I know I'm young, but...

9.

○Jungkook pov.○

- Jeon Jungkook, ez mi a jó édes faszom volt ? - Hevesen gesztikulálva toporgott, miközben köztem, s az éppen elhajtó Jimin autója között kapkodta a tekintetét. Csak felsóhajtottam, megragadtam csuklóját, s húzni kezdtem őt befele, hogy ne az egész udvar előtt vitassuk ezt meg. Csendre intettem, míg be nem értünk a terembe, majd miután átgondoltam, mennyiről is maradt le, belekezdtem a felzárkóztatásba.
- Miután elmeséltem neked, hogy felbukkant és mi történt, megeshet, hogy azután bementem az egyetemre hozzájuk és egy picikét felhúztam őt, majd az egyik raktárba vonszolt és talán kiverte nekem, én meg leszoptam őt. - Megsemmisülten nézett végig rajtam, mint aki el sem hiszi, hogy egy ilyen szuper ember az ő legjobb haverja. - A buli után találkoztam vele ismét ugye, akkor este elvitt magához, lebaszott mindenért, aztán smároltunk egy ideig az ágyában, és nála aludtam, majd haza vitt. Ma reggel viszont megint nálunk volt, és Gyeom mondta, hogy eldobnak a suliig, csak közben neki sietősebb volt, így elmentünk az egyetemre, hogy kitegyük őt előbb. Na, hát, Jimin fogta magát miközben ott parkoltunk és lekapott a semmiből, de nem magyarázta meg, úgyhogy ezt már te is láttad, de mikor ideértünk én is megcsináltam vele ugyanazt. Eddig ennyi. - Rántottam meg vállaimat, mire ő fejéhez kapott és bár halkan, de elég frusztráltan kezdett értelmetlen mutogatásokba.
- Eddig ? Basszus, Kook, azt mondtad, leszállsz róla, és nem lesz ebből semmi.
- Hát ja, gyakorlatilag ezt mondtam, de fejben elég máshol jártam. - Szorítottam össze ajkaimat. - Viszont nem értem, miért fogod fel ezt egy rossz dologként. Ő is benne van, és én is, ez szimpla szórakozás.
- Azért mert...elég erősnek tűnik a személyisége és többször is kijelentette, hogy nem akar tőled semmit és hiba volt az egész. - Sóhajtott fel. - Nem akarom, hogy megbántson téged.
- Ugyan, Tae, te is tudod, hogy nincsen semmi komoly szándékom felé. Nem fog megbántani, tudom kezelni őt, nem lesz semmi gond. Úgyhogy csak szimplán élvezd a beszámolóimat, és próbáld a jó oldalát nézni.
- Megpróbálom, de ha megbánt, én is bántani fogom őt. - Mutatta fel mutatóját figyelmeztetően, mire elvigyorodtam és ráfogtam ujjára.
- Én pedig az első sorból nézem végig.

- Haza értem. - Kiáltottam el magamat bátyámnak, ugyanis úgy sejtettem, itthon van, mivel az ajtó nyitva volt, és biztos nem én hagytam így. A nappali felé haladva már kezdtem hallani a hangját, ám nem csak övét, hanem az én kedvenc barátomét is. Úgy látszik, minden jött-mentet beengedünk manapság. Erősen benne volt a bátyám és a férfi a tanulásban, így abban sem voltam biztos, hogy észrevettek engem, azonban Jimin befeszűlt testét látva levágtam, hogy ő azért érzékeli a jelenlétemet. - Hahó...mi ez a nagy tanulás ?
- Talán neked is jót tenne, kölyök.
- Ugyan, én jól vagyok. - Rántottam meg vállaimat, s ledobtam magamat mellé, alig hagyva magunk között távolságot. Hallottam ideges ciccenését, s arrébb is akart menni, ám mivel a kanapé szélén ült, így nem volt túl sok esélye. Ezt neked, engem aztán nem mosol le magadról. - Szóval, mire tanultok ?
- Hamarosan elkezdődnek a vizsgák, és előtte teszteket iratnak velünk a tanárok, amivel plusz pontokat szerezhetünk a vizsgákhoz. Ha ezeken jól teljesítünk, sokkal jobb eredményt elérhetünk.
- Mhm...- Hümmögve bólintottam párat, s közben elkuncogtam magam. - Nálunk a könyörgés a bevállt módszer.
- Neked az nagyon megy. - Dünnyögte a férfi, s szavai hallatán enyhén elnyíltak ajkaim, amint rájöttem, hogy mire érti. Azt a perverz mindenit. Megis köszörülte a torkát, mikor érezte a kettőnk közötti feszültebb hangulatot, nem mintha eddig nem lett volna az, és felkelt, hogy kimenjen a konyhába. Természetesen most sem hagytam őt nyugodni, utána mentem, s csípőmet a pultnak támasztva követtem mozdulatait, ahogy egy pohár után kutatva nyitogatja a szekrényeket.
- Tudod, nagyon sokat jársz ide, annak ellenére, hogy elvileg mennyire is utálsz engem.
- Nem hozzád jövök, hanem Yugyeomhoz.
- Miért nem tanultok nálad ? - Vontam fel szemöldökömet. Egy pillanatra lehunyta szemét, s poharat is letette, amit továbbra is szorongatva tartott a kezében. Kíváncsi vagyok, vajon mennyi kell neki ahhoz, hogy hozzám vágja.
- Mert a bátyád makacs, és azt mondja kényelmesebb neki, ha itt van és kidőlhet, amikor akar.
- Ha kidőlt, csinálhatnánk valamit.
- Benne vagyok. - Fordult felém felhorkantva. - Egy szájzárat neked.
- Akkor nem tudlak leszopni. - Biggyesztettem le ajkaimat. - Nem is értem, hiszen annyira szereted dugdosni a farkad belém, nem ?
- Jeongguk, ha nem fejezed be...
- Akkor mi lesz ?
- Kis Perditám...- Sóhajtott fel halkan, s közelebb lépdelt hozzám, kezeivel megtámaszkodva két oldalamon a pulton. A mosoly lefagyott az arcomról figyelmeztető, mély hangsúlya miatt, de igyekeztem leplezni zavaromat, ám kacér somolyát látva, ami végig futott az arcán, kétlem, hogy sikerült. - Nem én leszek az, aki sérülni fog a végén. Nem gondolod, hogy veszélyes, hogy bárhol, amikor csak akarom, meg tudnálak dugni, mert te hagyod nekem ? Elég manipulálható vagy ezzel, Szivem, jobb, ha odafigyelsz. - Megpaskolta az arcomat, majd poharát felkapva elhagyta a helyiséget. A kurva életbe, hogy mindig az övé az utolsó szó. Majd meglátja, hogy nem csak engem lehet manipulálni.

Már egy ideje csak forgolódtam az ágyamban, ám egy percig sem tudtam lehunyni szemeimet, így végül egy fáradt sóhaj mellett, kimásztam az ágyamból, s elindultam a konyhába, hogy igyak valamit. Halkan csoszogtam ki, nehogy felébresszek valakit, főleg, hogy ötletem sincs, a férfi vajon hol alszik, ha egyáltalán még itt van. A nappali felé haladva a villany még égett ott, s miután megláttam a kanapén görnyedni az említett személyt, összeráncoltam szemöldökömet. Még mindig tanul ? Fejét fogta, ahogy lapjai felé hajolt, s észre se vett, mikor már mögötte álltam a kanapé túloldalán. Elég stresszesnek nézett ki, mint aki nem hisz abban, hogy meg tudja-e valaha tanulni, ezt pedig valahol átéreztem, hiába van neki sokkal nehezebb dolga, mint nekem. Éppen hátra dőlt a bútoron, amitől kaptam egy löketet a következő tettemhez. Kezeimet lassan csúsztattam rá vállára, amitől megugrott ültében, de esélyt sem adtam rá, hogy megforduljon, mellkasáig haladtam tenyereimmel, miközben nyakába bújtam és lágyan csókolgatni kezdtem bőrét.
- Jeongguk ? - Belesóhajtott a nevem végébe, amitől kirázott a hideg, s hirtelen megszívtam bőrét, ami egy apró morranást váltott ki belőle.
- Hm ?
- Mit csinálsz ? - Kezét az enyémre tette, abból a célból, hogy levegye magáról, ám közben fejét oldalra billentette, így csak addig jutott, hogy megszorítsa mancsomat.
- Túl régóta tanulsz, hagyd, hogy ellazítsalak.
- Nincs szükségem erre. - Felelte, ám teljesen figyelmen kívül hagytam, csak átmásztam a kanapén, s szemből az ölébe másztam, közel húzódva hozzá. Kezei azonnal megtalálták fenekemet, mire elkuncogtam magamat. Méghogy nem akarja ezt. Ismét visszatértem nyakához, hajába túrva döntöttem oldalra fejét, bár szerintem magától is megtette volna, míg ő markolászni kezdte fenekemet, egyre közelebb húzva magához, egészen addig, míg nem már teljesen férfiasságán ültem. Úgy látszik, mindketten eléggé befolyásolhatóak vagyunk.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Hibák előfordulhatnak!!
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜