I know I'm young, but...

8.

○Jungkook pov.○

- Kelj fel, Perditám, indulnom kell. - Nyöszörögve fordultam át a másik oldalamra, s húztam a fejemre a takarót, hátha ki tudom zárni a férfi nyaggató hangját, ám ő lerántotta rólam a védelmet nyújtó anyagot, s csuklómnál fogva húzott ki az ágyból. - Nem lehetsz nálam, haza kell menned.
- Nem fogadsz be ? Leszek a szexrabszolgád.
- Fogd be, és mosakodj meg. Még mindig érezni rajtad a pia szagát. - Elfintorodtam rideg szavait hallva, s megforgattam szemeimet is. Tudtam én, hogy nem örökre szól a béke.
- Este, mikor magadhoz öleltél különösebben nem zavart. Sőt, még a számban is keresgéltél valamit a nyelveddel, akkor sem érdekelt az alkohol íze.
- Na ide figyelj...- Megtámaszkodott mellettem két oldalt az ágyon, s résnyire nyitott szemeivel kémlelt engem, mire én csak egy hatalmas vigyort ejtettem számára. - Próbáltam kedves lenni veled, de úgy látszik, veled csak keményen lehet bánni. Éjszaka kötöttünk egy alkut, tartsd magad ahhoz.
- Akkor bizonyára te is emlékszel arra, amit én mondtam. Ugyanmár, nem az óvodában vagyunk, nem lehetsz ilyen naiv. Tudnod kellett volna, hogy holmi csókocska nem állít meg engem abban, hogy megszerezzem, amit akarok.
- Húzz el zuhanyozni, aztán be a kocsiba. Minél előbb le akarlak passzolni.
- Seggfej.
- Idióta Perdita.

A férfi a tegnapi nap messzebb parkolt le a házunktól, mivel állítása szerint, Gyeom azonnal kiszúrná az autóját, s nem hiányzik egyikünknek sem, hogy lebukjunk. Viszont valóban nem árult el semmit bátyámnak az estéről, amiért azért hálás voltam, de egy szóval sem mondtam volna ezt neki. Amúgy is visszaállt közénk a szokásos hangulat, nem fér bele a háborúba, hogy hálálkodjak neki. Ma reggel viszont mikor kisétáltam a szobámból, azonnal meghallottam a hangját, ahogy bátyámmal beszélgetnek, s alig bírtam visszatartani a horkantásomat, amiért elvileg utál, de mindig itt van.
- Jó reggelt.
- Azt mondtad, már nincs itthon. - Kapta fejét Jimin barátja felé, s hallottam hangjában azt az enyhe élt, ami jelezte, hogy egyáltalán nem számított rám, de még csak látni sem akar. Megforgattam szemeimet, ahogy Gyeom védekezően feltartja kezeit, mondván, hogy azt hitte, pedig többször is elmondtam neki, hogy ma későbbre kell mennem. Na mindegy, így éljünk mi együtt.
- Bocs, hogy itt lakom..
- Most indulsz ?
- Aha, lassan késésben leszek.
- Akkor elviszünk. Úgyis útba esik. - Rántotta meg vállait, én meg majdnem elnevettem magam attól a szenvedő fejtől, amit a fekete hajú vágott bátyám szavaira. Gondolom, ő ezt nem így gondolta.
-  Talán a te autód ?
- Miért ? Van valami bajod Kookkal ? - Ráncolta össze szemöldökét Gyeom, mire én is a fekete hajú felé fordultam.
- Igen, Hyung, van valami problémád velem ?
- Az ég világon semmi. - Szűrte ki fogai közül egy mély levegőt véve, majd intett, hogy akkor induljunk. Természetesen hátra ültem be, míg bátyám az anyós ülésre, s alighogy elindultunk, frusztráltan felkiáltott.
- Basszameg. A prof most azonnal látni akarja a munkámat, de elfelejtettem elküldeni neki.
- Megis buktathat, miért nem küldted el ?
- Mert elaludtam. - Kiáltott fel idegesen, majd hátra pillantott rám. - Nagyon sietsz a suliba ?
- Nem. Még van időm.
- Szuper, Jimin akkor előbb ki tudnál dobni engem az egyetemnél ?
- Aztán vigyem vissza az öcséd a sulijához ? - Hallatszott a hangján, hogy semmi kedve engem furikázni, s bár felajánlhattam volna neki, hogy az egyetemnél buszra szállok, valahogy kényelmesebbnek tűnt, hogy hordozza a seggemet. Közben már irányt is váltott, így már csak az volt a kérdés, hogy vissza visz-e engem, vagy kidob a kocsiból, miután bátyám eltűnt.
- Ha megtennéd, hálás lennék.
- De akkor meghívsz enni. - Sóhajtott fel, mire Gyeom megköszönte. Hamar az egyetemhez értünk, s amint leparkolt a fekete hajú, Yugyeom már cuccait felkapva esett ki a kocsiból, és kezdett rohanni az épületbe. Én is kiszálltam a járműből, hogy előre ülhessek mellé, mivel azért mégis csak jobb így megtenni a maradék utat, ám az arcát elnézve ő nem teljesen volt ezen a véleményen.
- Megyünk ?
- Azon gondolkozom, hogy hol dobhatnálak ki, ahonnan nem jutsz haza.
- Milyen kedves. - Forgattam meg szemeimet, s éppen hátra döltem volna az ülésen, mikor megéreztem arcomon kezét, ahogy maga felé fordítja fejemet, s felfogni sem volt időm a történéseket, ajkait az enyéimnek nyomta. Meglepetten nyögtem bele a csókba, s hagytam, hogy államat megfogva húzza lentebb azt, hogy nyelvét áttolhassa az enyémhez. Bár nem tudtam, miért smárolt le, viszonoztam csókját, s hajába markolva húztam magamhoz közelebb. Nem tartott sokáig nyelvünk tánca, s mikor elvállt tőlem, szinte visszalökött az ülésembe. Értetlenül néztem magam elé, mire megláttam valaki ismerőset, ki pont visszafordult egy pillanatra, s egyenesen szemeimbe nézett, mielőtt tovább ment. - Hé, az nem az a srác, aki múltkor rám mászott ?
- Nem tudom. - Rántotta meg vállait, majd beindította a kocsit és elindult. Homlokomat ráncolva bámultam őt, s megköszörültem torkomat, mielőtt feltettem kérdésemet.
- Nem akarod elmondani, hogy mi a francért smároltál le ?
- Nem.
- Együtt vagyunk ?
- Fenéket. - Horkantott fel.
- Most miért ? Dugunk, pettingelünk és smárolunk random a kocsidban vagy az ágyadban. Nekem nagyon úgy néz ki, hogy együtt vagyunk.
- Ne álmodozz, Perditám.
- Látod ? Még becenevem is van. - Kiáltottam fel lelkesen, mire idegesen felmorrant.
- Nem tudsz csendben maradni ?
- Azt hittem, szereted, ha nyitva a szám. - Rántottam meg vállaimat, s alig bírtam visszafogni vigyoromat, mikor már szinte láttam azt a nagy füst felhőt kiszállni belőle. - Szóval ?
- Nem vagyunk együtt.
- Nem ez érdekel. - Sóhajtottam fel.
- Hiába próbálkozol, tudok titkot tartani.
- Borzalmas vagy. Papolsz nekem itt az erkölcsökről és hogy mennyire illegális minden amit csinálunk, miközben már nem is tudom hanyadjára csókoltál meg önszántadból.
- Örülj neki, hogy elhoztalak suliba. Menj, mielőtt elkésel. - Megforgattam szemeimet, s kikapcsoltam övemet, mikor leparkolta az autót a suli elé. Magamhoz vettem táskámat, s kiszálltam a járműből, ám mielőtt elindultam volna befele, átmentem az ő oldalára, s jeleztem, hogy húzza le az ablakot, amit bár kelletlenül, de megtett. Az ajtóra támaszkodtam, majd egy gyors mozdulattal tapadtam szájára, ezzel az ülésnek nyomva őt. Nem tartott sokáig ez a csók sem, ám mégis viszonozta, s végül egy hangos cuppanással váltam el tőle.
- Ha neked szabad, nekem is.
- Húzz befele, mielőtt meglát minket valaki. - Nem tudom haladásnak számít-e a szája sarkában megbúvó apró görbület, de engem is vigyorgásra késztetett, azonban amint felegyenesedtem, megláttam barátom döbbent tekintetét, ahogy minket bámul tátott szájjal, s ekkor már közel álltam ahhoz, hogy hisztisen toporzékolni kezdjek. Hogy nekem mennyit kell majd magyarázkodnom neki ezek után...
- Hát ezzel elkéstünk. - Sóhajtottam fel. - Kössz a fuvart, Oppa.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek !  ❤️🧡💛💚💙💜