I know I'm young, but...

1.

○Jungkook pov.○

- Szóval most költöztök ?
- Aha, már csak a dobozokat kell átvinni, de elvileg apa és Gyeom megcsinálja, míg suliban vagyok. - Rántottam meg vállaimat, miközben kezembe vettem a pálcikáimat, hogy végre ehessek. Taeyong egy kis ideig csendben volt, majd hirtelen közelebb csúszott hozzám, a tálcámat eltolta előlem, hogy ne tudjak enni, mire felháborodottan fordultam felé, s teli szájjal akartam kérdőre vonni, de megelőzött.
- Most már végre mesélsz nekem arról az estéről ? Csak mert már egy hete történt, és azóta is halogatod a mesélést.
- Mert ez...magán dolog, miért kéne részletesen kitárgyalnom neked ?
- Mert barátok vagyunk. - Kiáltott fel, mintha teljesen egyértelmű lenne, hogy akkor be kellene számolnom neki az életem legapróbb pontjáról is. - Na meg ne csinálj úgy, mintha annyira prűd lennél. Láttam, hogy vongalottál a gyerek előtt, mint egy ribanc, aki kimaradt az orgiából.
- Lee Taeyong, ha mégegyszer így nevezel, te is ki fogsz maradni minden orgiából.
- Blablabla, kezdj már bele, te Isten áldása. - Vállamra csapott, amolyan bíztatás képpen, mire szemeimet forgatva fordultam felé testemmel, hogy eleget tegyek idióta kérésének.
- Tehát, miután írtam, hogy ne várj meg, ő felvitt a lakására, ami drágábbnak tűnt, mint az egész életem, ráadásul a saját faszom autójával, majd hát...szóval elég hamar az ágyában kötöttünk ki, én meg már elég türelmetlen voltam, szóval a ruhái sem maradtak rajta sokáig és Tae, komolyan mondom, az a test, ami neki van, egyszerűen nem létezik. Én nem rajzolok olyan szabályos kockákat, amik neki voltak. - Ráztam meg fejemet. - Minden simán ment, aztán mikor elkezdett ujjazni, azért már éreztem, hogy ez nem fog olyan egyszerűen menni, mint gondoltam, mert eléggé fájt is, ami meglátszott rajtam, szóval nem kicsit kellett megerőltetnem magam, hogy ne vegye észre, hogy fáj, mert biztos lebuktam volna, ha...
- Várj...lebuktál volna ? Mármint miben ? - Elhúztam számat, s el akartam fordulni tőle, hogy ne kelljen kérdésére válaszolnom, de karomra fogva akadályozott meg benne, s felvont szemöldökkel várta a válaszomat. Hisztizve megráztam magamat, egy megadó sóhaj mellett.
- Azt hazudtam neki, hogy huszonegy vagyok, és volt már dolgom másokkal, csak túl régen, ezért érzett olyan szűknek.
- Komolyan rávertél a korodra még plusz öt évet ?
- Mert szerinted lefeküdt volna egy felnőtt férfi egy tizenhat évessel ? Hát bazdmeg, azonnal elküldött volna a francba.
- Ő mennyi volt ?
- Huszonöt. - Motyogtam halkan, mire még jobban kikerekedtek szemei, mint eddig. Mikor láttam, hogy készülne megszólalni, gyorsan szájára tapasztottam tenyeremet, hogy megakadályozzam benne. - A kor csak egy szám, egyáltalán nem érdekes. Ráadásul élvezte velem, úgyhogy fenéket érdekel, mennyi idős vagyok.
- De kiskorú vagy, Jungkook, ez jó formán illegális.
- Úgysem fogja megtudni, nem fogunk többet találkozni, nincs miért aggódni. Főleg, hogy nem bűncselekményt követtem el, ez csak szex.
- De, Kook, ez az volt. - Nos, pont ezért nem akartam bármit is elmondani neki. Nem vagyok jó titok tartásban, sejtettem, hogy el fogom szólni magamat róla. Visszahúztam magam elé tálcámat, hogy azért ne halljak éhen a nap további részében, s miközben csámcsogtam az ételen, folytattam a győzködését.
- Beleegyeztem, oké ? Én is akartam, ne aggódj semmit miatt. Ő már azóta valószínűleg össze került valaki mással, nem érdekli már, ki vagyok.
- Jól van, de ha hirtelen felbukkan az életedbe, és beleszeretsz, őt meg letartóztatják, miután kiderült a bűncselekmény, ne sírj itt nekem. - Megforgattam szemeimet szavai hallatán, ő pedig egy fokkal lelkesebben újra eltolta előlem az ebédemet, míg vállaimnál fogva fordított maga felé. - Folytasd tovább. Milyen volt ? Nem bánod, hogy egy full idegen vette el a szüzességed ?
- Dehogy. Nem érzem ezt fontosnak. Szerintem nem az első alkalom számít igazán, úgyis lesz jobb is. A tökéletes alkalom úgy sem az első, az majd később jön. Úgyhogy egyáltalán nem izgat, ráadásul vigyázott rám, és elég jól nézett ki, szóval biztos jó emlék lesz belőle.
- Néha nem értem, hogy lehetünk barátok. - Sóhajtott fel, fejét megrázva, mire válaszul csak értetlen tekintetemet kapta. - Hát, téged nem érdekelnek az ilyen dolgok, de én az első alkalmamat, valaki olyannal szeretném, akibe szerelmes vagyok, és ő is belém, nem csak összefutottam vele egy bulin. Mármint ne érts félre, nem ítéllek el, mindenkinek más a fontos, csak én máshogy látom a dolgokat.
- Hát...visszacsinálni már nem tudom, szóval ha megis változna a véleményem, már mindegy lenne.

- Megjöttem. - Kiáltottam el magam, belépve a házunkba. Egyetlen egy doboz sem hevert a nappali padlóján, ellentétben a reggeli helyzettel, így valószínűleg a pakolás már ténylegesen kész van. - Anya, itthon vagy ?
- A konyhában vagyok, drágám.
- Mit csinálsz ? - Az ajtófélfának támaszkodva néztem a helyiségben tevékenykedő anyámat, ki ételekkel teli dobozokat halmozott fel egymásra, s mikor az utolsóval is megvolt, elégedetten fordult felém, és tárt karokkal vont magához szorosan.
- Mivel a fiaim elköltöznek, készítettem nektek sok ételt, ami eláll több ideig is, úgyhogy nem fogtok éhen halni. Jaj istenem, milyen hamar felnőttél.
- Anya, először is, nem megyünk messze, alig négy utcányira leszünk, ráadásul Yugyeom tud főzni, és én is össze tudok dobni pár dolgot, nem fogunk éhen halni. - Sóhajtottam fel, s megsimogattam hátát, hogy megnyugtassam kicsit. - Ha már itt tartunk, hol van apa, és Gyeom ?
- Most jönnek visszafelé, már átvittek mindent. Gyeom majd felvesz téged, és elvisz oda, szóval nézz körbe, maradt-e még itt valami, de siess, ne tartsd fel majd őt.
- Hah, jók vagyunk, az előbb itt sírtál mert elmegyek, most meg minél gyorsabban kipaterolnál. - Néztem rá megjátszott felháborodással, mire megforgatta szemeit, s megcsapott a kezében tartott konyharuhával, ami egy elég sértett fújtatást váltott ki belőlem.
- Még egy ilyet szólsz, és megeszek mindent, amit nektek csináltam.
- Jól van, már be is fogtam. - Dünnyögtem, s inkább elhagytam a konyhát, hogy ténylegesen körül nézzek, nehogy itt hagyjak valamit. Mondjuk nem tartana sokáig visszajönni érte, de akkor lehet anya elkapna, és soha többet nem engedne. Szerencsére tegnap mindent el tudtam rakni, és nem hagytam semmit a szobában, így mire már ki is értem a nappaliba, a bejárati ajtó nyílt, s apa jelent meg mögötte. Amint találkozott tekintetünk, elmosolyodott, s közölte, hogy siessek, mert bátyám már elég türelmetlen. Hát mindenképpen várnia kell, mert míg anya elbúcsúzik tőlem, az lesz egy tíz perc, ha nem több, hiába nem megyek messze. S valóban igazam lett, több percig szorosan ölelt magához, s puszilgatta fejemet, meglepetésemre pedig még el is pityeredett egy kicsit, ezt pedig még több ölelés követte. Szerencsére apa nem ilyen érzelmes, így tőle egész gyorsan elköszöntem, majd már mentem is ki a táskámmal, és az összes étellel, amit anya csomagolt nekünk. Yugyeom a telefonját nyomkodta, mikor beültem mellé, s a kajákat látva felcsillantak szemei, így gyorsan el is indult, hogy minél előbb beleehessen mindenbe. Lehet igaza lesz anyának, és éhen halunk, ha Yugyeom majd megesz mindent egy perc alatt.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜