A dalok mögötti titkaink

25. Rész

Egyszerűen tényleg valami isteni volt! Mivel apuval ma egész nap veszekedtünk, akárhányszor meglátott, ezért lényegében csak reggelizni reggeliztem... Most is csak azért mentem ki a szobámból mert már otthon elkezdett korogni a hasam és akartam volna valami kaját szerezni, de azonnal elkezdte valósággal üvölteni a magáét, úgyhogy inkább hagytam és vissza rohantam a szobába. Hihetetlen éhes voltam már és ez a valami is tényleg nagyon finom volt, úgyhogy az utolsó falatig megettem. 

-Jól laktál, vagy kérsz még?-kérdezte mosolyogva.

-Elég volt, köszönöm, ez tényleg valami isteni!-mondtam, miközben az immáron teli hasamra simítottam a kezem.

-Hát jobb is, mint a te cukkinis hülyeséged...-jegyezte meg halkan sóhajtva, miközben felkelt, majd megfogta a két tányért és elindult velük a mosogató felé.

-Ezt szívd vissza!-mondtam, mire csak nevetve megrázta a fejét.

-Biztos, hogy nem!-mondta határozottan, de megláttam, hogy egy szivacsra nyom egy kis mosogatószert. Azonnal felpattantam a székről és oda siettem.

-Majd én elmosogatok...-mondtam, miközben megálltam a hatalmas termete mellett, de ekkor csak felnevetett.

-Nem.-mondta határozottan.

-Kérlek... Te adtál enni, én majd elmosogatok...-mondtam, de erre csak sóhajtott egyet, elzárta a csapot, lazán a vizes kezét megtörölte egy konyharuhába, majd hirtelen felém fordult, megfogta a derekam, majd egy könnyed mozdulattal felültetett a mosogató mellé a pultra.

-Maradj nyugton!-mondta, majd visszalépett a mosogatnivalóhoz.-Inkább mesélj, hogy mi volt ez a mai... Én ilyennek apádat még nem láttam.-mondta, miközben ismét elkezdett mosogatni, én viszont csak hatalmasat sóhajtottam.

-Ne is mondd...-mondtam, mire éreztem, hogy elkezdi a sírás ismét szúrni a szemem.-Tegnap óta, miután elmentél, azóta ez megy. Reggel még lazább volt... De aztán előkerült a pia...-motyogtam halkan.

-Berúgott az öreg?-kérdezte, de a tányérra koncentrált a kezében, nem nézett rám.

-Nem csak arról van szó..-mondtam sóhajtva, erre viszont már lopva rám nézett.-Anya halála előtt elvleg küzdött az alkohollal... Ő maga mondta el, hogy enyhén függő volt... Nem telt elvileg úgy el egy nap, hogy ne ivott volna. De anya mellett tudta kontrollálni. Miután meghalt elvileg elvesztette a sulykot és borzalmasan részeg lett. Úgy ült autóba és majdnem megölte magát és egy másik embert is... Azóta szinte sohasem ivott, de amikor megtörténik és egy kicsit a kelleténél jobban a fejébe szállt, azonnal ilyen ideges és feszült lesz, mert szerintem eszébe jutnak az emlékek, vagy én nem tudom... Most viszont nem kicsit ihatott ráadásul alapból is nagyon ingerült volt, úgyhogy...-motyogtam halkan, miközben küzdöttem a könnyeimmel.

-Én ezt nem tudtam...-mondta halkabban Zayden, miközben az elmosogatott dolgokat a csepegtetőbe tette, majd lazán a csípőjével a pultnak támaszkodott és karba tett kézzel felém fordult.

-Persze, hogy nem, ezt soha nem mondta el senkinek, csak mi tudtuk...-mondtam halkabban, mire csak sóhajtott egyet.

-Őszintén sajnálom!-mondta, mire elkezdtem az ölemben pihentetett kezeimet elemezni. Persze csak a könnyeimet akartam elrejteni.-De most mondom, ameddig ilyen hülye veled, addig nem foglak visszavinni hozzá!-mondta határozottan, majd leemelt a pultról.-Gyere Törpilla, menjünk aludni...-mondta, miközben miután lerakott, a csípőmre emelte a kezét, megfordított irányba, majd enyhén elkezdett tolni maga előtt, de persze nem kellett sokáig tennie, mentem én magamtól is.-Menj előre nyugodtan...-mondta, miközben benyitott a szobájához kapcsolódó fürdőbe.-És tudod... Érezd magad otthon.-mondta és rám kacsintott, mire elmosolyodtam és bólintottam egy aprócskát, de ekkor megcsörrent a telefonja a zsebében.-Egy pillanat...-mondta, majd már el is indult ki. Egy pillanat alatt történt az egész. Én csak sóhajtva odaléptem a bőröndhöz, leguggoltam mellé és kinyitottam, de ami fogadott az valami borzalom volt. Rosszabb a helyzet, mint ahogy én azt gondoltam. Össze vissza van bele dobálva minden. És valószínűleg a bőrönd térfogatánál sokkal több dolgot gyömöszöltem bele... Elsuhant a fejemben az a gondolat, hogy kipakolok és szépen rendszerezve pakolok vissza, de felesleges lenne, akkor se lenne jobb a helyzet. Ráadásul energiám sem lenne hozzá. Ez a nap teljesen leszívott. Nem akarok mást csak tényleg gyorsan lefürödni és ágyba bújni, hogy elfelejthessem ezt a napot. Átforgattam a ruhákat, amíg meg nem találtam a pizsi nacimat. Aztán kutattam tovább, amíg meg nem találtam egy bugyit. Aztán folytathattam... Találtam még vagy 10 bugyit, 6 melltartót, több mint egy tucat nyári ruhát, néhány pólót, néhány farmer rövid nacit, valahogy bekerült egy kötött pulcsi is, amit nem értek, hogy mivel foghattam össze...-Azt hittem már fürdesz...-jegyezte meg mosolygós hangon Zayden, miután visszajött.