I know I'm young, but...

34.

○Jimin pov.○

- Most mi a frászt csináljak ? Menjek utána ? - Ide-oda járkáltam a nappaliban, míg Yugyeom térdeire támaszkodva bámult értetlenül maga elé, de a sokadik köröm után már idegesen felkiáltott.
- Ne járkálj már, így nem tudok gondolkozni.
- Mit kell ezen agyalni ? Mással randizik, két hét után. Szerinted...- Hirtelen elhalkultam, s visszaültem a kanapéra, míg kétségbeesett tekintetemet az övébe fúrtam. - Szerinted nem is szeretett engem ?
- Nem, Jimin. Jungkook nem hazudna ilyenben. Ez csak, biztos így próbál tovább lépni. Nem tudja, hogy mit érzel iránta, nem ? Lehet emiatt van. Menj és mond el neki.
- Nem tudom, Gyeom. - Annyira kezdtem elveszíteni a reményt, hogy már csak motyogtam magam elé. - Ha ennyire el akar engem felejteni, akkor lehet, jobb lenne, ha hagynám őt.
- Jaj meg a francokat, eddig itt nyúztátok egymást, most meg ilyen egyszerűen feladnád ? Csak menj ki azon a rohadt ajtón, még nem lehet messze. - Indulatait egyáltalán nem tudta visszafogni, s lelkesedése miatt, nekem is visszajött az életkedvem, így felpattanva, cipő nélkül elindultam a bejárati ajtó felé, hogy a fiú után eredjek. Szaladtam, ahogy tudtam, s csak az utcából értem ki, mikor megtorpantam, ezzel lehorzsoltam meztelen talpamat, és még az szám is tátva maradt kissé, ahogy bámultam az út túloldalán lévő párost, amint az egyik a másik felé hajol, majd ajkaik egybe forrnak, csakúgy, mint az enyém és az övé korábban. A kínai fiú keze Jungkook nyakába csúszott, ahogy minél jobban próbált hozzá préselődni, miközben szerelmem tenyere az ő derekára simult, s mintha közelebb is húzta volna magához. Nem tudja, hogy itt vagyok. Most nem féltékennyé akar engem tenni. Ezt szimplán azért csinálja, mert szeretné, nem pedig azért, hogy kiszúrjon velem, mert ő...nem tudja, hogy itt vagyok. Egy hirtelen lépést tettem előre, elhatározva magam, hogy szétrángatom őket, és hazaviszem magammal Jungkookot, azonban mikor elváltak egymástól és kézen fogva hátat fordítottak nekem, ismét megálltam. Most már nem kéne utána mennem. Őszintén, megtettem volna, se tudtam volna, hogy mit mondjak neki. A szemébe néztem volna, hogy őszintén kimondjam, szeretem őt, azonban mi történt volna utána ? Közli velem, hogy ő már tovább lépett ? Mert nagyon úgy néz ki, mint aki már egy teljesen új útra tért. Ki tudja, hogy mennyi ideje randizgatnak, végülis már akkor találkoztak, mikor Jungkook még velem volt. Nem lepne meg, ha a fiúval való ,,szakításunk,, még közelebb hozta volna őket egymáshoz. Nem úgy ismerem magamat, mint aki könnyen felad dolgokat, mindig mindenért küzdöttem, megoldottam és sikerrel jártam, most pedig ki fogott rajtam egy fiú. Egy tizenhat éves fiú, akibe szerelmes lettem. Így dolgozzak én emberekkel, mikor kezelni sem tudom őket, sem a kreált helyzeteket. Igazán fantasztikus vagyok, mondhatom. Végül én is megfordultam, de nem mentem vissza Yugyeomhoz, helyette haza indultam, s még az sem érdekelt, hogy lábaimat semmi nem fedi. A legjobban most pár üveg alkoholra vágytam, míg annyira ki nem üt, hogy elalszom tőle egy időre.

○Jungkook pov.○

Yixinggel még mindig borzalmas csókolózni, s nem csak azért, mert nem tudja, hogy kell, hanem mert ő nem Jimin. Mikor eljöttem otthonról, és a szemébe néztem egy pillanatra majdnem meggondoltam magam és nem indultam el, hanem a karjaiba vetettem volna magam, és a szuszt is kicsókoltam volna belőle, ám hamar újra fejbevágott a felismerés, hogy éppen azon vagyok, hogy felejtsek. Úgyhogy elindultam, s tudtam, hogy Yixing elém jön majd, mégis mire végig sétáltam az utcánkba, szinte el is felejtettem, hogy éppen vele van találkozóm, így mikor hirtelen a karjaimba ugrott valaki, eléggé meglepődtem.
- Szia, örülök, hogy újra találkozunk. Azt hittem, elrontottam valamit legutóbb, ezért nem akarsz randizni velem.
- Oh nem, nekem csak...volt egy kis dolgom. - Kínosan mosolyogtam rá, ő viszont egyáltalán nem érzékelte ezt, és csak nyakamba akasztotta karjait, miközben közelíteni kezdett felém, ekkor pedig már csak megadtam magam neki, és hagytam, hogy a történések kövessék egymást. Azt se tudom, rendesen csókoltam-e, vagy csak álltam, mint egy fadarab, egyedül az járt a fejemben, hogy ezt nem vele akarom csinálni, és itt sem akarok lenni. Hát még mikor összekulcsolta ujjainkat. Egész idő alatt beszélt valamiről, s ha éppen nem vágyakoznék egy másik férfi után, még aranyosnak is találnám, amennyire bele élte magát minden témába, azonban így csak élettelenül bólogatni tudtam, néha egy-egy szóval válaszolva kérdéseire. Nem lepne meg, ha ezután teljesen leszállna rólam, de ami azt illeti, szerintem még örülnék is neki. Még én se randiznék egy olyan érzéketlen faszkalappal, mint én. És éppen figyelmetlenségem miatt estem bele jobban ebbe a gödörbe, ugyanis, ahogy eddig is, most sem figyeltem arra amit mondott, én pedig csak rávágtam egy helyeselő választ, és hatalmas éjjenzésére kaptam fel a fejemet végül.
- Jaj de jó, úgy örülök, hogy mostantól egy pár vagyunk. Tudod aggódtam, hogy nemet mondasz, meg általában a dominánsabb fél szokta megkérdezni a másikat, hogy lesz-e a párja, de már annyi ideje figyeltelek téged és veled akartam lenni, hogy nem bírtam tovább, és úgy voltam vele, most vagy soha. - Egy kicsit hosszabb időre hunytam le szemeimet, amint felfogtam, hogy baromira igent mondtam arra, hogy leszek a párja, s már csak ráadás volt az, hogy engem nevezett a domináns félnek. Baszki, ha tudná, hogy pont engem raktak seggbe eddig, akkor mit csinálna ? Én nem akarom erre használni a farkamat, megvagyok azzal, ha Jimin teszi. De basszus...most már nem mondhatom neki, hogy; bocsi, nem figyeltem. Na jó, talán még hasznomra is vállhat a helyzet, lehet hamarabb sikerül tovább lépnem, és még Jimin is láthatja, hogy tényleg nem kell aggódnia miattam. Maximum, ha már nagyon nem bírok Yixinggel, megmondom neki, hogy én is csak egy garázs vagyok, nem pedig a kamion, és emiatt nem fog működni közöttük. Úgyhogy bár hamar el akartam szabadulni a mai randiról, ezután a kis hivatalos bejelentés után, már lemondtam róla, ugyanis annyira belemerült abba, hogy mit csinálhatnánk most már egy párként, hogy még mosdóba se engedett ki a kávézóban, mert állítása szerint, minden percet velem akar tölteni. A végére igyekeztem nem feltűnően fogni a fejemet, vagy forgatni szemeimet, s azzal tudtam elszabadulni, mikor már esteledett, hogy beadtam neki, mi szerint a szüleim mérgesek lesznek, ha nem érek haza időben. Nem kell tudnia, hogy nem velük lakom, mert még a végén fogja magát és a szobámba költözteti magát. A kávézó előtt még a számra tapadt, és kierőszakolt egy csókot, azután engedett csak az utamra. A sötét ellenére, most nem tudtam telefonálni Jiminnek, hogy jöjjön értem, hogy aztán a kocsiban ismét egymásnak essünk, muszáj volt a lábaimat használnom, és reménykednem, hogy amúgy kurvára ne támadjon meg senki. Bíztam benne, hogy nem lesz már ott nálunk, mikor hazaérek, s szerencsére egyedül találtam bátyámat a nappaliban, miközben valami sorozatot nézett, de amint meglátott engem, lehalkította azt és fentebb ült megpaskolva maga mellett a helyet.
- Beszélhetnénk egy kicsit ?
- Muszáj ? - Sóhajtottam fel csalódottan, hiszen újra eszembe jutottak a szavak, amik elhagyták Jimin ajkait, mi szerint mi soha az életben nem leszünk egy pár. Nem is ültem le Yugyeom mellé, csak megálltam a bútor mellett, és megráztam fejemet. - Nézd, Gyeom, szerintem most az a legjobb, ha nem beszélünk többet erről az egész témáról. A randim is tök jól sikerült Yixinggel, most már együtt vagyunk, úgyhogy nem szeretném elrontani ezt azzal, hogy állandóan Jiminről beszélünk. - Az arcát elnézve annyira lesokkoltam őt, hogy megszólalni sem tudott, ezt az alkalmat pedig kihasználtam arra, hogy a szobámba siessek. Egy kis hazugság belefér még az életembe, ha már hónapok óta erre épült minden napom.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Hibák előfordulhatnak♡
Elnézést a kis késésért, próbálom behozni magamat, de sok dolgom lett hirtelen, és nincs is több rész előre megírva, így kicsit lemaradtam, de igyekezni fogok🫶
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜