongyosra aláz minket, mégsem tudja rendesen a lapok neveit...-mondta hitetlenkedve.

-Most mi bajod van a szívecskével, tölgyfalevéllel, rendes levéllel és a rombusszal?-kérdeztem ártatlanul, miközben szépen elkezdtem szétválogatni a zsetonokat. Erre csak halkan felnevettek.

-Semmi baj sincs velük Főni, csak mindössze annyi, hogy az kör, treff, pikk és káró...-mondta mosolyogva.

-Vagy te egy káró...-mondtam nevetve, miközben feltornyosítottam a zsetonokat, de ezen felnevettek.

-Mi jót csináltok?-kérdezte kedvesen apu, mikor hirtelen mellénk toppant.-Elverted őket?-kérdezte azonnal mosolyogva, miután felmérte a helyzetet. Én csak mosolyogva az előttem lévő hatalmas zseton halmazra mutattam.

-Nem úgy tűnik?-kérdeztem mosolyogva, mire csak elmosolyodott.

-Ez az én lányom!-jegyezte meg halkan, mire elmosolyodtam.-Én szerintem megyek lefekszek aludni, lassan ti is feküdjetek le...-mondta kedvesen, mire bólintottunk.-Biztos nem baj, hogy én alszok a kanapén?-kérdezte óvatosan, mire mosolyogva, sóhajtva megforgattam a szemem.