I know I'm young, but...

6.

○Jungkook pov.○

- Faszomat már, hogy ilyenkor nem jár már busz. Mit gondolnak, minden utca sarkon van egy házam ?
- Nem tudod felhívni Yugyeomot ?
- És mondjam el neki, hogy itt vagyunk egy házibuliban, ahol füvezik az egész társaság, és bármikor kihívhatják a rendőröket, ráadásul teljesen titokban lógtunk el ide kiskorúként ? Örökre a szobámba zárna.
- Talán tudsz jobbat ? - Rivallt rám kezeit széttárva, mire idegesen felszusszantottam, s tárcsázni kezdtem bátyámat, ki a sokadik csörgés után sem vette fel.
- Na és most mi legyen ? A szüleid megölnek, az enyémek is, szóval csak...csak sétáljunk haza.
- Persze, aztán félúton kirabolnak és megölnek.
- Akkor maradjunk itt, és várjuk meg, míg letartóztatnak ? - Horkantottam fel, mire ő gúnyosan elmosolyodva megköszönte az ötletemet, majd idegesen megdörzsölte homlokát.
- Csak van valaki aki segíthet nekünk.
-...Talán van valaki. - Motyogtam, majd elővettem mobilomat, s gyorsan pötyögni kezdtem rajta, mielött meggondolom magamat.

Jeon Jeongguk
Ébren vagy ?

Park Jimin
Mit akarsz ?

Jeon Jeongguk
Kellene a segítséged

Park Jimin
Kanos vagy ?? Nem foglak kielégíteni, azt hiszem, ezt már megbeszéltük

Park Jimin
Mondtam, hogy ne keress többet

Jeon Jeongguk
Nem erről van most szó

Park Jimin
Yugyeommal van valami ?

Jeon Jeongguk
Nem, nincs vele semmi baj
Nézd

Jeon Jeongguk
A haverommal eljöttünk egy rokonának a bulijába, de nem úgy alakult, mint ahogy ami gondoltuk

Jeon Jeongguk
Hirtelen szinte az egész bagázs szívni kezdett, konkrétan az egész házban terjeng a szaga, és esküszöm kintről látom, ahogy kidőlnek bent az emberek

Jeon Jeongguk
Nem pont neked akartam szólni, de te vagy az egyetlen akit ismerek és nem fog megölni, ha a tudomására jut ez az egész

Jeon Jeongguk
Figyelj, így is eléggé aggódom, nem ez a legjobb estém, de nem tudjuk, mit csináljunk

Jeon Jeongguk
Bármikor kihívhatja a rendőröket valamelyik szomszéd és azt nem akarjuk megvárni

Jeon Jeongguk
Nem tudnál eljönni értünk ? Esküszöm meghálálom valahogy

Park Jimin
Mond a címet

Jeon Jeongguk
Köszönöm

Leírtam neki a címet, mire a válasz azonnal érkezett, mi szerint egy tíz percen belül itt lesz értünk, addig maradjunk kint, és ha valaki közeledik felénk, védjük meg magunkat. Őszintén, magam sem tudom miért, de féltem a fekete hajú reakciójától, pedig ő már így is ítélkezik felettem, nem kellene számítania még egy dolognak, amit a listára írhat, ám mégis zavar, hogy ilyen helyzetben kell mutatkoznom előtte. Taeyonggal csendben vártunk a férfira, s szerencsére nagyjából tíz perc múlva valóban leparkolt előttünk. Megkönnyebbülten sóhajtottunk fel, hiszen az idő teltével mindketten csak idegesebbek lettünk, ugyanis attól féltünk, hogy az egyik beszívott kijön a házból és esetleg megtámad minket, vagy fasz tudja, csak nem akartunk már itt lenni, ebben a környezetben. Nem is értem, hogy barátom rokona, a korunkat tudva, hogyan mehetett bele abba, hogy idejöjjünk. Biztos tudott róla, hogy mi fog történni, miért nem mondta szimplán azt, hogy ez nem nekünk való ? Ráadásul én is hülye voltam, amiért hagytam Taeyongnak, hogy belerángasson ebbe, és elhozzon egy olyan helyre, ahol még életemben nem jártam. Megértem őt, amiért el akarta engedni magát, nem is hibáztatom őt, amiért így alakult az esténk, szimplán jobban átgondolhattuk volna ezt az egészet, mert talán túlzásnak tűnik, hogy ennyire kiakadtunk, ám tényleg megijedtünk a helyzet miatt, és valószínűleg ez csak rosszabb lesz, én meg nem akarom tudni, hogy mi fog történni odabenn. A rendőröket meg megvárni, tényleg nem lett volna nagyon jó ötlet. Gondolkozásomból az ajtó csapódása zökkentett ki, mi jelezte, hogy Tae már beszállt a kocsiba, így én is követtem őt gyorsan, s beültem előre, a férfi mellé, ki rögtön el is indult a helyszínről, miután Tae lediktálta neki a címét. Azt hittem teljes csendben fogjuk eltölteni azt az időt, míg oda nem érünk, ám éppen hogy eltelt egy perc, a férfi dühös hangja betöltötte az egész autót, s szavait egyenesen nekem, csak nekem, intézte.
- Hogy a jó kurva életbe kerültél egy ilyen helyre ? - Dühösen vetette elém szavait, mire, bár nem vall rám, szégyenkezve hajtottam le fejemet, s fel sem mertem nézni további mondatai után. - Tényleg nincs semmi eszed, te idióta ? Vagy talán ez az új hobbid ? Palikat szedsz fel és megdugatod magadat, aztán elmész egy bulira, ami full tele van drogosokkal ? Komolyan ennyire nem tudsz gondolkozni ? Egy cseppnyi ész nem szorult beléd ? - Hangját egyre jobban felemelte, éreztem, hogy teste teljesen megfeszül mellettem, majd hitetlen nevetése hallatán, még a hideg is kirázott. - Basszameg, hogy akartatok egyáltalán hazajutni, ha nem tudsz szólni nekem ? Haza sétáltok az éjszaka kellős közepén, mikor bárki rátok támadhat ? Ennyire idióta emberekkel nem találkoztam még, de komolyan.
- Ez nem Jungkook hibája. - Hátulról barátom halk hangját hallottam meg, ám nem pillantottam fel, féltem, hogy tekintetem találkozna a mellettem ülőével. Nem tehetek róla, de könnyeim folyni kezdte a fekete hajút hallva, s mikor már Tae is megszólalt, már nem bírtam visszafogni szipogásomat sem. - Én erőltettem, hogy jöjjünk, mert szórakozni akartam. Én voltam a hülye, amiért elrángattam ide, nem ő, ne vele kiabálj. - Ezután csendben voltunk egész út alatt, egészen addig, míg barátom házához nem értünk. Éppen kicsatoltam volna övemet, mikor egy kéz megakadályozott benne, ám nem nézett rám, hanem a visszapillantóból figyelte Taeyongot.
- Jeongguk nem megy veled, vele még beszédem van. - Ismét felkaptam fejemet ezt hallva, s el sem tudtam képzelni, hogy mit akar tőlem. Mármint persze, valószínűleg le fog baszni, csak most közönség nélkül, azonban nagyon remélem, hogy nem haza akar vinni engem, mert tényleg nem szeretném, ha Gyeom tudna a történtekről. - Viszont jól jegyezd meg ezt az estét, és remélem többet nem jut eszedbe elmenni egy bulira ilyen fiatalon, most pedig menj be, Jeongguk rendben lesz. - Barátom egy hatalmasat bólintott, megköszönte a segítséget, majd egy utolsó bíztató pillantás után, amit felém intézett, kiszállt az autóból, s gyorsan beszaladt a házukba. Ezután a fekete hajú újra beindította az autót, s elindultunk, ám most már halkan, de megszólaltam.
- Kérlek ne vigyél haza.
- Nem is viszlek. Hozzám megyünk.
- De...
- Nincs semmi de. Ha nem haza akarsz menni, akkor mégis hova vinnélek ? Talán neked is jutott egy kis fű ?
- Nem szívtam. - Motyogtam, mire felhorkantott, s közölte, hogy még. Nem szólaltam meg egész út alatt, míg hozzá nem értünk. Még akkor sem, mikor már bent voltunk a lakásában, s a kanapén ücsörögve vártam, hogy belekezdjen monológjába, hogy milyen egy haszontalan, balfasz ember vagyok, aki képtelen a józan gondolkozásra, s hogy mennyire illegális minden, amit csinálok. Lehetséges, hogy jobban jártam volna, ha mégis csak Yugyeommal próbálkozom tovább, nem pedig őt keresem fel.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜