A dalok mögötti titkaink

6. Rész

A közönség azonnal torkuk szakadtából kezdték vele énekelni a szöveget, és természetesen Noraval mi sem voltunk kivétel. Én elkezdtem, ő pedig becsatlakozott. Semmi kedvem sem volt hozzá, de mégis mit kellett volna tegyek?! Rászólni, hogy hagyja abba? Hiszen a leendő férjecskéje énekel...

...

A koncert hatalmas siker volt természetesen. A srácok mindent beleadtak, a tömeg pedig egyenesen odavolt értük. Már megtörtént az a bizonyos dobverő bedobás és már a színpadról is lejöttek, majd mentek is tovább az öltözőjükbe egy kicsit ünnepelni. Természetesen engem és Norat is rántották magukkal. Leültem az egyik fotelbe, de borzalmasan éreztem magam. Persze az arcomra erőltettem egy mosolyt, de belül fájdalmasan szenvedtem.

Velem szemben ülnek. Erick egy fotelben, Nora pedig az ölében. Ameddig a többek jóízűen nevetnek és beszélgetnek, addig ők fel húztak maguk köré egy kis burkot és boldogan el vannak ott. Lassú csókot lehelnek a másik ajkára, egymás fülébe suttognak. Persze, hogyha valamelyik fiú odaszól nekik, akkor nevetnek, majd beszállnak a beszélgetésbe, de csak néhány percig, amíg ismét egymásra nem fókuszálnak.

Én tényleg szerettem Ericket! Én tényleg elhittem hogy ez működhet! Tudom, hogy rossz volt az, amit Nora háta mögött csináltunk, de mind a kettőnknek szüksége volt a másikra és nem csak a szex erejéig. Előtte és utána is! Én tényleg elhittem, hogy elhagyná értem őt, erre most mégis valami fordulat során megkérte a kezét. És talán a legfájóbb, hogy még meg sem akarja magyarázni. Nem néz rám, nem szól hozzám, csak ha a banda miatt muszáj, de ennyi. És fáj! Mocskosul fáj!

Éreztem, hogy ahogy el vagyok veszve a gondolataim sűrűjében, úgy lassan könnyek csúsznak a szemembe, úgyhogy muszáj volt elszakítanom a tekintetem róluk, de ekkor észre vettem, hogy Zayden engem nézett. Értetlen és összehúzott szemöldökkel, lazán hátradőlve a kanapén. Hirtelen megijedtem, hogy mióta nézhetett, meg vajon látta-e, hogy bekönnyeztem, de ekkor végre megszólalt a fülembe a headset. Marvie szólt, hogy végre jelentkeztek mind a ketten a dobverővel.

-Megvannak a nyertesek.-mondtam, miközben felkeltem.-Viszont én most elköszönök tőletek, majd apu behozza őket...-mondtam zavarosan, mire értetlenül néztek rám.

-Hogyhogy? Mindig te szoktad?-mondta értetlenül Cody.

-Nem érzem jól magam, vissza szeretnék menni a hotelbe, meg szerintem alapból bejött volna felügyelőt játszani...-mondtam, de már el is kezdtem összeszedni a cuccaimat.-Szuperek voltatok ma! Tényleg!-mondtam, de közben odajött hozzám Nora és búcsúzásként megölelt, én viszont alig tudtam elviselni, hiszen Erick illata azonnal az orromba szökött róla.-Sziasztok!-hadartam el, mire zavartan intett mindenki és kórusban elköszöntek. Miután kiléptem, néhány lépésre meg is láttam aput, aki épp az egyik itt dolgozóval beszélget.-Apu...-kezdtem bele, majd már rám is figyelt.

-Mondjad Kicsim!-mondta mosolyogva lágy hangon.

-Marvie szólt, hogy megvan a két nyertes, de bekísérnéd kérlek te őket, meg maradnál a végéig?-kértem halkan, hiszen a hangom az borzalmasan gyenge volt. Nem is csodálom, a bőgés határán egyensúlyozok.

-Persze, de minden rendben?!-kérdezte aggódva, mire csak elmosolyodtam bátorításképpen.

-Igen, de nem érzem annyira jól magam. Biztos nem volt valami rendben az éttermi kajával...-mondtam, mire apu csak gondterhelten sóhajtott.

-Kísérjelek haza?-kérdezte, mire mosolyogva csak nemlegesen megráztam a fejem.

-Hagyd csak. Majd vissza megyek az autóval, amivel jöttünk, majd visszaküldöm értetek!-mondtam, mire apu bólintott egyet.