I know I'm young, but...

32.

○Jungkook pov.○

Szükségem volt a tegnap estére, hogy lezárjam ezt kettőnk között. Tudom, hogy megbántam volna, ha a szobában maradok, s most, hogy itthon vagyok, még azt is bánom, hogy eljöttem onnan. Nem érdekel, ha Jimin nem szeret, én a közelében akarok lenni. Pár lépést mentem bentebb, s már meg is láttam Yugyeomot a kanapén ülni, lustán támaszkodva karjára, miközben valami sorozatot néz, de lépteimet hallva felkapja fejét, s leállítja a tévét. Fentebb ül, helyet csinál nekem, én pedig leülök mellé. Úgy döntöttem mindenről kitálalok neki. Egyikük sem érdemli meg, hogy miattam megromoljon a kapcsolatuk, talán ha Gyeom tudja, hogy miattam kezdődött ez az egész, majd megbékél. Azonban hiába nyitottam szóra ajkaimat, ő megelőzött.
- Sajnálom a tegnapit. Nem akartalak kitenni innen téged, de mérges voltam azután, amit mondtál, és úgy éreztem, tényleg kell nekünk egy kis idő külön.
- Nekem kellene bocsánatot kérnem, Hyung. Persze, hogy a testvérem vagy, és az is maradsz, csak már elegem volt, hogy mindenki megmond nekem mindent. Nézd, én...nem akarom, hogy miattam menjen tönkre a barátságotok Jiminnel, szóval kérlek hallgass végig, hadd mondjam el, mi is történt közöttünk valójában. - Vontatottan bólintott egyet, én pedig gyorsan átfutottam magamban a történteket, hogy képes leszek-e ismét feleleveníteni mindent. - Nem tudom pontosan megmondani, mikor kezdődött, de azelőtt nem sokkal, hogy beköltöztünk ide. Taeyong és én belógtunk egy buliba, ahol találkoztam Jiminmel. Persze akkor még nem tudtam, ki ő, csak jól nézett ki, úgyhogy nem fogtam vissza magam. Táncoltunk, nyomultam rá, csókolóztunk, majd felvitt magához. Már...már belekezdtünk a dolgokba, mikor megkérdezte hány éves vagyok. Jimin nem szándékosan vette el a szűzességem, hazudtam neki, azt mondtam, huszonegy vagyok, és nem az az első alkalmam. Többször megkérdezte, én pedig megesküdtem, hogy az igazat mondom. Hyung, ha tudja, hogy mi a helyzet, nem teszi meg, csakis azért folytatta, mert azt hitte, igazat mondok. Azt hittem utána már nem is fogunk találkozni, és csak egyszeri alkalom volt, csak aztán megjelent itt a lakásunkba. Azért küldtelek el aznap, mert Jimin rájött, hogy kiskorú vagyok, és majdnem kiakadt előtted. Mikor elmentél, nagyon dühös volt, nem akarta elhinni, hogy hazudtam, és ténylegesen egy kiskorú szűzességét vette el. Egész idő alatt, csak azért nem akarta elmondani neked, mert tudta, vagyis tudtuk, hogy teljesen kiakadnál, ezt pedig nem akartuk. Nem akarom védeni Jimint, de tény, hogy a legtöbb alkalommal én provokáltam ki a pettinget, vagy a szexet, ő legtöbbször megpróbált leállítani, de nem hagytam magam, így megtörtént. Tudom, ennek ellenére is leállhatott volna, de...elég akaratos vagyok. - Megköszörültem torkomat, ahogy zavarba ejtettek saját szavaim, s nem is mertem felnézni bátyámra. - Elég sokat veszekedtünk, mert nem tartotta helyesnek a kapcsolatunkat, vagyis azt ami közöttünk volt, szóval őszintén majdnem minden alkalom után kiabált velem, mert be akarta fejezni, csak aztán valahogy ismét benne voltunk, és egyszerűen nem ment, érted ? Ő egyébként, amint megtudta, hogy kiskorú vagyok, nem feküdt le velem. Azt mondta, ezt nem teheti meg, így mindig megállított, mikor oda kerültünk volna. A végén ez megváltozott, valami már nem ugyanolyan volt, mint azelőtt, és azt mondta, most már semmit sem fog megbánni, úgyhogy lefeküdtünk még egyszer. Ez akkor volt, mikor vizsgáztatok. Nagyon ideges volt, úgyhogy áthívott magához, és aznap este vele voltam. Az utolsó alkalommal...nos, azt én terveztem el. Azért mentem el randizni, mert tudtam, hogy nem fog tetszeni neki, úgyhogy miután Yixing haza ment, órákat ültem a gyorsétteremben, míg vártam, hogy besötétedjen, aztán felhívtalak, mert tudtam, hogy Jimint fogod értem küldeni. Még azt is hagytam Yixingnek, hogy megcsókoljon, szét kente a szájfényemet, Jimin észrevette és mérges lett, úgyhogy a tervem végül hatásos volt. Szóval, én csak azt akarom mondani, hogy Jimin tényleg nagyon örlődött magában állandóan, míg én felhőtlenül ugrottam bele ebbe, és élveztem, hogy vele lehetek. Nézd, Gyeomie, én szeretem őt. Tudom, hogy egyáltalán nem örülsz ennek, de nem tudok mit tenni ez ellen. Ő nem szeret engem, és már véget vetettem mindennek, ami közöttünk volt, úgyhogy nem kell aggódnod amiatt, hogy újra kezdődne, így nyugodtan kibékülhetsz vele. És kérlek tedd meg, nem akarom, hogy rosszban legyetek, tudom, hogy hiányzik neked a jelenléte, és egyszerre mérges is vagy rá, de kérlek beszéljétek meg, én most már kimaradok belőle. - Miután befejeztem mondandómat, csendben ültünk egy ideig egymás mellett. Én vártam, hogy mit fog mondani, ő pedig gondolkozott. Mikor először megszólalt viszont eléggé meglepett. Egyáltalán nem úgy reagált, amire én számítottam volna.
- Tényleg szereted ?
- Igen. Már egy ideje.
- Nézd, Jungkook én nem akartam ennyire ellenezni ezt az egészet. Csak azt láttam, hogy még gyerek vagy, ő meg egy felnőtt, aki tisztában van a joggal, és azt hittem, ő volt az, aki kényszerített téged erre az egészre. Ráadásul azért is dühös voltam, mert hazudtatok nekem, pedig szerintem meg tudtuk volna beszélni. Sajnálom, hogy eddig fajult, hogy kiabáltam veled, és őt is bántottam. Tényleg nem akarom megszakítani vele a kapcsolatot, de...nem akarom, hogy neked rossz legyen. Látnád őt, ha itt van, vagy bármikor összefuthattok miattam. Nem akarom, hogy tovább szenvedj.
- Nincs semmi gond, hyung, tovább fogok lépni, nem zavar, ha barátok maradtok. Teljesen komolyan mondom ezt. - Láttam, hogy nagyon töri a fejét, így inkább lezártam a beszélgetést, s mondtam neki, gondolja át nyugodtan, én tényleg rendben leszek, ha ki is békülnek.

Tökéletesen emlékszem rá, hogy mit mondtam, és gondoltam. Hogy engem nem érdekel, ha Jimin nálunk van, tovább lépek és már nem lesz semmi gond. Most mégis a falra tapasztom a fülemet, miközben a résnyire nyitott ajtómon keresztül hallgatózom, mivel nem merek kimenni, tudva, hogy Jimin a nappalinkban ül. Sokáig gondolkoztam rajta, hogy kimenjek-e, köszönjek neki, vagy csak mutassam meg, hogy igenis jól meg vagyok nélküle, így nem hallottam, miről beszéltek a kezdetben, csak akkor hallottam meg a hangját, mikor végre elhatároztam magam, hogy elé állok, azonban őt hallva megtorpantam, és most erősen fülelve hallgatom őt.
- Nézd, Yugyeom, tudom, hogy nem akarsz minket együtt látni, de most elmondom, hogy ettől nem is kell tartanod. Jungkook és én sosem leszünk egy pár. Istenemre esküszöm, hogy soha az életbe nem fogok vele összejönni. Ezt készpénznek veheted. - Nem tudom, hogy a sokk volt a nagyobb, vagy a csend, ami a szavai után érkezett. Részemről az első. Teljesen letaglózva csuktam be halkan az ajtón, s ugyanilyen lassan csúsztam le a fal mentén. Bármennyire is tisztában voltam azzal, hogy milyen is Jimin, valahogy nem akartam elhinni, amit hallottam. Még a történtek ellenére is volt bennem egy kis remény, és tudom, hogy mennyire hülye vagyok, amiért állandóan elhiszem, hogy talán mégis lehet belőle valami, de nem tudok tenni ellene. Viszont már nem tudtam sírni. Végtelenül csalódott voltam, de nem ment, csak ültem, fejemet a falnak döntve, s bámultam ki az ablakon, mikor jelzett a telefonom. Felsóhajtva másztam el a készülékig, és amint elolvastam az üzenetet, nem érdekelt, ha hülyeséget teszek, vagy később megbánom, most az volt a lényeg, hogy sok idő után először, azzal foglalkozzak, aki tényleg kedvel engem.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜