I know I'm young, but...

20.

○Jungkook pov.○

- És most mit fogsz tenni ?
- Mármint ? - Szemöldökömet ráncolva néztem Eunbira, ki éppen fejjek lefelé lógott le az ágyamról, miközben hajával a földet seperte.
- Mit mondasz Yixingnek ? Elmész vele valahova ?
- Miért mennék vele bárhova is ?
- Talán mert elhívott ? - Kérdezett vissza szemöldökét ráncolva, ami továbbra is értetlenséget váltott ki belőlem. Attól függetlenül, hogy randizni hívott a srác, nem kötelességem vele tartani. Nekem ott van Jimin, miért találkozgassak valaki mással, ha egyszer tőle megkapok mindent ? Na jó, nem mindent, sőt, de ennek ellenére is inkább őt boldogítanám tovább, mint sem mást.
- Nemet fogok mondani neki, csak eddig nem volt rá alkalmam.
- Jimin miatt ?
-...- Torkomat megköszörülve fordítottam el fejemet, hogy átható tekintetével ne tudjon a szemeimbe nézni, s megráztam fejemet. - Egyáltalán nem.
- Miért ragaszkodsz hozzá ennyire ? Még csak nem rég mesélted, hogy az érkezésem előtt nem sokkal veszekedtetek ismét, a sok másik után.
- De kibékültünk, Eunbi, nincs semmi probléma közöttünk. - Feleltem, mire a lány olyan pillantással ajándékozott meg, ami egyértelműen elárulja, hogy nem hisz nekem és bárhogyan győzködöm, nem is fog. Sóhajtva ült fel, s igazgatta el összekócolódott haját, majd egyik kezét térdemre tetted, s egy bizalmasabb hangnemet felvéve kezdett beszélni hozzám.
- Jungkook, én tudom, hogy tetszik neked Jimin, és szeretsz vele időt tölteni, de sokkal több veszekedést tudnál felsorolni, mint jó pillanatot, ez pedig nem túlzottan egészséges. - Beharaptam alsó ajkamat, hogy visszafogjam a feltörekvő szavaimat, ugyanis Eunbi azonnal leintett, hogy ne szólaljak meg. - Jimin ha akarja, ha nem, megbánt téged, minden alkalommal, ahogy egy picit is elfelejt gondolkozni, és ez nem tesz jót neked. Nem kellene hallgatnod más sértegetéseit, főleg nem olyanét, akit kedvelsz. Szerintem jobb, ha ezt minél rövidebbre zárod, és nem bonyolódsz bele ennél jobban. - Éppen válaszolni akartam, ahogy észleltem, hogy befejezte apró monológját, mikor rezgett a telefonom, s bár alapjáraton nem nézném meg, ha éppen beszélgetek valakivel, de amint felvillant a képernyőn a szóban forgó személy neve, muszáj voltam megnyitni a beszélgetést. És milyen jó, hogy megtettem.

Park Jimin
Csináljuk

Jeon Jeongguk
Miről beszélsz ?

Park Jimin
Gyere át és dugjunk

Park Jimin
Nem viccelek
Gyere át Jeongguk

Park Jimin
Feküdj le velem

Jeon Jeongguk
Mi van veled, Jimin ?
Eddig nem akartál tovább menni, most miért változott meg a véleményed ?

Park Jimin
Nem mindegy ?
Csak gyere át, hazudj Yugyeomnak, nem érdekel, csak indulj már el

Jeon Jeongguk
Komolyan nem értem, miről van szó

Park Jimin
Baszki

Park Jimin
Pedig azt hittem, arra vágysz, hogy ismét beléd csúsztassam a kemény farkamat

Park Jimin
De ha nem, hát nem

Jeon Jeongguk
Indulok, csak kussolj el

- Jungkook, mond már el, mi történik éppen. - Hirtelen még azt is elfelejtettem, hogy én ki vagyok, nem hogy azt, hogy Eunbi is itt van. Nem válaszoltam neki azonnal, csak felpattantam az ágyamról, s a szekrényemhez sietve a ruháimat kezdtem válogatni. Nem is értem, miért foglalkozom azzal, hogy mit vegyek fel, ha az a terv, hogy meztelenül fetrengjünk egymáson az ágyban. Miközben dobálgatni kezdtem az anyagokat, s próbáltam felrángatni magamra a darabokat, Eunbi újra rám rivallt, jelezve, hogy még mindig tudni akarja, mégis mi a francot csinálok.
- Jimin írt, azt mondta le akar feküdni velem. Eunbi, falazz nekem, muszáj odamennem.
- Mi ? Jungkook, te hülye vagy ? Tedd le a segged, most azonnal. - Frusztráltan túrt bele hajába, miközben enyhén hisztérikusan csapott a matracra.
- Le fogom tenni, de nem az itt és most. Eunbi, kérlek, csak mond Gyeomnak, hogy Taeyongnál alszom, meg fogom hálálni, csak hagyd, hogy menjek. Erre várok az első alkalom óta.
- Jungkook, nem szívesen mondom ezt, de azaz érzésem, hogy meg fog bántani. - Hangerejét lentebb vette most már, s elkeseredetten nézett ram, mire megálltam a nagy siettségben, s közelebb mentem hozzá, leülve az ágy szélére, felvéve stíluást.
- Tudom, hogy aggódtok értem, amiért idősebb, mint én, és többször is veszekedtünk, de esküszöm, hogy nem tesz nekem rosszat. Eunbi, kérlek...vele akarok lenni. - Azt hiszem, még magamnak sem ismertem be teljesen, hogy valóban kedvelem a férfit. Nem csak azért, mert vele feküdtem le elsőnek, vagy mert megadja azt, amit kérek, vagyis kielégít alkalmanként, hanem mert egyszerűen csak odafigyel rám, előtérbe helyez engem, és még ha haragszik is, akkor is mindig is segít, morcosan, mérgelődve, de segít. Érzem, hogy hiányolom őt, ha nem találkozunk egy ideig, és egyszerűen csak szükségem van a jelenlétére. Unokatestvérem az ajkát rágcsálta, s valószínűleg azon törte a fejét, mit tegyen. Én valószínűleg a válaszától függetlenül lelépnék Jiminhez, a kérdés csak az volt, falaz-e nekem, vagy elárulja bátyámnak, hogy a legjobb haverja ágyában fekszem a férfi alatt. Ha megis tudná, legalább újra összejött az aktus. Már nem is tudom, hanyadik sóhaj hagyta el ajkait ez alatt a rövid idő alatt, de megenyhült szemei, s testtartása láttán, már tudtam; nyert ügyem van.
- Legyen. Falazok neked, de ha sírva jössz haza, istenemre esküszöm, hogy megkergetlek téged is, és őt is. Nem fogom, hagyni, hogy megbántson. Az az én dolgom.
- Mintha csak Taeyongot hallanám. - Forgattam meg szemeimet, majd vigyorogva felpattantam az ágyról, és az ajtó felé indultam. - Hamarosan jövök, még egyszer kössz, jövök neked eggyel.

Minden alkalommal elfelejtem, hogy sosem kéne esküdöznöm, mert mindig az ellentettje történik. Ideje lenne megtanulnom hallgatni a barátaimra. Több alkalommal ígértem meg Taeyongnak, s most már egyszer Eunbinak is, hogy Jimin nem fog megbántani engem, nem tesz nekem rosszat, és azt nézi, mi a jó nekem, most mégis itt ülök begubózba a szobámba, bebugyolálva a takarómba az ágyam közepén, míg Eunbi és Taeyong előttem ülve, az arcomba belehajolva vizsgálgatnak engem, miközben néha összesúgnak valamiről. Valószínűleg mindketten azt gondolják, mennyire tudták, hogy ez fog történni, ám nem akarnak jobban levinni az életről, így csak elvetik magukban ezt a megjegyzést, s majd talán a hátam mögött fogják kibeszélni egymásnak, hogy mennyire igazuk volt a férfivel kapcsolatban. Kétlem, hogy el tudom kerülni a kioktatást, hiszen éppen tegnap délután, mielőtt elindultam volna Jiminhez, rokonom éppen azt ecsetelte, mennyire lesz rossz hatással rám, ha a férfi állandóan megbánt engem, ám én csak ellenkeztem vele szemben. Bármennyire is megmondták, hogy ez fog történni, nem akartam hinni nekik, de még most sem akarok. Már tényleg abban a helyzetben vagyok, hogy át kell gondolnom, érdemes-e tovább foglalkoznom Jiminnel, vagy engedjem el ezt az egész kapcsolatot, ami kialakult közöttünk, s egyszerűen csak felejtsem el az egészet, ami eddig történt velünk !? Többször feltettem már magamnak ezt a kérdést, minden vitánk után, mégis...még most sem tudok dönteni.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Ez csak a 3. Verzió amit írtam erre a részre🥹 Remélem jól döntöttem🤞
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜