I know I'm young, but...

39.

○Jungkook pov.○

Egyszerre csókolta nyakamat és tolta le rólam nadrágomat, amiben örömmel segédkeztem én is, míg másik kezeet tarkóján tartottam, hogy még véletlenül se hagyja abba. Az igazat megvallva az, hogy tulajdonképpen Yixinggel még nem szakítottam - hiába tűnik egyértelműnek, hogy vége - egy kicsit sem zavar. Sosem éreztem iránta semmit és abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán ő kedvelt-e engem, ugyanis már az első adandó alkalommal megcsókolt és nagyjából már két hét után le akart feküdni velem, szóval ez nem egy olyan kapcsolat, aminek a végét gyászolni kellene. Azonban most ahogy itt van Jimin, megint teljesen összezavarodtam. Miért van itt ? Miért dobta ki Yixinget ? És mégis mi a francot érez irántam ?
- Kook...jól vagy ? - Jimin hangjára kaptam fel a fejem és hirtelen észre sem vettem, hogy már nem marcangolja bőrömet, csak támaszkodik felettem, s aggódó szemeivel vizslat engem.
- Persze csak...hirtelen elgondolkoztam, ne haragudj.
- Szóval még ebben a helyzetben is van időd gondolkozni ? - Kuncogta el magát, majd lentebb ereszkedett és arcélemet kezdte végig szántani csókjaival. - Szeretnél velem lenni ?  - Kérdezte két csók között, amit hirtelen nem is értettem.
- Hm ?
- Szeretkeznél velem ? - Egy pillanatra ledöbbentem, ahogy meghallottam és felfogtam kérdését, de aztán állára fogtam és hevesen ajkaira tapadtam. Ez elegendő válasznak bizonyult számára, én pedig mohóságommal nem tudtam mit kezdeni, és addig másztam felé, míg nem már a hátán feküdt, én meg rajta. Felemelkedtem róla, de csak míg lekaptam magamról felsőmet, mire az enyém után száműzte sajátját is és egyszerre hajoltunk vissza a másik ajkaira. Egyszerűen nem tudok betelni az ízével és az, hogy végre nem csak dugni, hanem szeretkezni fogunk, még finomabbá teszi az egészet. Kezeivel egész testem simogatni kezdte, majd fenekemnél állapodott meg, és markolászni kezdte azt, míg én magunk közé vezettem mancsomat, és benyúltam nadrágjába, hogy farkára foghassak. Erre felmordult, tarkómra fogott, s az eddigieknél is szenvedélyesebben kezdte falni számat. Sajnos a levegőhiány miatt kénytelen voltam elválni tőle, de azonnal lentebb is csúsztam rajta, hogy megszabadíthassam az utolsó daraboktól. - Szeretnél ma irányítani, Szivem ? - Rögtön felkaptam fejemet, s szemébe nézve hajoltam le, majd nyalintottam meg tagját, közvetlenül utána pedig be is kaptam azt. Sóhajtva dőlt vissza a matracra, egyik kezét feje alá téve, úgy nézve vissza rám. - Ezt igennek veszem. - Nem nyomta le fejemet, hogy irányítsa mozdulataimat, hagyta, hogy saját tempónban kényesztessem őt, míg ő ujjait nyálazta be, hogy elég nedvesek legyenek, mikor felkészít engem. Viszonylag hamar leállított, amit be tudtam annak, hogy elég régen voltunk együtt, és remélhetőleg mással sem volt mostanáig. Kimászott alólam, jelzett, hogy maradjak térdeimen támaszkodva, s mögöttem helyezkedett el. Tarkómon keresztül, gerincem mentén végig simította ujjait, amitől egész testemet kirázta a hideg, és fejemet is lehajtottam, míg sóhajtozni kezdtem. Lágyan cirógatott, amivel az őrületbe kergetett, és bármennyire is tetszett ez a pillanatnyi meghitt pillanat, túlzottan vágytam rá ahhoz, hogy ezt most kibírjam. Így hát megfogtam kezét és bejáratomhoz vezettem, mire hallottam hogy elkuncogta magát, feltérdelt, nemességét fenekemnek nyomta és rádőlt a hátamra, hogy fülembe intézhesse szavait. - Ne legyél türelmetlen, Baby, megkapod, amit szeretnél. - Mondanivalójához híven meg is éreztem  magamban lassan két ujját, mire felszisszentem, ám nem fájt, csak váratlanul érintett tette. Ott csókolgatta bőrömet, ahol csak érte, és egészen addig csinálta ezt, míg megfelelően ki nem tágított. Amint végzett, hagyta, hogy visszadöntsem őt hátára, s azonnal rá is másztam. Először combjaira ültem, míg rántottam párat tagján, majd felemelkedtem annyira, hogy be tudjam illeszteni magamnak őt, és hasán támaszkodva engedtem le magam. Kénytelen voltam lehunyni szemeimet, ugyanis egyszerűen képtelen voltam nyitva tartani azokat, főleg, hogy megéreztem egyik kezét farkamon, ahogy ütemesen verni kezdi azt. Ezzel egyszerre én is mozogni kezdtem, ugyanis mostmár tényleg türelmetlen voltam, de a hangjából ítélve ő is az volt. Egy közepes tempót, és erősséget tartva pattogtam rajta, próbálva végig tartani a szemkontaktust, csakhogy ez sem neki, sem nekem nem sikerült mindig. Minden alkalommal, mikor visszaérkeztem rá felnyögtem, ami az ő sóhajaival és morgásaival vegyült. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy Yixinggel ez fele annyira se lett volna jó. Kezei folyton fenekemet markolták és olykor segített a mozgásban is, azonban így is hamar elfáradtam, s lábaim is fájni kezdtek, ami persze neki is feltűnt, így felült, és anélkül, hogy kihúzódott volna belőlem, maga alá fordított. Lassan lendítette előre csípőjét, homlokát az enyémnek döntötte és mélyen szemeimbe nézett. - Szeretlek. - Csak pislogtam rá, még akkor is, mikor apró csókokst hagyott ajkaimon, s hiába suttogta meg el háromszor, hogy szeret engem, egyszerűen nem tudtam felfogni, de talán az is közre játszott, hogy közben nem állt meg a mozgásban, inkább csak gyorsított, és rögtön megtalálta pontomat, amitől fejemet hátravetettem, s hatalmas nyögés szaladt ki torkomon. Innentől kezdve csak oda intézte lökéseit, arcom, s nyakam csókolgatásával sem állt le, és egyszerűen olyan tökéletesnek éreztem mindent, ahogy magamhoz öleltem őt közben, nem akartam, hogy vége legyen. Egymás nevét nyögve élveztünk el, s pihegve hunytam le szemeimet, míg ő mellém feküdt, és mellkasára húzott. Úgy bújtam hozzá, mintha nem lenne holnap, de talán így is volt, annyira váratlanul történt minden, ki tudja, mi lesz holnap. Szerelmet vallott és bár voltak tettei, amik erre utaltak, most még sem tudom, miért alakult úgy, hogy bevallotta. Persze majd' szétrobban a szívem, akárhányszor csak visszagondolok arra, amint azt mondja nekem; szeret. Észre sem vettem, de csak egyre jobban bújtam hozzá, és ő is olyan szorosan ölelt magához, hogy már egy centi sem maradt közöttünk. Meg akartam szólalni, próbáltam szétnyitni ajkaimat, de egy szó nem jött ki a számon. És az a helyzet, hogy el is késtem vele. Az ajtón hirtelen kopogtattak, majd meghallottam bátyam hangját, ahogy engem szólongat.
- Jungkook ? Baj van ? A barátod már elment egy ideje, történt valami ?
- Ühm, igen, vagyis semmi, nincs semmi gond. - Torkomat megköszörültem, ülőhelyzetbe tornáztam magam és kétsébeesetten pillantottam Jiminre, aki nyugodtan nézett fel rám, miközben karomat cirógatta mosolyogva. Hogy lehet ilyen nyugodt ? Itt vagyunk meztelenül a szobámba, míg Yugyeom utánam érdeklődik. Mi van, ha megint veszekedni fognak ?
- És Jimin veled van ? Nem láttam őt egy ideje. - Most már végképp nem mertem megszólalni, csak kapkodtam fejemet ide-oda, míg nem a férfi válaszolt helyettem.
- Itt vagyok, Gyeom, nem sokára kimegyünk, ne aggódj.
- Siessetek, mindjárt jön a torta. - Felelte, majd hallottam egyre távolodó lépteit. Olyan lassan és döbbenten fordultam Jimin felé, hogy az még engen is meglepett. Mi történt amiről én nem tudok ? Mikor béküldtek ki ? Mikor beszélték meg a dolgokat ? Miért nem mérges a bátyám amiért kettesben vagyok a legjobb barátjával, aki kilenc évvel idősebb, mint én, és tudja róla, hogy korábban megdugott ? Mi a faszom van ? - Öltözzünk fel, Szivem, töltsük el nyugalomban ezt a napot és ígérem, utána mindent megbeszélünk, rendben ?
- Az jó lenne, mert semmit nem értek. - Motyogtam magam elé, ám egy csókkal le tudta nyugtatni a fejemben lévő vihart, és ténylegesen felöltöztünk, hogy folytathassuk a szülinapot. Bátran mondhatom, hogy sosem voltam annyira összezavarodva az életem során, mint most ebben a pillanatban.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Elnézést kérek a rész miatt!! Késtem is vele, hibák is előfordulhatnak, és sajnos nem is sikerült olyan jól, mint terveztem, de a következőt igyekszem jobban megírni :// még egyszer sajnálom💜
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜