I know I'm young, but...

40.

○Jimin pov.○

Valamivel Jungkook mögött haladtam a folyosón, és hirtelen elkapott egy enyhe pánik, mi szerint a zene még sem nyomta el a hangukat teljesen, és most mindenki végig hallgatta, ahogy mi a szobában szeretkezünk, de mikor beléptünk a nappaliba, senki nem fordított nekünk nagyobb figyelmet, egyedül Yugyeom lágy mosolyával találtam szembe magam, így azért az világossá vált, hogy sejt valamit. Jungkook jelzett, hogy elmegy a tortáért, mire bólintottam és megcéloztam barátomat, ki azonnal átkarolta vállamat, mikor mellé értem.
- Most az egyszer elnézem, hogy úgy csináltátok, hogy én is a házban vagyok, de többször ne forduljon elő. - Fülemhez hajolt, míg kuncogva közölte velem a tényeket, mire én csak oldalába könyököltem zavaromban. Még mindig furcsa, hogy nem zavarja, amit az öccsével csinálunk, de jól esik. - Holnap mindent el kell mesélned, remélem tudod.
- Előbb vele kell beszélnem. Bocs haver, te csak második leszel.
- Ajánlom is, hogy ő legyen számodra az első. - Horkantott fel, mire elmosolyodtam, megpaskoltam a hátát és arrébb álltam, mikor elhalkult a zene, s megjelent beszélgetésünk főszereplője a tortával a kezében. Az este folyamán látványosan jobban tapadtunk egymáshoz Jungkookkal, mint eddig, és nem mondom, kaptunk pár kíváncsi tekintetet, de nem tudott minket foglalkoztatni, csakis az, hogy végre nyilvánosan is együtt lehetünk. Jungkook az elején még kissé feszült volt, mikor bátyja szeme láttára húztam magamhoz, de amint látta boldog mosolyát, már nem érdekelte. Egy idő után aztán az emberek lassan elkezdtek hazamenni, és végül hármasban maradtunk, de Yugyeom is elköszönt tőlünk, Jungkookkal pedig a szobájába vonultunk. Úgy voltunk vele, hogy majd reggel lefürdünk, így csak alsóra vetkőztünk és befeküdtünk az ágyba. Derekára simítottam tenyerem, míg az övé mellkasomat cirógatta, s szótlanul bámult szemeimbe. - Megengeded, hogy elmondjak mindent az elejétől kezdve ?
- Elég régóta várok már erre, úgyhogy ez nem is kérdés.
- Jól van, szóval...- Mély levegőt vettem, majd belekezdtem. - Az elején nagyon tetszettél, mikor találkoztunk a bárban, bántam, hogy nem kértem el a számodat, de aztán újra találkoztunk és kiderült, hogy hány éves, én meg teljesen bepánikoltam, mert hát mégis csak kiskorú vagy, én meg már bőven nem, és jogot tanulok, szóval csak arra tudtam gondolni, hogy milyen rosszul végződhet az egész, ezért nem akartam, hogy több is kialakuljon közöttünk. Csakhogy nem tudtam magamat leállítani, mikor közeledtél hozzám, és azért akadtam ki, és förmedtem rád utána minden alkalommal, mert azt akartam, hogy minél jobban eltávolodj tőlem és emlékeztessem magamat is, hogy mennyire nem jó az, amit csinálok veled. Tudom, hogy nagyon sokszor mérhetetlenül megbántottalak, és nem érdemlem meg, hogy szeress engem. - Elcsuklott a hangom utolsó mondatom miatt, mire puha tenyere arcomra simult és lágyan járatta bőrömön ujjait. - Mikor azon a bulin láttalak valaki mással táncolni, teljesen elborult az agyam, és nem bírtam elviselni a gondolatát annak, hogy valaki más oldalán lássalak téged. Rettentő undorítóan viselkedtem, és beszéltem rólad, de csak a düh beszélt belőlem, amiért Yugyeom azt gondolta, akaratod ellenére csináltam veled bármit is. Ezután az este után lemondtam róla, hogy valaha is megbocsájtasz nekem, de azért próbálkoztam és nem sokkal később Yugyeom is megkeresett és elmondta, hogy te vetted rá, hogy béküljön ki velem. Az elejétől kezdve tartottam attól, hogy megromlik a kapcsolatotok, ha kiderül, hogy van köztünk valami, ezért annál a beszélgetésnél is azt mondtam neki, hogy nem kell aggódnia emiatt, mert sosem jönnék veled össze. - Homlokát enyhén összeráncolta, s úgy nézett ki, mint aki most jött rá valamire, ugyanis utána szemei kikerekedtek, de továbbra is csendben itta szavaimat. - Csakhogy Yugyeom tudta, hogy hazudok, így elmondtam neki, hogy mindennél jobban a páromnak akarlak tudni, mert szeretlek téged, csak sok minden visszafogott benne, ezert nem mertem kezdeményezni egy kapcsolatot. Azt mondta, őt egyáltalán nem zavarja, ha mi együtt lennénk, amiatt volt benne ekkora ellenszenv, mert az elejétől kezdve hazudtunk neki, és azt hitte, hogy én vettelek rá mindenre, amiben neked nem volt beleszólásod. Úgyhogy ezután megnyugodtam, hogy akkor teljes erőbedobással próbálkozhatok, ezért is közeledtem hozzád ennyire, mert tudtam, hogy Yugyeomnak nincs ellenvetése. - Kicsit közelebb fészkeltem magamat hozzá, így homlokunk már majdnem összeért. - Szeretlek Kook, és szeretném, ha végre egy pár lennénk. Nem fogok neked több fájdalmat okozni és ígérem, hogy tiszta szívemből szeretni foglak téged, úgyhogy megtisztelsz azzal, hogy a párom leszel ?
- A legnagyobb örömmel. - Szemei bekönnyesedtek, s boldogan mosolyogva ejtette ki szavait, mire én is elvigyorodtam, majd rögtön ajkaira tapadtam, hogy megpecsételhessük kapcsolatunkat. Egyikünk sem sietett sehova, lágyan és lassan kóstolgattuk a másikat, míg kezünk egymás testén járt amerre tudott, s most már tényleg azt éreztem, hogy nem tart vissza semmi. Úgy szerethetem őt, ahogy akarom, és senki nem fog meggátolni abban, hogy ezt ki is mutassam.

Jungkook mellett kelni, akit most már a páromnak nevezhetek, egy olyan érzés, amit eddig még sosem éreztem. Itt van mellettem, a mellkasomon fekszik és halkan szuszog, miközben én tincseivel játszadozom. Lassan egy órája ébren lehetek, de azóta sem tudok betelni a látványával, az illatával és az érintésével. Ahogy végig simítottam meztelen hátát, kirázta a hideg és nyitogatni kezdte pilláit. Rögtön felnézett rám, s álmos fejét mosolyogva fogadtam, majd muszáj voltam magamhoz ölelni őt, annyira boldog voltam amiatt, hogy itt van velem.
- Jó reggelt, Szivem.
- Neked is. - Motyogta nyakamba bújva és teljesen rám mászott testével, amit őszintén, egyáltalán nem bántam. - Feküdtünk még egy darabig az ágyban, mire úgy döntöttük, hogy ideje enni valamit, így felöltöztünk s elindultunk a nappaliba. Yugyeom már valami sorozatot nézett, de ahogy meghallotta lépteinket, megfordult és karjait széttárva felugrott a kanapéról, várakozóan tekintve ránk.
- Na ?
- Együtt vagyunk. - Feleltem Kook kezét megfogva és a magasba emelve, mire Gyeom éjjenezve a levegőbe bokszolt majd megnyugodva a szívére tette kezét.
- Na végre, már végig izgultam az egész estét, hogy mi lesz a vége ennek. De most már viselkedjetek rendesen, és nincs több vita. - Lengette meg mutatóját s teljesen komolyan folytatta; - Ja és szex sincs, ha én a közelben vagyok.
- Hyung. - Rivallt rá Jungkook. - Miért gondolod, hogy-
- Hogy ? Hogy mit ? - Horkantott fel. - Ugyanmár, tudom, hogy tegnap is ezért zárkóztatok be, nem vagyok hülye.
- Jól van, de akkor se kell beszélni róla. - Motyogta, majd közölte, hogy ő most elmegy inkább enni, így kettesben maradtam barátommal. Elém lépdelt és átölelt egy pillanatra, majd megpaskolta hátamat.
- Örülök nektek haver, viszont tényleg örülnék, ha visszafognád az indulataidat és gondolkoznál, mielőtt beszélnél. Tudom, hogy volt benned egész idő alatt egy feszültség, ami kihatott rád, de ne bántsd meg őt, ne kelljen sírni látnom őt miattad. - Teljesen jogos volt, amit mondott, hiszen tényleg az volt az egyik legnagyobb hibám, hogy nem fogtam vissza a számat. Bólintottam egy hatalmasat, jelezve, hogy megértettem és egyet is értek.
- Ha megbántom őt, én magam jövök hozzád egy pofonért.
- Úgy legyen.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Elnézést az esetleges hibákért🫶💜
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚🩵💜