I know I'm young, but...

11.

○Jungkook pov.○

- Elegem van minden élő, lélegző férfiből, aki ezen a bolygón él. Vagyis csak egyből, de ő felér az összessel. - Ezzel köszöntöttem másnap reggel Taeyongot, kit kissé megijesztettem a felfokozott hangulatommal, mikor a földre vágtam a táskámat és ledobtam magam mellé a székemre. Azonnal hevesen magyarázni kezdtem neki mindent, míg ő csak pislogott rám, mint hal a szatyorban. - Tegnap nem tudtam aludni, így lementem, hogy igyak valamit, mire megláttam őt, ott ülni a nappaliban, ahogy még mindig tanul. Gondterheltnek tűnt, gondoltam jó fej leszek, és segítek neki ellazulni, csókolgatni kezdtem a nyakát, mire csak közelebb húzott magához, aztán már az ölében ültem és csókolóztunk. Eldöntött a kanapén, és ő kezdett bele a kielégítésünkbe, majd megint abbahagyta, mondván, hogy őfelségének ez megint illegálissá vált, amitől már a világból is kirepülök, úgyhogy fogtam magam, átvettem az irányítást és kielégítettem magunkat. Csak aztán meg kedves Isten áldotta bátyám kicammogott a szobájából, mire bújkálnom kellett a földön kúszva, mint egy latin szeretőnek, és amint elment, Ő, aki azt hiszi, hogy felér azzal az emberrel, aki elsőnek a Holdra lépett, azt mondta, csak egy faszéhes ribanc vagyok, aki nem képes másra, mint hogy kellesse magát, és előbb-utóbb rengeteg férfi fog megbaszni engem az akaratomon kívül, amiért ennyire kurváskodom. Ja és...- Nevettem fel hisztérikusan. - A legjobb az egészben, hogy azt mondta, vele még szerencsém volt, amilyen kegyes volt velem. Hát basszon meg az áram, ha ez kegyesség volt. - Csattantam fel.
- Akkor most már bánthatom ?
- Mi ?
- Éppen csak tegnap beszéltük, Kook, hogy nem fog téged megbántani. Azt mondtad, csak szórakozol, nem érzel iránta semmit, és nem fog téged bántani. - Csattant fel mérgesen, mire kicsit hátrébb húzódtam tőle. Nem gondoltam volna, hogy ennyire feldühíti a helyzet. Taeyong mindig is könnyen sértődékeny volt, de elég nehezen tudtam mérgessé tenni őt annyira, hogy felemelje a hangját. - Ne beszélj vele többet. Nem érdemled meg azokat a jelzőjet amikkel illetett. - Rázta meg fejét hevesen. - Ő csak egy öntelt hólyag, aki nem érdemli meg a társaságodat. Esküszöm, ha meglátom, levekerek neki egyet.
- Mondtam már, hogy te vagy a legjobb ?
- Mhm...nem elégszer. - Elvigyorodtam barátomon, s éppen belekezdtem volna valami másba, mikor megjelent a tanár. Őszintén, így év vége fele már eléggé lelassultak a dolgok, hiába van még hátra nagyjából két hónap, bár én nem panaszkodom, nem fogok megbukni, és egész jók a jegyeim, nekem pedig ez teljesen megfelel, hiszen én nem jogi pályára tervezek menni, mint Gyeom.

Szóval, mikor valaki rám néz, nem az jut először eszébe, hogy mennyire rossz lehetek a sportokban, mert van rajtam egy kevéske izom, ami viszont szimpla otthoni gyakorlatokból került rám, nem az iskolai tesi órákon. Mindig is utáltam ezt az órát, feleslegesnek tartottam, ráadásul sosem voltam jó semmiben, ami itt történt, és ez tökéletesen meg is mutatkozik most. Éppen tesink van, én pedig a földön fetrengek, sírva, s a lábamat fájlalva, amit szétbasztam, mikor a labda helyett a kapu szélébe rúgtam. Én mondtam, hogy nekem ez nem megy. Tehát éppen a földön fekve vergődök a fájdalomtól, miközben a tanárom a bokámat nyomkodja, Taeyong pedig aggódó szemekkel vizslat mellettem térdelve.
- Szerintem ez csak egy zúzódás lesz, fiam, de jó lenne megnézetni. Valakit fel tudunk hívni, hogy bevigyen a kórházba ?
- A...a bátyámat. - Hüppögtem, miközben próbáltam letörölni a könnyeimet az arcomról. - Őt hívják, kérem. - Míg vártunk, a többiek elhagyták már a termet, csak Tae és a tanárom maradt itt velem, de nem is bántam, éppen elég szánalmas, hogy mindenki végig nézte, ahogy bőgök a padlón. Mivel az egyetem elég közel van a sulimhoz, így egyértelmű volt, hogy a bátyámat akarom, arra viszont nem számítottam, hogy nem egy, hanem két sietős lábdobogást hallok meg, amik a terem felé közelednek, s hamarosan be is rontott Yugyeom, mögötte egy szintén lihegő, s engem vizslató Jimin. Az előbbi azonnal leguggolt hozzám, hogy feltegye ezer meg egy kérdését.
- Mi történt ? Azt mondták a telefonban, hogy megsérültél, és kórházba kell vinni téged. Miért nem hívtak mentőt ? Súlyos ? Hogy vagy ? Nagyon fáj ? Egyáltalán mid fáj ?
- Foci közben belerúgott a kapuba, és valószínűleg megzúzódott a lába. - Válaszolt helyettem a tanárom, én meg figyeltem, ahogy Yugyeom arcára kiül, hogy szerinte mennyire szerencsétlen vagyok, de átnézve Jiminre, rajta is ugyanezt láttam.
- Jó, tudom, hogy béna vagyok, de te is tudod, hogy sosem voltam jó az ilyenekben. - Dünnyögtem, fejemet lehajtva. Fáradt sóhajtást hallatott a fekete hajú, s kijelentette, hogy jobb, ha indulunk, mire Yugyeom segített felállni, de olyan lassan haladtunk, hogy Jimin ezt megelégelte, és felkapott az ölébe. Mondjuk igaz, már tudjuk, hogy elbír engem. Hátra ültettek be, a lábamat kinyújtva elhelyezve az ülésen, hogy kényelmes legyen. - Egyébként...Jimin miért van itt ?
- Mert a bátyádnak nincs autója, te okos.
- Nem mintha, nem te erősködtél volna, hogy elhozol. - Felelte Gyeom. Szemeim enyhén kikerekedtek ezt hallva, hiszen ez alapján, Jimin aggódott értem. Ő el is hallgatott, s megköszörülve torkát, nézett bele a visszapillantóba, egyenesen rám, de azonnal el is kapta tekintetét.
- Azért ezt nem mondanám.
- Na persze, amint meg tudtad, hogy Kook megsérült, már ugrottál, hogy minél előbb itt legyünk.
- Yugyeom ? - Morogta a férfi, mire bátyám felé fordult.
- Igen ?
- Fogd be. - Magamban mosolyogva fordultam az ablak felé, ugyanis most kivételesen nem fogom szivatni a férfit, még a végén kidobna a kocsiból.

Szóval tényleg megzúzódott. A doki azt mondta, nem súlyos, két hét alatt rendbe jön, de ha lehet ne erőltessem és semmiképpen ne focizzak. Na ezt kétszer sem kell mondani. Jimin támogatott be a házba, míg Gyeom nyitotta nekünk az ajtót, s mondanom sem kell, hogy úgy bújtam a férfihoz kihasználva az alkalmat, figyelmen kívül hagyva, hogy miket mondott nekem a minap. Viszont most itt van, értem jött, sőt, bátyám elmondása alapján eléggé sietett is, ezzel pedig teljesen összezavar. Egyszer utál, aztán meg aggódik értem. Hát ki tudna eligazodni rajta ?
- Na, felhívom anyáékat, és elmondom nekik mi történt, aztán rendelek valami kaját mert éhen halok. Jimin maradsz ? - Miután a fekete hajú bólintott, miközben leültett a kanapéra, Gyeom el is tűnt a szobájába. Sóhajtva dőltem hátra, bekötözött lábamat vizslatva, mikor besüppedt mellettem a kanapé, s egy kéz landolt a combomon. Szemöldökömet ráncolva kaptam felé fejemet, míg ő elsőnek csak ajkát beharapva sütötte le szemeit és kezdte cirógatni lábamat.
- Ne haragudj. - Vett mély levegőt. - Amiket tegnap mondtam, egyáltalán nem volt tőlem szép, csak ideges voltam, amiért majdnem lebuktunk. Egy szavam nem volt igaz, és tudom, hogy már rengetegszer mondtam neked hasonló baromságokat, és már ezt a beszélgetédt is lejátszottuk, de tényleg komolyan gondolom a bocsánat kérést. Egyik jelző sem volt igaz, Jeongguk.
- Tudod, hogy nem haldoklom, csak megsérült a lábam ?
- Most miért mondod ezt ?
- Miért kérsz bocsánatot ? - Húztam el számat. - Nyilvánvalóan komolyan gondoltad, hisz ahogy mondtad is, nem ez volt az első alkalom, ez nem véletlen. Nem kell bocsánatot kérned, csak mert most megsérültem.
- Nem emiatt teszem. - Morrant fel. - Csak nem akarok veszekedni veled, és még csak tizenhat vagy, nem kellene ilyeneket hallanod valakitől. Nem akarom, hogy ez kihasson rád, és más legyél miatta. Nincs semmi baj veled, én voltam a hülye, szóval kérlek ne haragudj rám.
- Nem haragszom. - Sóhajtottam fel végül. - Egyik alkalommal sem haragudtam rád eléggé, amint újra találkoztunk, már szinte nem is érdekelt semmi, amit korábban mondtál nekem, csak arra figyeltem, hogy van egy újabb esélyem arra, hogy közelebb kerüljek hozzád.
- Talán kedvelsz engem ?
- Dehogy. - Nevettem fel, s láttam az arcán az értetlenséget, s talán egy enyhe csalódottságot. Azt akarná, hogy kedveljem ? Ebből mi jó származna, ha ő nem érez irántam semmit ? Kell neki egy jó sztori, amit elmesélhet a haverjainak ? ,,Képzeljétek, megdugtam a legjobb barátom kilenc évvel fiatalabb öccsét, többször kielégített és a hülye még belém is szeretett. Nevetséges." Na még mit nem.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜