I know I'm young, but...

19.

○Jungkook pov.○

Anyáéknál egy napot eltölteni, annyit jelent, hogy lecsesznek mindenért, amiért csak megtehetik, ez esetben a lábam miatt leginkább, de az jogos volt, és annyi kaját raknak elénk, hogy ha megettem volna mindet, gurultam volna hazafele. A váratlan meglepetésekről pedig ne is beszéljünk, ami miatt jelenleg ma sietek haza. Anyáék kijelentették, hogy egy unokatestvérünk, Eunbi, egy kis ideig nálunk fog lakni, mivel a szülei azt tervezik, hogy ideköltöznek, de addig nem akarnak dönteni, míg a lányuk meg nem mondja, hogy jól érzi-e magát itt, vagy sem. Ezért nálunk fog lakni, és az én sulimba fog járni, miután ma megérkezik. Alapjáraton semmi gondom nincsen ezzel, bírom Eunbit, szimplán jó lett volna, ha nem egy nappal az érkezte előtt tudjuk meg, hogy jön, mert nem készítettünk elő neki semmit. A lakás már nyitva volt, mikor hazaértem, de nem lepett meg, ugyanis tudtam, hogy Yugyeom kiment elé az állomásra, szóval már csak az a kérdés, hogy merre lehet a házban.
- Eunbi ? Itt vagy ?
- A szobádban. - Hangosan érkezett a válasz, s a helyszín hallatán, szemeim kikerekedtek, s sietni kezdtem afelé, mielőtt talál valamit, amit nem kellene. A lány az ágyamon ült, s egy pulóvert forgatott a kezében, amit jobban megnézve, rájöttem, hogy a megérzéseim jók. Ah bassza meg, nincs kedvem nekem ehhez. - Ez kié ? És miért volt begyűrve a matracod alá ?
- Ez csak...az enyém.
- Miért rejtegetnéd a saját pulóvered a matrac alatt ? - Ráncolta össze szemöldökét, s ajkait is összepréselte, hogy visszafojtsa nevetését, mikor kitéptem kezei közül a ruhadarabot. - Ugyanmár, egyértelmű, hogy nem a tiéd. Rejtegeted, ideges vagy, és úgy vetted el tőlem, mintha minimum geci foltos lenne. - Erre azonnal rákaptam tekintetemet, annak ellenére, hogy nem volt igaza az utolsó mondattal kapcsolatban, viszont elég hülye voltam, amiért nem gondoltam arra, hogy Jimin illatával mennyivel jobb lett volna kielégítenem magamat. - Ahha, szóval van valakid ? Lány ? Fiú ? Egy papa ? Jungkook, ne már, mondjad már. Ha nem mondod el, Yugyeom oppánál kérdezek rá.
- Azt próbáld meg, te kis...
- Uu, szaftos. Na, gyerünk, hallani akarom az egészet. - Megpaskolta maga mellett az ágyat, mire egy vacilálni kezdtem egy kicsit őt szuggerálva, végül felsóhajtva leültem mellé. Végülis még jól is elsülhet, ha úgy adódik tud fedezni engem, és remélhetőleg még véletlenül sem köp be Gyeomnak.
- Jól van, de meg kell ígérned, hogy nem mondod el senkinek.
- Nem ismerek itt senkit, szóval meglesz.
- Jó, de Yugyeomnak se. - Miután bólintott egy hatalmasat, szenvedve felnyögtem, és folytattam. - Szóval, ez a pulóver, Yugyeom egyik haverjáé, akivel...egyszer találkoztunk egy buliban, és hadd ne mondjam, mi történt aznap este. A lényeg, hogy hazudtam neki a koromról, hogy belemenjen, mert gondoltam úgy sem találkozunk többet, csakhogy aztán megjelent a nappalinkban, és rá kellett vennem, hogy hazudjunk a bátyámnak, ami amúgy nem volt nehéz, mert eléggé be van fosva attól, hogy Gyeom meg tudja. Kezdetben renttenetesen dühös volt rám ez a férfi, és a lehető összes alkalommal összevesztünk, de...szóval igazából rá tudtam venni, hogy csináljunk...dolgokat, úgyhogy most ilyen, nagyjából alkalmi kapcsolatban vagyunk. Azért van az ágyam alatt, mert Yugyeom nem találhatja meg, és ami azt illeti, el is felejtettem, hogy ott van, szóval még jó, hogy eszembe juttattad, mondjuk azt nem akarom tudni, hogy mit kerestél a matracom alatt.
- Úr-is-ten. Jeon Jungkook, te mikor lettél ilyen ? - Kiáltott fel meglepetten, majd izgatottan közelebb csúszott hozzám, s a karomra fogva rántgatott meg. - Na és jól néz ki ? Magas ? Izmos ? Mondj már valamit, mert meghalok.
- Mutatok képet, de ha esetleg meglátod valahol, az utcán, vagy itthon, nem rohanhatsz oda sikoltozva hozzá, hogy ismered őt, megértetted ?
- Igen. - Forgatta meg szemeit. - Nem vagyok kutya, értem, amit mondasz. - Kikerestem neki egy képet Jiminről, amin jól látszik mindene, és a kezébe nyomtam a telefont. Először csak nagy szemekkel bámulta a képernyőt, majd az arca egyre jobban fújódott fel, s végül egy sikítás hagyta el ajkait. - Kibaszott jól néz ki hallod, hol találtad ezt az embert ? Van öccse, aki szingli ? Basszus, a családjában akarok lenni. Te, én világgá kürtölném, hogy ő a pasim.
- De ő nem a pasim.
- De lehetne.
- Nem, ez csak néha megtörténik és ennyi, egyikünk sem akar semmi komolyat a másiktól.
- Hazudj másnak, kiscsibe, biztos, hogy belezúgtál, kinek ne tetszene ez az ember !? - Közben rákeresett saját mobiljáról a férfi oldalaira, s sorra kezdte lapozgatni a képeket rajtuk.
- Ha így is lenne, ő akkor sem kedvel. Perditának hív állandóan, és ne tudd meg, milyen széles a szókincse, ha arról van szó, hogy le kell hordania engem. Ha szükségünk van valamire, használjuk egymást, de semmi több.
- Ez úgyis más lesz, érzem. - Csak leintettem, nem foglalkoztam vele, ugyanis teljesen biztos vagyok abban, hogy Jiminnek nem fog megváltozni a véleménye rólam, eddig sem változott semmit, és azért egy ideje már ismer engem, úgyhogy nem keltek magamban reményeket, mert úgyis csak csalódnék.

- Ugye bemutatsz a barátaidnak ? - Szinte az arcomba hajolt a lány, mire tenyeremet a fejére nyomtam, és eltoltam magamtól, de továbbra is izgatottan pattogott mellettem. Rengeteg ideig tartott, míg elkészült reggel, de leginkább a hajával szórakozott, amit elsőnek konytba kötött, de indulás előtt meggondolta magát, így most hosszú fekete haja két laza fonásban hullik vállaira. - Egy barátom van, úgyhogy nincs is más esélyem.
- Ilyen béna vagy ? - Fintorodott el. - Azt hittem, hogy ilyen nagy alfahím vagy itt.
- Hát akkor el kell, hogy szomorítsalak, az nem az én szerepem. Nem vagyok menő, vagy mi...
- De azért egy huszonöt évessel dugsz.
- Eunbi. - Rivalltam rá. - Mondtam, hogy ne kürtöld világgá.
- Jól van már, bazdmeg, csak kifejeztem csodálatomat.
- Anyád picsáját.
- Na hagyd békén anyámat, vagy...
- Jungkook, szia. - A múltkori kínai srác, Yixing, ért be minket, s már éppen köszöntem volna neki, mikor drága Eunbi úgy gondolta, elsőbbséget élvez.
- Szia, én Eunbi vagyok, gondolom te vagy Jungkook egyetlen barátja.
- Nem, ami azt illeti...
- Én az udvarlója vagyok. - Szemeim kikerekedtek, ahogy meghallottam szavait, pláne akkor, mikor rokonom alakítani kezdett.
- Hát de a képeken nem így néztél ki. Sőt, mikor lettél kínai ? Bazd, hát nem is tűnsz huszonötnek, ki vagy te ?
- Uram isten...- Nyüszítettem fel szenvedve, majd átkarolva Eunbit eltakartam a száját, s kínos mosolyt villantottam a fiúra. - Ne haragudj, Yixing, nem tudja, miket beszél. Nekünk viszont mennünk kell, majd írj rám, hogy mit akartál, vagy nem tudom. Tényleg ne haragudj. - Nem vártam meg, hogy válaszoljon, csak magamban toporzékolva vonszoltam magammal rokonomat, ki néha megnyaldosta a tenyeremet. - Ő baromira nem Jimin volt. - Suttogta nekem, mire én is suttogva, megjátszott megdöbbenéssel néztem le rá.
- Nem mondod ? Kibaszott rosszul tartod a szavad.
- Ez nem igaz, te nem mesélted, hogy nem csak egy teherautó akar beállni a garázsba.
- Hány napig is maradsz nálunk ? - Felvont szemöldökkel néztem rá, ami egy újabb grimaszt váltott ki belőle, s inkább figyelemre se méltatott. Nem is baj, mert csak felidegesít.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜