I know I'm young, but...

10.

○Jungkook pov.○

Kezei azonnal megtalálták fenekemet, mire elkuncogtam magamat. Méghogy nem akarja ezt. Ismét visszatértem nyakához, hajába túrva döntöttem oldalra fejét, bár szerintem magától is megtette volna, míg ő markolászni kezdte fenekemet, egyre közelebb húzva magához, egészen addig, míg nem már teljesen férfiasságán ültem. Úgy látszik, mindketten eléggé befolyásolhatóak vagyunk. Ringatózni kezdtem ölén, mitől államra fogott, s maga felé fordítva fejemet, megcsókolt. Erőszakosan marcangolta ajkaimat, egyik kezét a tarkómra vezetve, a másikat pedig a fenekemen tartotta, ahogy eldöntött a kanapén és felém mászott. Egyik lábamat feldobta a vállára, a másikat meg felhúzta, s oldalra döntötte, így könnyen közéjük férkőzött. Lehajolt hozzám, hogy ismét célba vegye ajkaimat, ezzel együtt pedig csípőjét is mozgatni kezdte, egymás után nekem nyomva magát. Tökéletesen jól éreztem őt, ugyanis csak egy alsó fedi testem alsó részét, így ha éppen nem térképezné fel számat nyelvével, biztosan hangot adnék élvezetemnek. Azonban egyszer csak elvált tőlem, s még a mozgást is abbahagyta, amit kelletlenül fogadtam, főleg, mikor még a lábamat is lelökte magáról.
- Ezt...ezt nem szabad.
- Oh ne már, bazdmeg. - Lihegtem fejemet hátra vetve, s nem tudtam eldönteni, hogy mi miatt legyek ideges. Hogy végletekig fel vagyok izgulva és nem kapom meg, amit akarok, vagy azért, mert újra fejbe vágta az, mennyire is illegális - szerinte - ez az egész. Le akart szállni rólam, de pont nem én fogom hagyni, így felnyúlva megragadtam haját, s magamra rántottam, míg lábaimat dereka köré tekertem, hogy esélye se legyen kiszabadulni. Szánk szinte összeért, lehelletét éreztem az arcomon, s még csípőmet is fellöktem, hogy érezze a gondot, amit okozott. - Nem érdekelnek a pszichés ingadozásaid, ha egyszer felizgatsz, fejezd is be.  - Csak bámult rám dühösen össze ráncolt szemöldökeivel, amit hamar meguntam, s káromkodva felültem, hogy magam alá fordítsam őt. Ha már ő nem csinál semmit, majd én. Csípőjére ültem, nadrágja övével kezdtem szórakozni, amit pár mozdulattal szétrángattam, s lecibáltam az anyagot a térdéig, majd elhelyezkedtem ölén, és megtámaszkodtam kemény hasfalán. Végig csendben tűrte míg leterítettem és levetkőztettem, ám mikor mozogni kezdtem rajta, halk morranások szöktek ki ajkain. Hátra vetettem fejemet az érzésre, s egyre fentebb tűrtem felsőjét teljesen öntudatlanul, miközben karmolni kezdtem bőrét, ő pedig ismét fenekemre helyezte tenyerét, hogy lentebb nyomjon magán. Ez volt a végső löket mindkettőnknek, egy-egy elfojtott nyögéssel élveztünk el. Gyorsan emelkedett mellkasa, de nem csak az övé, hanem az enyém is, s éppen el akartam feküdni rajta egy csókért, mikor meghallottam, hogy nyitódik egy ajtó...Hogy a jó kurva élet bassza meg. Jimin is rám kapta döbbent tekintetét, amit viszonoztam neki, s miután halálosan lesokkolt arccal végig nézett rajtunk, derekamnál fogva kezdett letolni - vagy inkább lebaszni a földre - magáról, de segítenie se kellett, magamtól is lemásztam a kanapé takarásába. Halkan káromkodva húzta vissza magára a nadrágját, s próbálta rendbe szedni magát, míg én a földön lapulva vártam, hogy bátyám mégis mi a faszért döntött úgy, hogy felkel és éppen ide jön.
- A jó Isten basszon meg téged, Jeongguk.
- Fogd be, mielőtt meghall.
- Ha lebukunk, kilógatlak az ablakon. - Morogta, majd amint meghallottuk bátyám lépteit, kapkodva a kezébe vette lapjait, amikből korábban tanult, s hátra dőlve a bútoron úgy tett, mintha egészen idáig ezt is csinálta volna.
- Hát te ? Miért vagy még ébren ?
- Hm ? Felkeltettelek ? - Kérdő hangneme mellett az idegesség is feltűnt, ám kétlem, hogy a szemét dörzsölgető, cikk-cakkban menő testvéremnek ez feltűnt volna. Jimin kezével sürgetve intett, hogy kezdjem el megkerülni a kanapét, amit halkan meg is tettem.
- Nem, dehogy, csak véletlen nyitva hagytam az ablakot, és hűvös lett estére. Na de miért vagy még ébren ?
- Csak elment a tanulással az idő. Észre sem vettem, hogy ilyen késő van. - Köszörülte meg torkát. - Viszont szerintem már én is alszom, eléggé elfáradtam.
- Kell az ágyam másik oldala ? Vagy Kooké ?
- NEM. - Vágta rá hevesen, mire kénytelen voltam megforgatni szemeimet, s majdnem fel is horkantottam, azonban tényleg nem akartam, hogy bátyám meg tudja, hogy a haverja seggbe rakta az ő kilenc évvel fiatalabb öccsét. - Mármint egyikőtöket sem akarlak kitúrni, jó lesz itt nekem a kanapén.
- Hát jó, de ha meggondolnád magad, tudod, hol találsz.
- Persze, köszi.
- Jó éjt, haver. - Még a fekete hajú is elköszönt tőle, majd Gyeom végre vissza ment a szobájába. Amint becsukódott az ajtaja, kifújva magam tápászkodtam fel a földről, s néztem megkönnyebbülten Jiminre.
- Hát ez közel volt.
- Hogy közel volt ? - Morrant fel, miközben ő is felkelt, s a már megszokott mérgesen izzó szemeivel közelített felém. - Hányszor mondjam még el neked, hogy szállj le rólam ? Mi a franc ütött beléd, ami miatt nem tudod megérteni a csöppnyi agyaddal, hogy kopj le !?
- Ne nevettess már. Ez nem csak rajtam múlik, te is belemész a dolgokba, ha nem akarnád, nem tennéd.
- Na jó, ide figyelj, mert többször most már tényleg nem mondom el. - Hangját lehalkította, s vészesen közel hajolt hozzám, ahogy forrongva a dühtől, beszélni kezdett. - Nem vagy más, mint egy faszéhes ribanc, aki nem a saját súlycsoportjával kezdett ki. Fejezd be a folytonos kurváskodást, és ne kellesd magadat, mert nem én leszek az egyetlen, aki a farkára húzott téged, hanem még több más férfi, akik nem lesznek olyan kegyesek, mint én, és ha akarod, ha nem, megszerzik, amit akarnak. Úgyhogy azt ajánlom, tegyél lakatot a szádra, és viselkedj végre úgy, ahogy egy normális ember. Még gyerek vagy, francért próbálsz felnőttként viselkedni.
- Húzz el innen reggelre. - Fogaimat összeszorítottam, ahogy kiszűrtem közöttük szavaimat, s éreztem, hogy szemeimet csípni kezdik könnyeim, ám nem hagyhattam, hogy sírni lásson, nem akartam még több győzelmet adni neki. - Ha még egyszer meglátlak itt, esküszöm kitálalok mindenről a bátyámnak. Komolyan, nálad undorítóbb emberrel még nem találkoztam. - Szinte köptem felé a szavakat, és ahogy végeztem vele, nem vártam meg, hogy bármit is mondjon, hátat fordítottam neki, s a szobámba siettem. Az ágyamba vetődtem, a párnába fúrtam fejemet, és nem tehetek róla, de sírni kezdtem. Igyekeztem halk lenni, elfojtani hangomat, hiszen egyáltalán nem akartam, hogy bármelyikük is meghalljon engem. Fájt minden egyes szó, amit mondott, főleg, hogy nem ez volt az első alkalom, így tudom; komolyan gondolta. Nem értettem, miért néz le ennyire, ő is volt fiatal, ráadásul az elmondása alapján csak egy évvel volt idősebb, mint én. Nincs ebben semmi rossz. Na és ha idősebb ? Kit érdekel, nem bűncselekmény, hiszen én is belementem. Arról nem is beszélve, hogy tényleg igazam volt, mikor azt mondtam, hogy ez nem csak rajtam múlik. Tény, hogy mindig próbált először elutasítani, mikor közeledtem hozzá, de a vége mindig ugyanaz lett; ő is belement, sőt, át is vette az irányítást. Ha annyira taszítanám őt, vagy idegesíteném, akkor nem csinált volna velem az első alkalmon kívül semmit. Nem rángatott volna be egy raktárba, hogy kielégítsen, nem csókolt volna meg az autójában, és most sem hagyta volna, hogy befejezzem, amit elkezdtünk, sőt, az se, hogy elkezdjem. Kurvára felidegesít a folytonos motivációs beszédnek szánt szarságaival, és hogy mindig én vagyok az, aki eláshatná magát attól, amilyen. Na nem baszol ki velem, Park Jimin, tudd, hogy ki irányítja itt a dolgokat.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜