I know I'm young, but...

37.

○Jungkook pov.○

Park Jimin
Szia Kook
Csak azért kereslek, mert meg akartam kérdezni, hogy eljönnél-e velem ajándékot venni Gyeomnak

Csak pislogok a képernyőre, és próbálom rendbe szedni a gondolataimat, mert úgy érzem magam, mintha részeg lennék és nem érzékelnék semmit a külvilágból. El akar menni velem valahova ? Mikor írt nekem ilyen kedvesen ? Ráadásul sosem becézett így, maximum szex közben, vagy mikor még Perditának hívott, de hogy Kook ? Soha az életben. Lehet nem is ő írta. De basszus, leláttamoztam, válaszolnom kellene. Végülis nincs vesztenivalóm, ha elmegyek vele, mert nekem is szereznem kell valamit a bátyámnak.

Jeon Jeongguk
Szia, persze, elmegyek veled
Mikor és hol találkozzunk ?

Park Jimin
Ma, egy óra múlva ott vagyok érted

Szóval ő már előttem eldöntötte, na mindegy. Még visszaírtam neki, hogy nekem megfelel, s készülődni kezdtem a találkozónkra. Ha belegondolok, nem is töltöttem el kettesben vele időt így. Általában csak szexeltünk, vagy ő tanult, de sosem mentünk el sehova, ezért ez most elég váratlanul ért, s őszintén, úgy izgulok, mintha minimum egy randira hívott volna. A helyzet az, hogy Yixing ellenére is Jiminre gondolok állandóan, talán éppen ezért megyek bele habozás nélkül mindenbe, s törődök kevesebbet Yixinggel. Na nem mintha eddig olyan sokat foglalkoztam volna vele, mert ha azt nézzük, végülis csak véletlen mondtam neki igent, ráadásul a múltkori incidensünk után is ő könyörgött, hogy bocsássak meg neki, míg én azt is elfelejtettem, hogy egyáltalán történt bármi is. Azt hiszem a kapcsolatunk véges, ám a szülinapi bulira még meghívtam, majd utána szakítok vele. Úgy kikentem magam, hogy az még engem is meglepett, s kezdtem azt érezni, hogy tényleg egy randevúra adtam a fejemet. Egy bézs bőszárú rövid nadrágot viseltem, egy fehér bővebb inggel, s egy fekete sapkát is a fejemre húztam, hogy egész legyen a szett, majd teljes hadifelszerelésben guggoltam az ajtó mellett Jimint várva. Még az sem érdekelt, hogy mennyire nézhetek ki hülyén, csak azon járt az agyam, hogy vajon milyen lesz kettesben lenni, és miről fogunk beszélgetni. Talán éppen ezért feledkeztem meg arról, hogy Yugyeom is itthon van, és hogy nem tudom mit fogok neki mondani arról, hogy Jiminnel elmegyünk valahova. Azonban mikor erre rájöttem, már szemöldökét ráncolva állt előttem és kérdőn bámult rám.
- Hát te mit vársz így az ajtó mellett ?
- Uhm, hát...jó, szóval nem fogok hazudni, mert úgyis látni fogod az autóját, de Jimin segítséget kért valamiben, szóval értem jön és vele megyek. - Sóhajtottam fel megadóan, mintha kihúzta volna belőlem, pedig inkább csak én akartam hangosan kimondani, hogy magamat is biztosítsam afelől, hogy tényleg így is lesz.
- Szóval randira mentek ?
- NEM. - Vágtam rá hevesen gesztikulálva kezeimmel. - Csak segítek neki. Én még mindig Yixinggel járok.
- Persze, azért szopott le múltkor Jimin.
- Mi ? - Egy pillanat alatt döbbentem le, s pattantam fel, míg ő fölényes vigyorral fonta keresztbe karjait maga előtt. - Ezt neked elmondta ?
- Még szép, mindent megbeszélünk egymással.
- De ne már, basszus, nem kell tudnod ilyenekről. - Hisztizve megráztam magam, és most már azt se tudom, min akadtam fenn jobban. Azon, hogy Yugyeomot egyáltalán nem zavarja, hogy Jimin kielégített, vagy azon, hogy egyáltalán megbeszélték ezt, és most a bátyám tud a szexualis életemről. Melyik a rosszabb ?
- Ugyanmár, öcsikém, nem kell zavarban lenned. Ha segít, én se gondolok bele, hogy rólad van szó.
- Hát marha nyugtató, kössz. - Forgattam meg szemeimet, majd meghallottam leparkolni egy autót a ház előtt és a telefonom is rezgett egyet, így arra a következtetésre jutottam, hogy a férfi itt van értem. Bátyám kedves mosolyt festett ajkaira, és biccentett egyet az ajtó felé.
- Légy kedves, ha beszél hallgasd meg, és ne vegyél magadra semmit, ő próbálkozik, csak még sosem volt ilyen helyzetben, így kicsit szerencsétlen. - Ajkaimat beharapva bólintottam egyet, ugyanis éreztem, hogy bővebb jelentése van annak, amit mondott, s hogy jól érzékeltem, hogy ez más lesz, mint eddig. - Érezd jól magad. - Amint ezt kimondta, fogtam magam, s szinte kiszaladtam az ajtón, egyenesen a kocsiig, amire akkor jöttem rá, hogy mennyire idiótán nézhetett ki, mikor beültem Jimin mellé, és kuncogva nézett rám.
- Ennyire sietünk ?
- Ja, nem, bocsi, csak...szóval...hát nem tudom.
- Aranyos vagy. - Mosolyodott el, és fejemre simított, miközben megigazította a sapkámat. - Jól nézel ki, cuki vagy ebben.
- Köszönöm. - Motyogtam, s vissza akartam mondani, hogy ő is jól néz ki, ám ezt már nem mertem, mert féltem, hogy értelmetlen szavak jönnének ki a számon. Beindította az autót, s csendben elindultunk az úticél felé, miközben az eddigi szünetemről kérdezett, s arról, hogy később hova szeretnék majd menni tovább tanulni. Érdeklődött a kedvenc dolgaim iránt, hogy mit szeretek csinálni a szabadidőmben, hogy érzem magam, most hogy külön élek a szüleimtől, és minden másról, ami eszébe jutott. Jó érzés volt végre beszélgetni vele, és jobban megismerni, nem pedig veszekedni, vagy éppen egymást nyalni. Szó szerint. Én is kérdeztem őt, félve, de még a korábbi kapcsolataira is rákérdeztem, amire teljesen őszintén válaszolt, és egyáltalán nem volt olyan vészes, mint amire számítottam. Mikor megérkeztünk az áruházhoz, jelezte hogy várjak, majd átszaladt az én oldalamra, és kinyitotta nekem az ajtót. Nem mertem ránézni, biztos voltam benne, hogy arcom pirosabb lett mint volt, de hát még mikor felém nyújtotta kezét, s megkérdezte, hogy szabad-e. Aprót bólintva csúsztattam tenyeremet az övébe, és így indultunk meg befele. Úristen, most tényleg olyanok vagyunk, mint egy pár. - Szóval mit szeretnél venni neki ?
- Őszintén nem tudom. Főleg, hogy ő tartozik nekem sok kajálással, miután hordozgattam őt mindenhova.
- Szerintem ennek az ajándéknak nem örülne. - Kuncogtam el magam, mire ő is somolygott, s ujjával kézfejemet cirógatta közben.
- Nézzünk körbe, és szólj, ha látsz valamit, aminek örülne. - Az egész plázát körbe jártuk, továbbra is kézenfogva, és szerencsére mindketten találtunk valamit, ami bátyámnak is tetszene. Már csak azon lepődtem meg jobban, mikor az egyik étterem felé kezdett vezetni, s még a széket is kihúzta nekem, mielőtt leültem. Meg sem mertem szólalni igazából, mert tényleg nem tudtam hova tenni semmit, ami ma történt. - Válassz bármit, amit enni szeretnél, ma én fizetek.
- De hát-
- Csak válassz valamit, Szivem, édességet is nyugodtan.
- Hát jó...- Halkan mondtam ki szavaimat, és kezembe vettem az étlapot, hogy akkor végig fussak rajta. Természetesen nem választottam túl drágát, azért nem akarom kienni őt a vagyonából, és mikor látta, hogy nem kértem desszertet, helyettem ő adta le a rendelést, amit magamban megmosolyogtam. Annyira más most minden, és a jó értelemben. Ha korábban is ilyen felszabadultan viselkedett volna mellettem, akkor talán ez az egész nem történt volna meg, s most boldogan lennénk egy pár. Bár tényleg úgy érzem, hogy a mai egy randi volt, nem feledkezhetek meg arról, hogy nekem ott van Yixing, akivel minél hamarabb szakítanom kell, hogy ismét lefutassak egy beszélgetést Jiminnel az érzéseinkről, mert most már biztos vagyok benne, hogy itt több van annál, mint amit én tudok.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Elnézést a kis csúszásért♡
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜