A dalok mögötti titkaink

42. Rész

Hatalmasat sóhajtva csoszogott vissza a szobába, majd meg sem álltam az ablakig. Nem kellett sokat várni. Legelöl ment Zayden, utána Erick, utána Cody, a sort pedig Theo zárta. Lesz egy enyhe késésük, de nem vészes.

...

-Hát már komolyan elkezdtem aggódni érted...-motyogtam, miközben éppen az ajkaimra kentem a szájfényemet.

-Ezt nézd milyen zsákmányt hoztam...-mondta büszkén, miközben belépett a fürdőbe. Én csak lopva pillantottam oda, de mikor megláttam mit tart a kezében nagyra nyíltak a szemeim.

-Loptad, vagy adta?-kérdettem rá óvatosan, de erre csak halkan felnevetett.

-Adta...-mondta magától értetődően, miközben átvettem a táskámat a kezéből és gyorsan belekukkantottam. Nagyjából a fél életem benne van, ahogy hagytam is.

-Csodás, ennek örömére ma mindenre is meghívlak!-mondtam büszkén, hiszen a tegnapi vásárlás miatt, még mindig lelkiismeret furdalásom van...

-Felejtsd el Bébi, én hívlak meg téged!-mondta határozottan, miközben elkezdett vetkőzni.

-Most már tényleg elég volt belőled! Nem! Tegnap én már levásároltam nálad a keretem bőven, most te jössz!-mondtam határozottan, de már sietve be is lépett a zuhany alá.

-Bocsi, de nem hallak!-mondta egy kicsit hangosabban, hogy átszólja a víz csobogását.

-Zady! Elegem van belőled! Nagyon durván elegem van! Nem hagysz semmit!-kezdtem el szenvedve panaszkodni, de ő csak felnevetett ezen.

-Cuki vagy ilyenkor. Enyhén zsémbes is, de inkább cuki...-magyarázta, miközben megéreztem a tusfürdője enyhén fűszeres illatát, majd mivel elég laposnak éreztem így a ,,sminkem", ezért egy nagyon kicsi enyhén barnás árnyalatú szemsminket feldobtam a szemhéjamra. Tudom, hogy nem követem a lépések sorrendjét, de ha egyszer most jutott eszembe...

-Majd akkor milyen cuki leszek, mikor teljesen besokalok majd tőled...-morogtam, de ezen csak hangosan felnevetett.

-Most is dilis vagy, nem tudom lenne-e különbség...-mondta, de erre csak sértetten eltátottam a számat.

-Borzalmasan szemtelen vagy!-morogtam haragosan, de ezen ismét csak felnevetett. Miután kész lett a szemhéjam, megerősítettem a szempilláimat is egy kis szempillaspirállal, de mikor kész lettem, akkor lépett ki ő is a zuhanyból.

-De így rajongsz értem!-mondta ártatlanul, miközben megfogta az állkapcsom és egy jó nagy és erős puszit nyomott az arcomra. Én csak elhúztam az orrom, majd miután elengedett a tükör segítségével dacosan a szemébe néztem, majd letöröltem a pusziját. Ő csak sértetten eltátotta a száját, majd nem finomkodva, átölelt, ezzel lefogva a kezem, az egyik kezét felhajtotta, azza fogta meg az állam, majd megnyalta az arcom, majd jobban elfordítva a fejem mélyen meg is csókolt. Én persze nem bírtam, halkan elnevettem magam. Persze nem nyalt le az arcomról egy kiló vakolatot, ugyanis az alapozót meg egyebeket úgy kihagytam, mint annak a rendje. Ez csak egy baráti találkozó, nem fogom túlzásba vinni. Nincs bajom az arcommal, jól van így, ahogy van.

-Csupa víz lett a pólóm!-mondtam nevetve, de ő válaszul csak a fenekemre csapott.

-Ez az én pólóm...-mondta, majd már el is indult vissza a szobába. Én ezen még jobban elmosolyodtam, de követtem, ugyanis még fel kell öltöznöm.

A megbeszélés igen csak elhúzódott, lassan pedig indulnunk kellene, úgyhogy nincs sok elvesztegetni való időnk. Én persze még mielőtt hazaért volna letudtam a zuhanyzást és a hajam hullámait is megrendeztem, úgyhogy már csak a ruhám van vissza.