I know I'm young, but...

26.

○Jungkook pov.○

- Gyeom, nem megyünk el valahova nyaralni ? - Bátyám mellett tehénkedtem a kanapén, aki még mindig tanult, ugyanis két nap múlva itt van a vizsgájuk, amire teljesen rástresszelt és még arra is alig tudom rávenni, hogy egyen, vagy aludjon. Most kivételesen egyedül bújta a lapjait, Jimint pedig már azt hiszem három napja nem láttam, egészen pontosan a randim óta Yixinggel, de még csak nem is beszéltem vele. A férfivel ellentétben viszont Yixing elég sokat üzent nekem. Állandóan a napom felől kérdezett, és a találkozónk új időpontjáról, én pedig kezdtem megbánni, hogy belementem abba a csókba, ugyanis valószínűleg reményt keltett benne.
- Hova ?
- Nem tudom, csak menni akarok veled valahova. Rossz nézni, hogy ennyit tanulsz.
- Jó ötlet amúgy, de ha nem bánod, térjünk vissza erre akkor, ha túl vagyok ezen a vizsgán. - Hümmögve bólintottam párat, majd még jobban szétfolytam a kanapén. Tény és való, hogy el akarok menni vele valahova, de az sem az utolsó, hogy minden reményem szerint, Jimin is velünk tartana, akár Eunbi és Taeyong is. Talán addigra Jiminnel már minden rendben lesz közöttünk, lehet még együtt is leszünk. Már kiterveltem mindent. Yugyeom megemlítette, hogy a vizsga után este a kar tart egy bulit egy bárban, hogy megünnepeljék a vizsgájukat, én pedig szépen bekönyörögtem magamat vele, úgyhogy én is ott leszek, és esélyem nyílik arra, hogy Jimint a saját szeme láttára tegyem féltékennyé, s lássa, hogy mi az, ami neki lett szánva, de nem kapta még meg. Amint kiborul, kiszedem belőle, hogy mit érez irántam és én is elmondom neki, hogy szeretem őt. Egyszerű és nagyszerű.

Ujjaimat tördelve állok az egyetem előtt és egyik lábamról a másikra nehezedve dülöngélek, míg bátyámra és Jiminre várok, hogy kijöjjenek a vizsgáról. Már lassan húsz perce várok rájuk, ugyanis nem tudtam, mikor fognak kijönni, így inkább korábban érkeztem, biztos ami biztos alapon. Egyszer csak nyílt az épület nagy ajtaja és rengeteg ember kezdett kiözömleni onnan szinte őrjöngve, és ugrálva. Ez lesz az. Lábujjhegyre állva kémleltem a kijáratot, hátha meglátom őket, s nem is sokkal később kiszúrtam az egymásba kapaszkodó, nevető párost. Hevesen kalimpálni kezdtem, hogy kiszúrjanak és amint ez megtörtént, rögtön elindultak felém. Mindkettejüket jól megszorongattam, ám Jiminhez akaratlanul is jobban odabújtam. Elképesztően nézett ki ilyen elegánsan, s ha nem lett volna itt Gyeom, biztos vagyok benne, hogy megismételtük volna a kocsis szexet. Legközelebb tuti ráveszem, hogy vegyen fel egy nyakkendőt közben. Kirázott a hideg a gondolataimra, így inkább gyorsan elhúzódtam a férfitől és követtem őket a kocsiba. Szegény Gyeom, ha tudná, hogy mit műveltünk itt. Valószínűleg Jiminnek is ez járt a fejében, ugyanis a visszapillantóba pillanatva találkozott vele tekintetem, ahogy féloldalas mosolyra húzódik ajka és végig is nyal azon.
- Na meséljetek már, hogy ment ? Átmentetek vagy megbuktatok ?
- A két legokosabb joghallgató ül előtted, Szivecském, minket nem fenyeget a bukás veszélye. - Felelte szórakozottan Jimin, mire megforgattam szemeimet, s az anyja hogyléte felől is érdeklődtem. Sokkal nyugodtabbnak tűnt, mint korábban, olyan felszabadult volt abban a pillanatban, hogy alig bírtam ki, hogy ne hajoljak előre és csókoljam meg azonnal.
- Szerintem biztos, hogy átmentünk. Még azt is megkockáztatom, hogy pontot alig buktunk.
- A legjobbak vagytok. - Nevettem fel boldogan. - Akkor már csak az esti buli van hátra.
- Mi ? Te is jössz ? - Ráncolta össze szemöldökét Jimin, ahogy újra rám nézett egy pillanatra a tükörből. Nem tudtam eldönteni, hogy most dühös vagy értetlen, de az biztos, hogy egyáltalán nem tűnt boldognak. Mi van vele már megint ?
- Ja, kikönyörögte a szaros.
- Csak szépen megkértelen párszor, ez nem könyörgés.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. - Szólalt meg ismét Jimin határozottan. - Elég fiatal vagy még ahhoz, hogy velünk gyere egy ilyen helyre.
- Kössz, de tudok magamra vigyázni.
- Jeongguk, vannak ott...nem túl jó emberek is, tényleg nem tartom jó ötletnek.
- Ugyan már haver, bocs, de ez nem a te dolgod. Azt mondtam, hogy eljöhet, ha elszeretne, majd én figyelek rá. - Képzeletben már agyon ölelgettem Yugyeomot, amiért kiállt mellettem, ugyanakkor Jimint is kilöktem már az autóból. Miért akar távol tartani magától ? Mi a baja azzal, ha én is ott leszek ? A férfi dünnyögött valamit az orra alatt, de biztos vagyok benne, hogy ha Gyeom nem lett volna itt, még vagy ezer dolgot vág a fejemhez, amiért el merek menni az ünneplésükre, bár még így sem tartom kizártnak, hogy amint kettesben leszünk, nekem ugrik, hogy rám erőltesse akaratát. Ezen viszont már nem tud változtatni, mindenképpen elmegyek arra a bulira, ha akarja, ha nem. Azonban teljesen igazam lett, amint beléptünk a lakásba, Yugyeom kijelentette, hogy lezuhanyzik, Jimin pedig hatalmasakat sóhajtva dörzsölte meg homlokát, kissé ingerülten fordulva felém, ám hangját visszafogta.
- Nem tudom, mi a terved, de most az egyszer hallgass rám. Ne gyere el, Jeongguk.
- Tudod, hogy nem mondhatod meg, hogy mit csináljak, ugye ? - Vontam fel szemöldökömet, mi láttán elfintorodott. Sose bírta, ha szemtelen voltam vele. Látszódott rajta, hogy mondana valamit, ám helyette csak közeledni kezdett felém, s egészen addig lépkedtünk szinkronban, míg nem már hátam a falnak simult. Egyik kezével derekamra simított, míg a másikat arcomra helyezte, s ajkaimra tapadt. Egészen lágyan kóstolgatott, ám annál érzékibben. Alsó ajkam volt a kedvence, állandóan beszívogatta, gyengéden harapdálta, vagy éppen csak nyalogatta azt minden alkalommal, mikor esélye volt rá. Fejemet teljesen neki nyomta a falnak, annyira hozzám akart simulni, aztán mikor már fogyni kezdett a levegője, és az enyém is, egy cuppanás kíséretében elvált tőlem.
- Kérlek ne gyere a buliba.
- Jimin.
- Hmh ? - Hümmögött rekedtes hangján halk megszólításomra, mire elkuncogtam magamat.
- Ott találkozunk.

Pár órával később már mindhárman Jimin autójában ültünk, aki az öltözékemet látva még pipább lett. Egy fehér mélyen kivágott felsőt viseltem, ami nem csak hogy a mellkasom egy részét engedte láttatni, az alja is rövid volt, így derekam és hasam is szépen kikandikált, míg lábaimat egyszerűen csak egy szürke kissé bővebb farmer nadrág takarta. Kibaszott jól néztem ki, ám ő amint meglátott, tekintete kilátszódó bőrfelületeimre tapadt s fújtatva méregette azokat. Ekkor már biztos voltam benne, hogy ma történni fog valami, ami végre változtat valamit ezen a helyzeten. Gyeom figyelmeztetése után ő szinte meg se szólalt, csak akkor, ha kérdeztünk tőle valamit, egyébként csendkirályt játszott, s a bárba érve azonnal megcélozta a pultot, hogy lehúzzon egy italt. Én csak álltam ott egy pillanatig, mikor bátyám összetalálkozott valakivel, s elindult vele valamerre, így Jimin felé vettem az irányt, és mikor mellé támaszkodva kikértem magamnak egy italt, mérgesen kapta felém fejét.
- Egyáltalán nem értesz a szóból, igazam van ?
- Máskor is ittam már, nem lesz bajom egy pohárkától. - Forgattam meg szemeimet, s pont ekkor csúsztatták elém Jimin egyik problémáját, amiért már éppen nyúlni kezdtem, de megelőzött és lehúzta a piámat, amit felháborodva néztem végig.
- Nem csak ezzen van a gond, Jeongguk. Láttad már, hogy nézel ki ? Normális vagy egyáltalán ? - Tárta szét karjait értetlenül, majd folytatta. - Mi van, ha rád mászik valaki ?
- Legalább foglalkozna velem valaki, bazdmeg. - Rivalltam rá, s aprót csapva a pultra egyszerűen felkeltem mellőle és a parkett felé indultam. Velem ő aztán nem szórakozik.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Vihar előtti zivatar😌
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜