I know I'm young, but...

4.

○Jungkook pov.○

Dúdolgatva pakolom el az elkészült ebéd egy részét, amit el fogok vinni Gyeomnak, hiszen biztosan éhes már, és írta, hogy sokáig bent marad ma, mivel tanulnia kell, ahhoz pedig kell az energia. Hátsó szándékom véletlenül sincsen. Az egyetem egyáltalán nincs messze tőlünk, gyalog egy tíz perc alatt odaértem, s amint megtudakoltam, hogy merre van a könyvtár, már siettem is oda, titkon remélve, hogy ő is ott lesz. Nehogy már kárba vesszen a kedvességem. Elég nagy volt ez a hely, ám annyira nem telt bele sok időbe, mire kiszúrtam bátyámat, s mellette a férfit. Amint elindultam feléjük, az utóbbi megérezhette jelenlétem, mert felpillantott rám, s amint realizálta, hogy én vagyok az, szemeit lehunyta hosszabb időre, mintha csak nyugtatni szeretné önmagát. Az én vigyorom azonban csak egyre nagyobb lett, s mikor eléjük értem, az asztalra csúsztattam az ételhordókat, mire már Gyeom is rám kapra tekintetét.
- Hát te ? Történt valami ?
- Nem. Minden rendben. - Ráztam meg fejemet, és közelebb toltam hozzá az ételt. - Csak hoztam neked ebédet. Azt mondtad, sokáig leszel bent, úgyhogy készítettem gyorsan valamit. Anya megölne, ha hagynám, hogy ilyen szarokon élj.
- Nem is tudtam, hogy nekem van a világon a legjobb öcsém. - Kurjantott fel halkan, s rögtön elemezgetni kezdte, hogy miket hoztam neki, míg én egyenesen a mellette ülő tekintetébe fúrtam az enyémet, miközben telefonomat, amit szintén az asztalra helyeztem, felnyitottam, mintha csak az időt akarnám megnézni, ám így közös képünk ott virított, mint a háttérképem, amit idefele állítottam be gyorsan.
- Viszont nekem azt hiszem már mennem kell, még tanulnom kell egy kicsit. - Gyeom nem igazán foglalkozott velem, az evés jobban lekötötte, ám Jimin mérgesen tátogta nekem, hogy tűntessem el a képet, mielőtt a bátyam észreveszi, de csak rákacsintottam, és hátat fordítva nekik elindultam ki a könyvtárból, míg kezemben tartva telefonomat, képernyővel, azaz a képpel feléjük lóbáltam azt, hogy még többet láthassa ezt a csodát, amit készítettem. Éppen, hogy kiléptem az ajtón, neki is mentem valakinek, ki karomra fogva akadályozta meg, hogy esetleg visszaessek a könyvtárba. A srác tőlem magasabb volt, és izmosabb is láthatólag, szemeit pedig elég látványosan végig vezette rajtam. Kacér mosolyt villantott felém, ahogy elnézést kért, s derekamra simítva kezét arrébb vezetett az ajtóból, hogy ne legyünk útban.
- Nem láttalak még itt az egyetemen, új vagy ?
- Ami azt illeti, nem ide járok, csak benéztem valakihez.
- Sejtettem. Egy ilyen szépséget nem felejtenék el csakúgy. - Keze még mindig a derekamon volt, ám éreztem, hogy néha lentebb is simít testemen, egyértelműen a fenekem felé haladva. Magamban elvigyorodtam a helyzeten, s már éppen válaszoltam volna, mikor valaki lerántotta rólam az illető kezét és maga után kezdett húzni. Felismertem Jimint magam előtt, ki rám se nézett, csak berángatott látszólag egy raktárba, és becsapta mögöttünk az ajtót.
- Tényleg itt akarod ezt csinálni ? Először felhúzól engem, aztán meg kint rögtön rámászol valakire, aki szembe jön veled ?
- Ő mászott rám. - Horkantottam fel. - Ráadásul nem tudom, miről beszélsz. Én csak ebédet hoztam a bátyámnak, nem hozzád jöttem. - Fújtatva lökött neki az ajtónak, ami egy meglepett nyögést váltott ki belőlem, hiszen nem számítottam rá, hogy ezt teszi majd. Fejem mellett támaszkodott meg egyik kezével, s közel hajolva hozzám kezdett bele monológjába.
- Ne szórakozz velem, Perdita, azt hiszem már elmondtam, hogy maradj távol tőlem.
- Én meg azt hiszem, tettem neked egy ajánlatot. - Vontam fel szemöldökömet, miközben pimasz mosolyra húztam ajkaimat, ám az le is fagyott az arcomról, mikor megéreztem kezét nadrágomon, ahogy simogatni kezdi tagomat az anyagon keresztül.
- Ezt akarod ? Ennyire ki vagy éhezve ? - Morogta, s kezét egy pillanat alatt csúsztatta be nadrágom és alsóm alá, majd markolt rá nemességemre, amin azonnal mozgatni is kezdte a kezét. Szemeimet lehunyva döntöttem fejemet az ajtónak, s halk nyögdécselésbe kezdtem munkája miatt. Fülemhez hajolt, míg gyorsított keze mozgásán, s kénytelen voltam vállaiba markolni, ha nem akartam elesni, miközben csípőmet is folyamatosan előre lökdöstem, annyira nem tudtam nyugton maradni. Megőrjített ez a helyzet, a munkája okozta csattogó hangok, s az, hogy részben, de elértem, amit akartam, ez pedig egyre jobban bíztostított abban, hogy még több ilyet akarok vele. - Tudod, a magadfajtáknak sose elég semmi. Figyeld meg, alig egy hónap, és több emberrel fekszel össze, mint én valaha. - Végig se mondta szavait, egy nagyobb nyögés kiséretében engedtem nedvemet markába, mire ő szabad kezével derekamba markolt, s piszkos kezét elnyílt ajkaim elé tartotta. - Most pedig légy jó fiú, és nyald le, amit okoztál. - Tettem, amit kért, s szemeibe nézve kezdtem lassan lenyalni ujjairól élvezetemet, ám egyszer csak hirtelen elrántotta előlem kezét és egy pillanat alatt tapadt ajkaimra neki tolva jobban az ajtónak. Belenyögtem szájába hevessége miatt, s csak fokozta a helyzetet, mikor vállaimnál fogva nyomott le a földre, s szemem előtt csatolta ki övét, majd szabadította ki farkát a nadrágból. Fejemre fogott és azonnal belökte magát számba, nem foglalkozva az öklendezéssemel amit hatalmas mérete váltott ki belőlem, ami verdesni kezdte a torkomat, pedig még bent sem volt az egész tagja. Nem várt, csípőjét gyors tempóban kezdte mozgatni, konkrétan megdugva számat, közben le sem véve rólam tekintetét. - Ezt akartad nemh ? Élvezedh, kis Perditám ? - Kérdezte arcomon lefolyó könnyeimet látva, amiket farka nagysága okozott, amit tövig a számba tolt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Hiszen igaza van, tényleg egy újabb alkalmat akartam vele, viszont az is egy tény, hogy kurvára nem számítottam rá, hogy az egyeteme egyik raktárjában fog engem megszopatni. Szó szerint. Hajamat erősen markolta, és gyorsuló mozgása jelezte, hogy hamarosan el fog menni, ám mégis váratlanul ért, mikor szó nélkül robbant bele számba. Pihegve támaszkodott meg az ajtón felettem, míg én farkát szívogatva sajtoltam ki belőle maradék élvezetét is, majd mikor valamennyire rendbe szedte magát, kihúzódott számból és öltözetjét is rendezte gyorsan. Én közben feltápászkodtam a földről, s csendben vártam, mi fog következni. Láttam rajta, hogy ideges, ezt tagadni sem tudta volna, szemeit végig vezette rajtam, majd mély levegőt véve kapta le magáról pulóverét, s nyomta a kezembe, amit értetlenül fogadtam. - Vedd fel, és menj ki a parkolóba de kurva gyorsan. Ott várj meg. - Felelte, majd minden szó nélkül itt hagyott a raktárban. Kössz bazdmeg. Én is végig néztem magamon, s realizáltam, hogy átázott a nadrágom, miután beleélveztem, így egy pár sor szenvedő nyögés után felvettem pulóverét, mely teljesen eltakarta a kis problémámat, majd ismét tettem amit kért, s kimentem a parkolóba. Nem sokat vártam, mikor megláttam őt felém közeledni elég rohamos léptekkel, s mérges ábrázattal, majd felkaromra fogva kezdett húzni egy autó felé. Oké, kezd elegem lenni abból, hogy mindenhova rángat. Szinte belökött a kocsiba, majd ő maga is beszállt, s amint minden ajtó becsukódott, szemeit lehunyva dőlt hátra az ülésen.
- Nem akarok hallani egy szót se. Se az előbb történtekről, se semmi másról. Csak ülj kussba, míg haza viszlek, mielőtt kiraklak az út szélére. - Talán három percig sikerült eleget tennem kérésének, de tovább már nem ment.
- Majdnem megfulladtam miattad.
- Pofa be.
- Úgy megdugtad a számat, hogy fáj tőle a torkom.
- Nem mondom el még egyszer. - Felelte kimérten, állkapcsát megfeszítve. Ahogy rászorított a kormányra, már kezdtem érezni, hogy nem sokáig tűr meg maga mellett, de szerencsémre már éppen az utcánkba kanyarodtunk be. - Ha még egy szót szólsz, szárazon, tágítás nélkül baszlak meg itt a kocsiban, és garantálom, hogy nem lesz számodra kellemes alkalom.
- Tetszik, hogy dugással fenyegetsz.
- Szállj ki. - Leállította a kocsit, s rajtam keresztül átnyúlva még az ajtót is kinyitotta nekem. Kiszálltam a járműből, ám meg utoljára visszanéztem rá az ajtónak támaszkodva.
- Nem kapok búcsúcsókot Oppa ?
- Húzz innen, Perdita.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜