I know I'm young, but...

16.

○Jungkook pov.○

Erős rázogatásra ébredtem, s amint egy kicsit már magamnál voltam, készültem, hogy mérgesen felkiáltsak, amiért Jimin megint visszatért a bunkó stílusához, ám miután meghallottam ideges hangját, ahogy arról beszél, hogy a bátyámtól csak egy ajtó választ el minket, kipattantak szemeim.
- Öltözz már fel. Legalább a felsődet kapd fel, és igazítsd meg a hajadat, mert úgy nézel ki, mint aki egész éjszaka kefélt.
- Nincs akkora szerencsém. - Sóhajtottam fel csalódottan, de tettem amit kért, s a földről előhalásztam felsőmet, majd ahogy hajamat fésülgettem ujjaimmal, a férfira vezettem tekintetemet ki éppen álló farkát tuszkolta be a nadrágjába. Nem akartam elnevetni magamat, nehogy felpofozzon idétlenségem miatt, így ráharaptam nyelvemre, s inkább elfordultam, mielőtt megtörténik a probléma.
- Kook, ébren vagy ? Jimin ? - Hallottam, hogy Gyeom kint motoszkál, pakolgat valamit így bár arra következtettem, hogy van még egy kis időnk, mielőtt bejön, jó lenne minél előbb eltűntetni innen Jimint. Felugrottam az ágyról, és a szekrényem fele kezdtem lökdösni a férfit, kit annyira nem is kellett terelni, ment magától a búvóhelye felé. Ha Gyeom lenyugodott, bemászom mellé és leszopom. Ez biztos. Éppen becsuktam a szekrényem ajtaját mikor már hallatszódtak bátyám léptei, így gyorsan visszaszaladtam az ágyamhoz, s bebújva a takaróm alá, kezembe vettem telefonomat, mintha ezzel foglalkoztam volna végig.
- Kook ? Miért nem válaszoltál ?
- Hm ? Nem hallottam, hogy jöttél. - Rámosolyogtam, majd felültem az ágyban, hogy minden figyelmemet neki szenteljem. - Milyen volt ?
- Elég...kielégítő, az volt amit vártam. - Rántotta meg vállait, s szemeit gyorsan végig futatta a szobámon. - Na de majd később mesélek, mert le kell zuhanyoznom, csak előbb szólni akartam, hogy itthon vagyok. Ja igen, ha már itt tartunk, hol van Jimin ?
- A szobádban aludt, szerintem még ott van. De ne menj be hozzá, rosszul érezte magát, és szerintem hányt is. Mikor be akartam nézni a szobába, rám ordított, hogy ne menjek be, mert nem akarja, hogy így lássuk, úgyhogy szerintem te se nézz még be hozzá. Mire végzel a zuhanyzással, már biztos ő is kint lesz. - Úgy folyt ki a hazugság a számon, mintha csak az igazat mondtam volna, de látszatra bevállt, ugyanis Yugyeom aggodalmas arccal bólintott, s hamar elhagyta szobámat, majd nem sokkal később meghallottam a vizet csobogni, így megkönnyebbülten felsóhajtottam. Most van nagyjából fél óránk, mielőtt végez. - Kijöhetsz.
- Még mindig meglep, hogy milyen jól hazudsz.
- Adottság. - Kuncogtam fel. Jimin végig engem mustrált, ahogy felém lépdelt, és ahogy az ágyhoz ért, meglepetésemre felém mászott. Azonnal nyaka köré fontam karjaimat, míg ő egyik kezét bevezette a takaróm alát, s még csupasz lábaimat kezdte simogatni.
- Mennyi időnk lehet, mielőtt kijön ?
- Fél óra mindenképpen, ha meghalljuk énekelni, akkor több is.
- Szóval pont elég arra, hogy jól indítsuk a reggelt. - Mormogta ajkaimra, mire elmosolyodtam, s én voltam az, aki megszűntette a távolságot kettőnk között, mégis rögtön átvette az irányítást tőlem. Vadul falta ajkaimat, miközben éreztem, hogy lerántja rólam a takarót, s alsómat is egy mozdulattal húzza le a térdemig. Csípőmet fellökve jeleztem neki, hogy húzzon bele, amit természetesen megis értett, így saját nadrágját is letolta magáról amennyire csak tudta, majd összefogta farkunkat és habozás nélkül gyors tempóban kezdte mozgatni kezét rajtunk. Fejemet hátravetve nyögtem fel, mire szabad kezével, amivel mellettem támaszkodott, előre billentette fejemet, hogy szemeibe nézzek.
- Ne hangoskodj, Szivem, még a végén be kell tömnöm valamivel a csinos kis szádat.
- Csináld. - Nyögtem fel ismét, s úgy látszik, ezzel csak jobban kiakasztottam őt, ugyanis olyan hévvel tapadt ajkaimra, hogy szerintem még fel is sértette azt. Nyelvét kérés nélkül tolta át az enyém mellé, és kezével is egy gyorsabb tempóra kapcsolt, ezért azt kell mondjam, még jó, hogy a nyelve a számban van, különben a bátyám már mindent hallana belőlem. Jimin szinte belenyomott a párnába, ahogy csókolt, de egyáltalán nem bántam, csak jobban élveztem mindent, amit velem csinált. Folyamatosan nyelte el a nyögéseimet, s a végén, mikor egyszerre élveztünk el, már ajkai mozgatása nélkül tartotta száját az enyémen. Egy nagyobb cuppanással vált el tőlem, én pedig rögtön levegőért kaptam, s lihegve fúrtam bele fejemet a párnába. - Nem akarsz minden nap velem aludni ?
- Attól tartok, akkor nem igazán tudnál lábra állni a napok további részében.
- Faszomat érdekli, ez sokkal jobb, mint bármi más. - Horkantottam fel, s hagytam, hogy letörölje rólam élvezetemet, meg az övét is, ugyanis rám került minden kettőnkből.
- Zuhanyozz majd le, ragadsz a spermától.
- Jössz velem ?
- Majd legközelebb, Szivem, muszáj vissza mennem Gyeom szobájába mielőtt végez, ha lebukunk, nem lesz több ilyen közöttünk. - Immár teljesen felöltözve támaszkodott felém az ágyon, s egy utolsó csókot nyomott még számra, majd ténylegesen elhagyta a szobát. Mi a francért dobog ilyen erősen a szivem ?

- Ugye tudod, hogy haza kell mennünk anyáékhoz ? Úgy nagyjából holnap.
- Tényleg, már én is akartam mondani, hogy anya elég mérges, amiért nem látogattuk meg őket a költözés óta. - Sóhajtottam fel a pultra támaszkodva könyökeimmel, miközben figyeltem, ahogy bátyám próbál összeütni valamit nekünk. - Nem mellesleg, megemlítettem neki, hogy a lábam gyógyulgat, és mint kiderült, nem is tudta, hogy megsérültem. Azt hittem, szóltál nekik, Gyeom.
- Hát...jah, akartam, de a nagy sokkban elfelejtettem, ráadásul tök jól a gondodat viseltem. Nincs mire panaszkodnod. - Ami azt illeti, Jimin sokkal jobban leápolt, mint ő, de hagyom, hogy tévhitekbe ringassa magát.
- Na jól van, persze, akkor holnap elém jössz ?
- Igen, a kapu előtt várj meg.
- Szuper. - Aprót csaptam a pultra, majd sántikálva a nappaliba indultam, s pont elhelyezkedtem a kanapén, mikor rezgett a telefonom.

Park Jimin
Volt valami ?

Jeon Jeongguk
Dehogyis, nem tűnt fel neki semmi

Park Jimin
Akkor jó
Nekem csak annyi szerencsém volt, hogy csapzott voltam már, mikor átmentem, úgyhogy elhitte, hogy rosszul vagyok

Jeon Jeongguk
Szívesen látnálak úgy meg egy párszor
Mikor jössz legközelebb ?

Park Jimin
Ne legyél mohó, Szivem
Holnap a szüleidhez mentek, ráadásul tanulnod is kell, és nekem is kell, mert lassan megint vizsgaidőszak van

Jeon Jeongguk
Ne legyél már ilyen
A dolgok közben is tanulhatsz
Nem zavar, ha az ágyban egy füzet is mellettem fekszik, miközben felettem vagy

Park Jimin
Majd megbeszéljük

Még ez a rövid beszélgetés Jiminnel is elég volt ahhoz, hogy a kedvem az egekben legyen. Nem tudom, hogy mivel varázsolt el, de egyszerűen nem rég ment el, és már azt akarom, hogy velem legyen. Hiányzik a jelenléte, s nem csak azért szeretném, hogy itt legyen, hogy kielégítsen, vagy én őt, nekem az is elég, ha látom, ahogy mondjuk a kanapénkon ül és tanul. Egyre több idő akarok tölteni vele, és az a helyzet, hogy a szívem majd' ki akar ugrani, most hogy rá gondolok. Azt hiszem kezdek egyre jobban belehabarodni Jiminbe.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Sajnálom a késést, és a részt is, nem lett túl izgalmas, de igyekezni fogok!!💜
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜