I know I'm young, but...

29.

○Jungkook pov.○

Mióta tegnap este Yugyeom haza rángatott, azóta csak a szobámba fekszem az ágyamon és bámulom a plafont. A tegnapi vita után, még jó, hogy Eunbi már korábban hazament és nem hallgatta végig, főleg, hogy mivel segített is nekem Jiminnel, szerintem bátyám őt is kiosztotta volna. Taeyongnak üzenetben már mindent elmeséltem, aki rögtön felajánlotta, hogy átjön, azonban muszáj volt letörnöm azzal, hogy Gyeom nem enged hozzám senkit. Még csak nem is az apám, hogy ezt megtehesse. Szóval nem csak, hogy nem fogadhatok vendégeket, de én se mehetek ki a házból és még ő sem szól hozzám egy szót sem. Egy hatalmasat sóhajtva fordultam az oldalamra, mikor egy kopogtatás után Yugyeom nyitott be a szobámba.
- Gyere enni. - Biccentett kifele, majd el is tűnt előlem. Nem mondom, kellett pár perc, mire összeszedtem magamat. Tényleg, csak enni hívott, vagy megint ki akar oktatni ? Esetleg még a telefonomat is elveszi. Mikor kimentem, ő az asztalnál ült, s vele szemben volt megterítve, így lassan odalépkedtem, ám mikor fél szemmel őt bámulva foglaltam helyet, enyhén felmordult, s összeráncolt szemöldökkel nézett rám. - Miért csinálsz úgy, mint aki fél tőlem ?
- Én csak...
- Nézd, Kook, tudom, hogy tegnap este durván bántam veled, de hazudtál nekem, mindketten a szemembe hazudtatok, már akkor, mikor azt feltételeztem, hogy együtt vagytok. Olyan könnyen letagadtátok, mintha az igazat mondanátok.
- Miért, ha az elejétől kezdve őszinték lettünk volna, engedted volna ? - Vágtam vissza feldúltan, mire elhallgatott egy pillanatra, de hamar újra összekapta magát.
- Kilenc év van köztetek, Jungkook, szerinted ez rendben van ?
- Mi a fasz van veletek és a kor különbséggel ? Kit érdekel, hogy mennyi van köztünk, ráadásul te idősebb is vagy, mint ő.
- De én a bátyád vagyok, az istenit. - Mordult fel az asztalra csapva, mire ijedtemben összerándultam. - Az a rohadék jogot tanul, kibaszottul tudta, hogy kiskorú vagy, és mégis megtette.
- Nem gondoltál bele abba, hogy én is akartam ? Hogy én kezdeményeztem ?
- Miről beszélsz ? - Hangja az értetlenségtől csengett, s ekkor már biztos voltam benne, hogy ő egész végig azt feltételezte, hogy Jimin kényszerített engem, s mászott rám az elejétől fogva. Belegondolva, tényleg nem lep meg, a férfinek is ezt hajtogattam korábban, hogy nem én lennék az, akit bátyám hibáztatna, mert nem hinné el, hogy én szaladtam utána, és nem fordítva. Felhorkantottam, s kezembe fogtam tányéromat, majd közöltem vele, hogy inkább a szobámban eszek, s már el is tűntem az ajtóm mögött. Alighogy beértem, csippant a telefonom, így lepakoltam a kezemből, s még jó, hogy megtettem, ugyanis biztosan ledobtam volna meglepettségemben.

Park Jimin
Beszélhetnénk ?
Szeretnék bocsánatot kérni

Egy pillanat alatt lepte el az agyamat a vörös köd. Beszélni ? Bocsánatot akar kérni ? Hányszor mondta, hogy sajnálja amiket mondott, és hányszor történt változás ? Azt mondta, egy hiba volt a velem való kapcsolata.

Jeon Jeongguk
Nem gondolod, hogy ezt egy kicsit már sokszor mondtad ?
Jimin, ribancnak állítottál be a bátyám előtt
Kifiguráztad a kapcsolatunkat és azt mondtad, csak egy hiba voltam
Szerinted szeretnék veled beszélni ??

Park Jimin
Tudom, hogy nem érdemlem meg, oké ?
Tudom, hogy egy kibaszott seggfej voltam, de kérlek találkozzunk, beszéljük meg

Jeon Jeongguk
Nincs értelme, Jimin
Ennek most már tényleg vége van
Nem haragszom rád, ha ezt szeretnéd, de kérlek hagyj békén, nem akarok beszélni veled
Ráadásul ha Yugyeom meg tudja, hogy írtál nekem, nem fog leállni még egyszer

Nem vártam meg, mit fog válaszolni, letíltottam őt. Csak néztem a képernyőt, ami jelezte, hogy többet nem vagyunk kapcsolatban, és realizáltam, hogy ez tényleg így van. Jiminnel már vége van, és nem számít, hogy szeretem-e őt vagy sem. Az elsötétült képernyőre hullottak könnyeim, így inkább messze ellöktem azt magamtól, s a párnába temettem a fejemet. Bármennyire is bántott meg, nem tudom elnyomni azt az érzést, hogy szeretném, ha itt lenne mellettem. Nem is értem, hogy történhetett ez. Minden tette azt mutatta, hogy érez irántam valamit, hiába voltak a szavai, láttam, hogy nézett rám, éreztem az érintésein, most mégis teljesen egyedül fekszem a hideg ágyban nélküle. Úgy éreztem, megfulladok ebben a bezártságban, hiába vagyok itt csak egy napja. Úgy, hogy tudom, bátyám nem enged ki, még nagyobb feszültséggel tölt el ez a helyzet. És ha hazamennék anyáékhoz ? Yugyeommal most úgy se szívesen töltök időt, és gondolom ő se velem, talán jobb, ha külön töltünk egy kis időt. Fel is pattantam az ágyamból, s nem érdekelt, hogy az előbb siettem el előle, most újra felé vettem az irányt. Ugyanúgy az asztalnál ült még, fejét két keze közé hajtva, s csak akkor emelte rám tekintetét, mikor megálltam mellette.
- Haza akarok menni anyáékhoz. Nem szabhatod meg, hogy kivel találkozzak és mikor. Úgy gondolom, teljesen elszabadult ez az egész, és nem kellene most együtt lennünk.
- Komolyan ezt akarod ? - Nem is tudom eldönteni, hogy arca szomorúan, vagy dühösen festett. Talán mindkettő. Én sem szívesen hagyom őt itt, szeretem őt, de meg kell értenie, hogy nem irányíthatja az életemet, csak mert nem tetszik neki a kapcsolatom. Vagyis a nem létező kapcsolatom.
- Igen, ez lesz a legjobb mindenkinek.
- Jól van, de akkor beszámolok anyáéknak a kis akcióitokról, hogy tizenhét évesen hogy tetted szét a lábadat egy felnőttnek.
- Ez kibaszottul nem az ő dolguk, és a tiéd sem. - Mordultam fel, s pillanatok alatt lepte el egész testemet a méreg. - Nem vagy te senki, hogy így ítélkezz felettem.
- A bátyád vagyok az istenért.
- Többé már nem. - Csattantam fel. Ez volt az, ami elhallgattatta őt, és egyre letörtebben bámult rám, majd felhúzta orrát bólintva párat.
- Szedd a cuccod, elmész innen.
- Kurva jó. - Morogtam. Hátat fordítottam neki, majd a szobámba rontottam. Pillanatok alatt összeszedtem pár cuccot magamnak, amire szükségem lehet, és komolyan mondom, soha az életbe nem forrtam ennyire a dühtől, mint most. Yugyeom már indulásra készen állt az ajtóban, és tényleg úgy nézett ki, mint aki azt akarja, hogy elmenjek. Államat felszegve mentem el mellette, ki az utcára, s hallottam, hogy becsapja mögöttem az ajtót. Bassza meg ez az egész helyzet. A szüleim háza helyett, elsőnek inkább egy boltba indultam el, hogy ne menjek hozzájuk üres kézzel, s addig is csillapíthattam a feszültséget magamban. Éppen az egyik sorban nézelődtem, mikor a már az ereimbe kúszó hang megütötte fülemet.
- Jungkook ?
- Jimin...- A férfi amint ténylegesen realizálta, hogy én vagyok az, rohamos léptekkel közelített meg, s nem tudtam eldönteni, hogy hátráljak, vagy maradjak ? Bár nem akartam, hogy Yugyeomnak igaza legyen, mégis komolyan gondoltam, mikor azt mondtam, nem akarom folytatni Jiminnel. Megbántott, megalázott és végig csak játszott velem. Nincs értelme hagynom, hogy kimagyarázza magát, ám tudom, hogy úgy sem tudok ellenállni neki. Éppen ezért állok még mindig előtte, szinte a padlóhoz szegezve magam, hogy ne tudjam itt hagyni.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép bapot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜