I know I'm young, but...

18.

○Jungkook pov.○

- Jimin ? Mi a fasz ? - A mély orgánum hallatán, Jimin azonnal elugrott tőlem, s ijedten kapkodta körbe tekintetét, hogy kiszúrja, hátha bátyám is itt van-e, ám ismét velünk járt a szerencse, ugyanis mint ahogy eddig sem, most sem buktunk le. Nekem ez éppen elég volt ahhoz, hogy megnyugodjak, hisz én addig tökéletesen megvagyok, míg nem Yugyeom kap rajta minket.
- Taehyung, ne kiabálj már bassza meg. - Taehyunggal nem találkoztam túl sokszor eddig, maximum kétszer futottam vele össze, mikor a bátyámmal volt. Ő is szintén jogot tanul, és ami azt illeti, elég jól is néz ki, s valószínűleg, ha Jimin nem lenne, vele is szívesen össze szűrtem volna a levet. Taehyung karjait összefonva, ajkain egy pimasz mosollyal lépdelt felénk, és majdnem elnevettem magam, ahogy hirtelen megláttam magamat benne, amint készen állunk arra, hogy szivassuk Jimint.
- Yugyeom tudja, hogy a kicsi Jeonnal enyelegsz ?
- Nem, és tőled sem fogja megtudni. - Jimin sóhajtott egyet, rám pillantott, majd vissza a másik férfira, s végül a karját megfogva húzta arrébb őt, mire megforgattam szemeimet, és inkább elindultam megkeresni bátyámat. Mi a fenét tud még titkolni előlem, mikor már láttam belőle mindent ? Amúgy is, gondolom, hogy rólunk van szó, arról igazán tudhatnék én is. Mire Yugyeomot megtaláltam, ismét tele volt a keze mindennel, így meglökve őt, jeleztem neki, hogy itt vagyok.
- Jimin ? - Kérdezte, miközben beleejtett mindent a kocsiba, én pedig csak megrántottam vállaimat.
- Összefutott Taehyung hyunggal, és most beszélgetnek valahol.
- Na és veled mi van ? Összevesztetek megint ?
- Miért kérdezel ilyet ?
- Mert vörös a fejed, és akkor ilyen, ha dühös vagy. - Ez tény, de akkor is, ha felizgultam, de ezt persze ő nem tudhatja.
- Csak melegem van, nem vitáztunk, nincs is min. Alig ismerjük egymást.
- Végeztetek ? - Jimin elhaladva mellettem rásímított derekamra, felsőm alá becsúsztatva kezét, mire éreztem, hogy kirázott a hideg, ám ő rám sem pillantott, csak előrébb sétált barátjával az oldalán. - Tae is jön velünk, hazaviszem.
- Hát persze. - Motyogtam, s hátat fordítva nekik elindultam a kasszához. Ne simogasson, ha nem figyel rám, főleg ne, ha engem hisztizve cipelget, de amiatt meg siettet, hogy Taehyungot haza tudja vinni. Egészen addig csendben voltam, míg beültünk a kocsiba és el nem indultunk. Taehyung ült hátul mellettem, s nem is figyeltem rá először, csak mikor közelebb csúszott hozzám, és megkocogtatta vállamat, majd halkan, suttogva kezdett beszélni.
- Ugye dugtatok ?
- Mi a faszért kérdezel ilyet ? - Sziszegtem neki, miközben előre pillantottam, hogy bátyám hallott-e valamit, de csak Jiminnel akadt össze tekintetem, ki a tükörből pillantott hátra egyenesen rám.
- Kíváncsi vagyok, mennyire mocskos a barátom.
- Talán szerezz magadnak életet, és már nem kell ilyenek után érdeklődnöd.
- Tudod, biztos vagyok benne, hogy ez a viselkedésed beindítja őt.
- Pontosan tudom jól, mi izgatja fel, nem kell a véleményed. - Fintorogva fontam össze karjaimat magam előtt, ugyanis valamiért kezdett egyre jobban felidegesíteni a férfi, hiába tartottam őt eddig jófejnek.
- Milyen harapós vagy. Őt is sokszor harapdálod ?
- Igen, és az a kedvenc részem, mikor tövig a számba nyomja a farkát, most pedig ülj vissza a helyedre, és hagyj békén, mielőtt kilöklek a kocsiból. - Cicegve, fejét rázva tette, amire utasítottam, míg én fújtatva fordultam vissza az ablak felé. Nem sokkal később már megérkeztünk a házunkhoz, így amint megállt az autó, olyan gyorsan pattantam ki onnan, amilyem gyorsan csak lehetséges volt, s már rongyoltam is be a házba mindenféle köszönés nélkül.

○Jimin pov.○

- Mit csináltál vele ? - Sóhajtottam fel Taehyungra nézve, miután kettesben maradtunk az autóban és átült mellém. Mosolyogva megrántotta vállait, majd azt felelte, hogy csak beszélgettek egy kicsit. - Tudod ki hiszi ezt el neked.
- Most nem is miattam vagyunk itt. Inkább meséld el, mégis hogyan keveredtél te össze a kölyökkel ?
- Ne hívd így, már így is rossz érzésem van, amiért megdugtam egy kiskorút, ne tedd rosszabbá.
- Tudod, ez azért vicces. Jogot tanulsz, a törvényt seggeled be már egy ideje, erre elkövetsz egy alapvető bűncselekményt.
- Na ez azért nem teljesen igaz. - Feleltem felháborodva. - Bár kiskorú, de beleegyezését adta, nem volt teljesen illegális.
- Ahogy akarod. - Motyogta. - Szóval ? Hogy kezdődött ?
- Majd elmesélem, ha már nálam vagyunk. - Taehyug bár elég türelmetlen volt, s tovább kérdezgetett, meg gyártotta az alaptalan teóriákat, mégsem mondtam neki addig semmit, míg nem már a kanapémon ültünk mindketten egy-egy soju társaságában.
- Tehát beszökött a bulira, táncoltatok, felhoztad ide, ő hazudott a koráról és a szüzességéről, majd eltűnt és utána tudtad meg, hogy ki is ő valójában ?
- Pontosan. - Szisszentem fel, ahogy újra eszembe jutott, mégis milyen sunyi kis döggel van nekem dolgom. - Miután látta, mennyire feldühít a tudata annak, hogy ő kiskorú, és hazudott nekem, pláne az, hogy Yugyeom öccse, akkor szivatott, amikor csak tudott, viszont a sok vita közben néhányszor megesett, hogy pettingeltünk. Most pedig nem azt mondom, hogy jóban vagyunk, vagy együtt vagyunk, de határozottan javult közöttünk a viszon, ha nem vesszük figyelembe azt, amikor gondolkodás nélkül jár a szám és megbántom őt.
- Hát igen, az megy neked, ebben biztos vagyok.
- Kössz, jó barát vagy. - Horkantottam fel, mire leintve engem, közölte, hogy az a dolga, hogy őszinte legyen velem.
- Két kérdésem van a többi ezer mellett. Szóval, Yugyeom miért is nem tudhatja ?
- Talán mert kinyírna ? - Vontam fel szemöldökömet értetlenül. - Kilenc év van köztem és Jeongguk között, ha meg tudja, hogy a farkam benne volt, lent is és fent is, pislogás nélkül fojtana meg.
- Talán megbarátkozna a ténnyel, nem ? Tudja, hogy nem vagy rossz ember, és igazából Jungkook is tud dönteni a saját életéről, nem lenne beleszólása, maximum véleménye.
- Végülis teljesen mindegy, mert nem fogjuk neki elárulni, nem vagyunk, és nem is leszünk egy kapcsolatban. - Ráztam meg fejemet, s számhoz emeltem az üveget, hogy kortyoljak belőle egy nagyot, ám barátom következő szavai hallatán félre is nyeltem azt.
- Na és miért is nem jöttök össze ? Nekem úgy tűnik, hogy kedveled őt.
- Ez teljesen kizárt. Szimplán élvezem vele a pettingeket, de semmi több.
- Most ezt mondod, aztán már nem tudsz nélküle élnie, és kergeted őt titokban, miközben szenvedsz a tudattól, hogy miért nem hallgattál rám korábban. - Csak megforgattam szemeimet újabb elméletét hallva, ám be kell vallanom, hogy elgondolkoztam egy pillanatra azon, hogy vajon tényleg kedvelem-e a fiút.
- Teljesen mindegy, mit gondolsz, mellé amúgy sem én kellek. Rengetegszer megbántottam, és valószínűnek tartom, hogy később is lesz olyan eset, mikor hülye leszek és nem figyelek oda a szavaimra, már pedig nem akarom őt bántani. Hozzá egy korabeli fiú illik, nem pedig egy olyan személy, aki megsérti őt és kevés figyelmet tud fordítani felé. - És tényleg így is gondolom. Ha esetleg Jungkookkal arra a szintre jutnánk, hogy valamelyikünk kapcsolatot szeretne, nem működne közöttünk. Nekem a tanulnivalóim miatt nem lenne rá annyi időm, amennyit megérdemelne, és nem akarom, hogy bármi miatt is szenvedjen. Megérdemli, hogy mindent megkapjon egy kapcsolatban, és erre nem én vagyok a megfelelő ember.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Hibák előfordulhatnak, elnézést kérek értük💜
Sajnálom, amiért ennyi ideig húzódott ez a rész, a következőt igyekszem a normális idő szerint kitenni, ahogy eddig is💜💜
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜