I know I'm young, but...

28.

○Jimin pov.○

- Mi a faszom történt veled ? - Miután Yugyeom ott hagyott a földön, amint jól összevert, nem sokkal később Taehyung kiáltásait hallottam meg, majd megis láttam őt magam felett, ahogy értetlenül kérdezget a történtekről. Hirtelen nem is érdekelt, hogy került pont ekkor, pont ide, csak örültem, amiért nem kell itt töltenem az éjszakát. Bár hálás voltam neki, nem voltam hajlandó semmit se mondani, csak azt, hogy a kocsim a bárnál van és vigyen haza. Azonban mikor már betámogatott a házba, nem bírta tovább, nekem esett a kérdéseivel. - Jungkook rám írt, hogy menjek abba parkba, ahogy csak tudok, erre odamegyek, és ott talállak téged a földön fekve, teljesen összeverve, miközben rászáradt a vér az arcodra és még a nyakadra is. Mi a fene történt Jimin ? Megtámadott valaki ? Hova a faszba tűnt onnan Jungkook ?
- Nem fürödhetnék le előbb ? Valószínűleg akkor tiszta kosz vagyok és kibaszottul fáj is mindenem. - Nyögtem fel, ahogy hozzá értem az egyik monoklimhoz, mire dühöngve felkelt és eltrappolt, majd mikor visszajött nekem vágott egy zacskó mirelit borsót, amit rögtön a sebeimhez nyomtam. Gondoltam ez egy jelzés arra, hogy nem megyek innen sehova, míg meg nem tudta, mi történt, így csak felsóhajtottam és intettem neki, hogy üljön le, mielőtt belekezdtem a mesélésbe. - Most tartottuk a bulit, amit a vizsga miatt szerveztünk, viszont Jungkook is eljött velünk, amit egyáltalán nem támogattam, ezért össze is vesztünk már előtte. A bárban ugyanúgy folytattuk a veszekedést, és azt sem engedtem, hogy igyon, így elment táncolni, én meg csak néztem őt, mert Yugyeom miatt, nem mehettem oda, aki amúgy tök jól ott hagyta teljesen egyedül, miután megígérte, hogy vigyáz rá. Aztán egyszer csak az a balfasz idióta, aki már máskor is bepróbálkozottt Jungkooknál, most megint rá mászott, ő meg hagyta neki. Ott táncoltak, simultak egymáshoz a szemem előtt, az a gyerek meg állandóan fogdosta is őt és nem bírtam tovább nézni, úgyhogy odamentem és behúztam neki, majd tovább ütöttem a földön is. - Sóhajtottam fel, fejemet a kanapé támlájára vetve. - Idegességemben mindent kizártam, és a fejéhez vágtam, hogy ne kövesse el azt a hibát, mint én, hogy megdugja Jungkookot. Viszont...
- Yugyeom meghallotta. - Fejezte be helyettem, mire némán bólintottam, ő pedig kezei közé temette az arcát. - Oh, édes istenem, Jimin.
- Csakhogy itt még nincs vége. Fogtam Jungkookot és abba a parkba rángattam, ahol ismét veszekedni kezdtünk, aztán ő bevallotta, hogy szerelmes belém. Nem vagyok büszke rá, de hozzá vágtam, hogy egyáltalán nem helyes, ami köztünk van, és meg kell értenie, hogy nem lehetünk együtt, mert nincs időm őt felnevelni.
- Egy igazi barom vagy.
- Én is tudom, oké ? De megijedtem, hogy mi lesz ezek után ? Nem akartam őt bántani, de nem járt volna jól velem.
- És az a megoldás, hogy a földbe tiprod, komolyan ?
- Nem tudtam gondolkozni. - Dünnyögtem.
- Folytasd, hogy keveredtetek verekedésbe ?
- Jungkook már sírt, mikor Yugyeom megérkezett, és azonnal nekem esett. Én nem ütöttem vissza neki, tudtam, hogy megérdemlem, így hagytam neki, hadd bánjon úgy velem, ahogy csak akar. - Amikor nyeltem egy hatalmasat, az ő szemei kikerekedtek, és hevesen megrázta a fejét.
- Mi a faszomat csináltál még ?
- Elvesztettem a fejemet, amiért úgy van beállítva ez az egész, mintha én erőltettem volna rá magamat Jungkookra, úgyhogy elkezdtem ecsetelni Yugyeomnak, hogy mennyire élveztem, mikor elvettem az öccse szüzességét, hogy ő mennyire sikoltozott később is a farkamért, amit annyira boldogan szopkodott mindig, és hogy az volt a kedvencem, mikor meglovagolt a kocsimban. Innentől kezdve pedig nem állt le, szerintem egy üres helyet nem hagyott az arcomon, amit ne ért volna az ökle.
- Hát baszki, ne haragudj, de én is agyon vertelek volna. Mi a francért kellett kivesézned, hogy miket csináltatok Jungkookkal ? Te is tudod, hogy Yugyeom mindig is féltetette az öccsét attól, hogy ilyen fiatalon kezd bármilyen szexuális életbe és bár tény, hogy ez nem az ő dolga, még sem hiszem, hogy azt akarja hallgatni, hogyan baszta meg a legjobb haverja a kilenc évvel fiatalabb öccsét.
- Tudom, hogy nem kellett volna, hülye voltam, és elvesztettem a fejemet, de tök mindegy, mert már nem tudom vissza csinálni. Yugyeom utál, Jungkook közelébe meg nem kerülhetek, mert valószínűleg a szart is kiverné belőlem, ha meglátna.
- És akkor most mi lesz ? Nem fogtok többet beszélni, Jungkookkal meg abba hagytok mindent ?
- Ez úgyis csak alkalmi volt...- Feleltem bizonytalanul, hiszen én is tudtam, hogy egyikünk részéről sem volt az. Jungkook bevallotta, hogy szerelmes belém, és nekem is ezt kellett volna tennem, mert tényleg nagyon megkedveltem őt és egyszerűen összetört a szívem, hogy azokat kellett mondanom neki, de nem tehettem mást. Tudtam, hogy Yugyeom egyáltalán nem támogatna minket, és valószínűleg senki más nem fogadná el, hogy ekkora a kor különbség közöttünk. Nem tudom elképzelni, a szülei mit szólnának hozzám. Az volt a legjobb döntés, hogy ezt itt befejeztük.
- Te is tudod, hogy ez nem igaz, Jimin. Ne félj már ennyire a boldogságtól. Jungkook oda van érted, pedig vagy ezerszer megbántottad őt, szerinted veled maradt volna, ha nem szeretne ?
- Pont ez az, Taehyung. Annyiszor megbántottam már őt, mi van, ha később is így lesz ? Nem akarom, hogy szenvedjen, mert én nem bírok magammal, nem érdemli meg.
- És akkor ez a hatalmas katasztrófa csak itt fog lógni a levegőben ? Senki nem tesz semmit ?
- Nem hiszem, hogy Yugyeom valaha is szeretne velem újra beszélni. - Sóhajtottam fel reménytelenül nézve rá. Nem csak Jungkookot, de a legjobb barátomat is elvesztettem. - Hazudtam neki, lefeküdtem az öccsével, és az arcába nevettem azt ecsetelve, hogy milyen volt. Undorítóan viselkedtem, Taehyung.
- Jól van, nyugodj meg. Menj és fürödj le most már, fertőtlenítsd le a sebeid és utána beszélünk, kitalálunk majd valamit. - Letörten bólintottam egyet, s ténylegesen elindultam. Hideg vizet folyattam magamra, hogy lehűtsem testemet, ám a gondolataim csak úgy pörögtek az agyamban. Nagyon sok ideig hazudtam magamnak, s mindenki másnak is az érzéseimről. Egyrészt, mert jogot tanulok és az összes törvénnyel tisztában vagyok, mégis megszegtem párat vele, nem tartottam helyesnek, hogy intim kapcsolatot létesítsünk, de nem tudtam ellenállni. Másrészt pedig féltem mások reakciójától a kor különbségünk miatt, nem tudtam, mi lenne, ha megtudnák, hogy van köztünk kilenc év és féltem, hogy elítélnek majd minket, nem akartam, hogy Jungkook szenvedjen. Ráadásul Yugyeom már csak a gondolatát is elutasította annak, hogy mi együtt legyünk, már csak azt is, hogy hozzá érjek az öccséhez, egyszerűen lehetetlennek tűnt, hogy mi együtt legyünk, így tagadtam, amíg tudtam, de most már nem megy. Ahogy láttam a parkban őt, amint összetörik előttem, miután bevallotta, hogy szerelmes belém, a szívembe mintha tőrt szúrtak volna. Én meg csak tovább fokoztam a feszültséget és mindent elrontottam, amink eddig volt. Most már biztos nem akar velem lenni többé, de ezt csak magamnak köszönhetem. Bocsánatot kell kérnem tőlük, akkor is, ha utána többé nem állnak szóba velem. Mindketten megérdemlik, azok után, ahogy bántam velük. Zuhanyzás után, ahogy bele néztem a tükörbe, elfintorodtam a látványom miatt. Mindkét szemem alatt volt egy-egy lila monokli, a szám és a szemöldököm fel volt szakadva, s még az arcélem is szép foltos volt. Remek lesz így az utcára, vagy az egyetemre menni, de megérdemeltem. Ennél rosszabb már nem is lehet ez a nap. Hát még majd a többi.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜