I know I'm young, but...

42. Epilógus

○Jungkook pov.○

Kezdjük ott, hogy pár napja véglegesen szakítottam Yixinggel. Na nem mintha nem tettem volna már meg korábban, de azóta is keresett engem, s aznap a házunkhoz is eljött így már kénytelen voltam kicsit keményebben szólni hozzá és elküldeni őt a francba. Bár nem tetszett neki, hisztizett is egy sort, de Jimin annyira felidegesítette magát a háttérben, hogy utasításom ellenére kirontott a nappaliból, és úgy kiosztotta a fiút, hogy az elsírta magát és nagyjából elszaladt. Jimin pedig csak büszkén megcsókolt, és visszament a sorozatához. Na azóta, szerencsére még csak egy üzenetet se kaptam tőle. Utána pedig végre elérkezett a nyaralásunk. Taeyong előző nap érkezett hozzánk már megpakolt táskáival és Jiminnek bármennyire nem tetszett, mellettem aludt az ágyban, míg a férfi ki lett küldve a nappali kanapéjára így puffogott emiatt egy sort reggel, de pár csókkal ki tudtam bekíteni, úgyhogy haragja sem tartott olyan sokáig. A indulás még annyira se ment zökkenőmentesen, ugyanis Yugyeomnak ezer év, mire összepakolt, mert hiába mondtam neki, hogy este szedje össze a cuccait, persze, hogy nem hallgatott rám, és neki reggel kellett ezzel foglalkoznia, így legalább két óra csúszásban voltunk az eredeti tervhez képest. Mikor elindultunk, az elégedetlenség is csak fokozódott, mivel Jimin akarata ellenére, én hátul foglaltam helyet Taeyong mellett, az anyós ülésen pedig Yugyeom, s bár elkezdte kifejezni nekem, hogy ez így nem annyira tetszik neki, mikor bátyám kissé fenyegetően rákérdezett az apró vita tárgyára, rögtön elhallgatott és csendben helyet foglalt a kormány mögött. Jól szórakoztam rajta, hogy Gyeom ennyi véd engem barátjával szemben, viszont azt sem akartam, hogy Jimin ne érezze jól magát, amiért nem vagyok mellette, így az út közben igyekeztem meg-megsimogatni őt, vagy beszélni vele pár szót, s akkor is rátapadtam, mikor egy kis szünetre álltunk meg valahol. Tudtam, hogy ma még legalább egyszer ki kell őt engesztelnem, ugyanis azt nem árultam el neki, hogy bizony nem vele, hanem legjobb barátommal fogok egy szobában aludni, mivel nincsenek annyira jóban a bátyámmal, hogy egy ágyon osztozzanak. Én is sajnáltam, hogy nem Jiminnel töltöm majd az estéket, ugyanis így szinte biztos, hogy alkalmunk se lesz...egy-két dologra, de azért bízom benne, hátha mégis csak találunk rá időt és helyet. Még a kocsiban közöltem ezt a tényt, s látszódott is páromon, hogy mennyire nincs kibékülve ezzel a beosztással, és látszik, hogy együtt vagyunk, ő is utalt rá; hogy fogunk így szexelni. Hát váratlan kirohanását ő is megbánta, mikor Gyeom rárivallt, hogy fogja be, mert nem akarja hallani, hogy mi miket csinálunk esténként, és arról sem akar tudni, hogy én már lefeküdtem valakivel, hiába van teljesen jól tisztában vele. Szóval volt egy kis kínos csend a kocsiban, de mire megérkeztünk és elfoglaltuk a szállást, majd elmentünk együtt ebédelni, már újra jó volt a hangulat. Jimin mellett foglaltam helyet, a másik kettő pedig velünk szemben, így tökéletesen tudtam párom kezét szorongatni az asztal alatt, ki egyik pillanatban fülemhez hajolt, s halkan hozzám szólt.
- Sajnálom, hogy ilyen hisztis voltam ma, csak szerettem volna sok időt tölteni veled, mint ahogy beszéltük.
- Tudom, én is ugyanígy vagyok vele, de nem hagyhatom, hogy Taeyong kellemetlenül érezze magát csak amiatt, hogy nekem jó legyen, és...- Megköszörültem torkomat, s hangomat még jobban lehalkítottam következő szavaimhoz. -...nem csak a szobában tudunk szeretkezni, ezt ne felejtsd el. - Végszóra combjára simítottam tenyeremet, elég magasra ahhoz, hogy ujjaimmal néha nemességét is érintsem, így elég nehézkesen folytatott társalgást bárkivel is, aki az asztalnal ült. Természetesen nem csak ő, én is eléggé felizgultam látva szenvedését, így az ebéd után visszavittük a többieket a szállásra, mi meg közöltük velük, hogy még kocsikázunk egyet, és elmentünk egy üresebb helyre, ahol tényleg nem volt rajtunk kívül senki, így nyugodtan feleleveníthettük korábbi autós emlékeinket. Nem mondom, mikor visszaértem a szobába, Taeyong rosszalló pillantásai elárulták, hogy tudja, miért mentünk el, de nem érdekelet, csak az foglalkoztatott, hogy végre újra tudtunk szeretkezni Jiminnel. Még pihentünk egy kicsit, utána a megbeszéltek alapján, összepakoltunk és lementünk a partra, hogy fürödjünk egy kicsit. Egy ideig nem is volt semmi gond, Jiminnel mi kicsit kifeküdtünk a plédünkre, míg a másik kettő a vízben szórakozott, azonban ahogy szemben feküdtünk egymással, és pihentünk, Jimin mondott valamit, amin egy kicsit fennakadtam. Arcomra simította tenyerét, onnan hátra hajamba, s tincseimmel kezdett játszadozni
- Szeretném, ha majd hozzám jönnél. - Rögtön lefagytam, és azt se tudtam mit mondjak, hiszen még csak tizenhat éves vagyok, két éven belül is csak a tizennyolcat fogom betölteni, nekem ez meg korai. Ülő helyzetbe tornáztam magam, amiben ő is követett már enyhén kétségbeesett arckifejezéssel, én pedig hangot is adtam bizonytalanságomnak.
- Én ehhez még túl fiatal vagyok Jimin, nekem...nekem nagyon korai lenne a házasságban, még ha három-négy év múlva is történne meg, én, sajnálom, én csak...
- Nincs semmi baj, Szivem, teljesen megértelek, nem haragszom meg érte. - Ajkaira szomorú mosolyt festett, majd közölte, hogy elszalad venni valami üdítőt nekünk, és nagyjából egy órán keresztül vissza se jött. Nem mentem utána, tudtam, hogy most neki is idő kell, mint ahogy nekem is, így nem is beszéltünk olyan sokat egymással, míg kint voltunk. Én tényleg megértem őt, hiszen már abban a korban van, hogy lassan tényleg házasodnia kellene, de én még bőven nem vagyok elég idős hozzá...Mi van, ha nem én vagyok a megfelelő számára ? Ha ő többre vágyik, amit én nem tudok megadni neki ? A többiek is észrevették hirtelen jött rossz kedvünket, egy-két rákérdezés után nem fírtatták tovább, aminek kifejezetten örültem, hiszen nem tudtam, mit mondhattam volna. A vacsora is csendben telt, és reméltem, hogy Jiminnel meg tudjuk beszélni a történteket még ma, mert nem akartam, hogy ez az egész rámenjen a nyaralásunkra és Yugyeomék kedvét is elrontsuk. Ezzel viszont ők is így lehettek, ugyanis bátyám megköszörülte torkát, s felkönyökölt az asztalra, mire mi is rávezettük tekintetünket.
- Nem tudom, mi történt köztetek, amiért ilyen búval baszottak vagytok, de ma éjjel helyet cserélek Jungkookkal, hogy meg tudjátok beszélni, mert sem én, sem Taeyong nem tudjuk ezt nézni. Úgyhogy vacsora után cuccolj át, Kook. - Bátyám szavai meglepettséggel és melegséggel töltöttek el, s Jiminre nézve láttam, hogy ő is ugyanígy van ezzel. Fent a szobában Tae megnyugtatott, hogy nincs semmi problémája azzal, ha ma bátyámmal osztozkodik a szobán, így nyugodt szívvel cserélten helyet Gyeommal. Jimin az ágyban feküdt, mikor megérkeztem, enyhen vizes haja jelezte, hogy már zuhanyzott, amit a szobánkba már én is elvégeztem, így azonnal őt céloztam meg, és feküdtem be mellé oldalamra fordulva.
- Megbeszéljük ?
- Tudom, hogy fiatal vagy, és azt is, hogy nem sok ideje vagyunk együtt, így elhamarkodott volt a részemről felhozni a házasságot. - Sóhajtott fel, s ő is felém fordult, így tisztán láthattam kisse meggyötört arcát. - Nem rég beszéltem a szüleimmel telefonon, és felhozták, hogy nem sokára itt van a szülinapom és lassan ideje lenne bemutatnom nekik valakit. Nekem pedig hirtelen beütött, hogy tényleg idős vagyok már és lassan kiöregszem mindenből.
- De Jimin, nem negyven éves vagy, Életem, még csak a harmincat sem töltöd be. Lehet, hogy kilenc év van közöttünk, de engem ez egyáltalán nem foglalkoztat. Az sem zavar, ha akkor megyek hozzád, ha ötven éves vagy már. Az számítson, hogy itt vagyunk egymásnak, nem kell nekem egy papír ahhoz, hogy szeresselek téged. - Közelebb férkőztem hozzá, s arcára simítottam tenyeremet. - Jól figyelj rám, mert nem mondom el még egyszer. Szeretlek téged most, fiatalon, ráncosan, és akkor is, ha majd járni sem tudsz.
- Tényleg szeretsz engem ? - Hangja elcsuklott, szemei is bekönnyesedtek és ahogy ajkai enyhén megremegtek, egy boldog mosolyt csalt arcomra, látva, mennyire megérintették őt szavaim.
- Rettenetesen szeretlek.
- Én is téged, Szivem. - Közelebb hajoltam hozzá, hogy válthassunk egy csókot, majd somolyogva hátrébb húzódtam tőle, hogy szemeibe tudjak nézni.
- Tudom, hogy fiatal vagyok, de ígérem, papírral, vagy anélkül, melletted fogok maradni. - Azt hiszem életem legjobb döntése volt hazudni a koromról aznap, és soha nem fogok megbánni semmit, ami ahhoz kellett, hogy Jiminnel eljussunk ide, mert vele tapasztaltam meg, mi is az a szerelem.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek az utolsó rész. Még érkezem egy utószóval! Sajnálom, hogy ennyire elcsúszott ez a rész, és ilyen váratlanul vége lett, hiszen még 1-2 részt terveztem, de sajnos kifogytam az ötletekből ezzel a történettel kapcsolatban, így nem akartam tovabb húzni, hiszen csak unalmas lett volna számotokra is, úgyhogy jobbnak láttam, ha itt lezárom💜
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜