I know I'm young, but...

24.

○Jungkook pov.○

Az iskolának hivatalosan is vége van, én pedig a szobámban készülődök a randimra. Pontosan, a randimra. Belementem, hogy találkozzak Yixinggel, aki elképesztően lelkes lett, és mindent megtervezett, amit aztán elküldött nekem. Őszintén, elég rendes srácnak tűnik, de a személyisége alapján ő...szóval nem ő lenne az, aki beállna a garázsokba, hanem aki várja, hogy valaki beálljon az övébe. Ami csak azért probléma, mert engem is dugni szoktak, és ezen nem terveztem változtatni. Úgyhogy miután erre rájöttem, teljesen tisztában voltam azzal, hogy ez Yixinggel nem fog működni. Egy fehér rövid nadrágot vettem fel, ami a térdem felé ért, így minden alkalommal, mikor léptem egyet, az fentebb csúszott, ezzel szabaddá téve combomat. Felülre egy fehér, túlzottan lenge, inget vettem fel, amit, ha sokáig bámulsz, rájössz, hogy egy picikét átlátszó. Alapjáraton nem öltöznék ki így, mert nem az a célom, hogy elcsábítsam Yixinget, de tudva, hogy Jimin éppen a nappalinkban ül, muszáj megmutatnom neki, hogy milyen, ha van rajtam ruha, és nem rá vár, hogy levegye. A vizsgájuk egyébként hamarosan itt lesz, már csak pár nap és vége van a hajszájuknak. Yugyeom egyébként tett pár megjegyzést arra, hogy Jimin túlhajtja magát, és sokat stresszel a vizsga miatt. Nem mondom, hogy ettől megsajnáltam őt, és megbocsátottam azt, ahogy aznap bánt velem, de lehet, hogy egy picit megértettem, hogy azért volt olyan, mert elvette az eszét ez a dolgozat. Egy utolsó pillantás után a tükörbe, vettem egy mély levegőt, s miután elköszöntem Eunbitól, elindultam. Ott ültek mindketten a nappali padlóján, s egészen addig nem néztek rám, míg meg nem szólítottam bátyámat. Láttam félszemmel, ahogy mögötte Jimin végig mér engem tetőtől talpig, s ösztönösen megnyalja ajkait.
- Nem maradok sokáig, majd jövök.
- Kivel leszel ?
- Yixinggel, tudod, aki randira hívott.
- Oh, a kínai srác, jó szórakozást, Kook. Hívj, ha kell valami.
- Meglesz, sziasztok. - Intettem egyet, majd amint kiléptem az ajtón, elvigyorodtam. Eunbi nem is olyan hülye. Yixing egy kávézó címét adta meg először, erősködött, hogy elém jön, de nem akartam megkockáztatni, hogy Jimin neki esik, és elküldi a picsába, így abban maradtunk, hogy majd a helyszínen találkozunk. Ő már ott volt, mikor odaértem, egy szélső, ablak melletti asztalnál ücsörgött, s éppen kifele bámult. Egyébként elég jól néz ki, de sajnos nem jobban, mint Jimin.
- Szia.
- Oh, Jungkook, szia. Ne haragudj, kicsit elbambultam.
- Semmi gond. - Mosolyodtam el.
- Mit szeretnél inni ? Vagy enni ? Én fizetek. - Yixinggel a randi elég nyugodt volt. Mindig beszélgettünk valamiről, sose hagyta, hogy csendben üljek, végig beszéltetett, ami egyébként nagyon szimpatikus volt. Elég figyelmes és kedves srác, és tényleg nem hagyta, hogy én fizessek, egyetlen alkalommal sem, de a feltevésem, mi szerint ő nem lenne képes úgy bánni velem az ágyban, mint ahogy azt én szeretem, az teljesen bevállt. Túl félénk, és minden döntést rám hagy, mint aki azt várja, hogy irányítsák őt. A késői ebédünk után a parkba mentünk át, ahol leültünk a fűbe és tovább beszélgettünk. Már nem is tudom hány óra lehetett, de már egészen sötétedni kezdett, mikor ő egyszer csak elkezdett felém közelebb hajolni, s végül beadtam a derekam, hagytam, hogy megcsókoljon. Ám amint ajkamra illesztette sajátját, nem tett semmit, én vettem át az irányítást a csók felett, miközben ő végig sóhajtozott, bele a számba. Oké, azt hiszem ez nem fog újra megtörténni. Lassan húzódtam el tőle, s kellett neki egy pillanat, mire újra felnyitotta pilláit, és halványan mosolyogva nézett rám, amit igyekeztem viszonozni.
- Nagyon jól csókolsz. - Te pedig nem. Szívem szerint azonnal rávágtam volna ezt, de inkább majd gyengédebben közlöm vele, hogy nem szeretnék ennek az egésznek folytatást, úgyhogy csak megköszöntem, s telefonomra ránézve, közöltem vele, hogy ideje haza indulnom. - Elkísérjelek ?
- Nem kell, elég messze lakom, nem akarom, hogy a sötétbe kelljen mászkálnod. - Főleg, ha elég nagy szerencsém van ahhoz, hogy más se akarja, hogy én járkáljak a sötétben.
- Rendben, de ha gond van, hívj. - Azzal ismét felém kezdett hajolni, s még utoljára hagytam, hogy egy nyálas puszit nyomjon a számra. Elköszönt, én pedig megvártam, míg eltűnik a látókörömből, aztán kerestem egy mekit és beültem. A tervem az, hogy addig várok itt, míg besötétedik teljesen, aztán üzennek Gyeomnak, hogy túl messze vagyok ahhoz, hogy ilyen sötétben hazamenjek. Ő majd riasztja Jimint, aki autóba pattan és eljön értem, hogy haza vigyen. Ha már itt voltam, akkor megvacsoráztam, és vettem nekik is, hogy tudjanak majd enni, mert minden sejtésem szerint, elfelejtenek ebben az időszakban. Nagyjából két órát vártam itt, a dolgozók már kicsit furán néztek rám, úgyhogy mivel már elég sötét volt, inkább felhívtam bátyámat, mielőtt kiraknak innen.
- Hali, Kook, mi a helyzet ?
- Hát eléggé sötét van már, és nem igazán szeretnék így buszra szállni, vagy sétálni. Nem jönnél ki elém ?
- Milyen messze vagy ? - Hallottam a háttérben Jimin hangját, ahogy azután érdeklődik, hogy valami baj történt-e, s már biztos voltam benne, hogy ő fog értem jönni.
- Nagyjából negyvenöt percnyire.
- Figyelj, elküldöm érted Jimint, ő kocsival előbb odaér, mint én tömeggel. Várd meg ott ahol vagy, siet, csak küld el a címet.
- Oké, köszi. - Feleltem, s azonnal ki is nyomtam a hívást, mert nem tudtam elnyomni nevetésemet. Olyan jó érzés nyerni.

Park Jimin
Gyere ki

Nagyjából húsz perc után érkezett a férfi üzenete, mire felkaptam a cuccaimat, s már robogtam is ki a gyorsétteremből. Azonnal kiszúrtam a kocsit, így lazábbra vettem stílusomat, s mikor beültem mellé, nem néztem rá, csak hátra dobtam cuccaimat, ám pont, mikor hajoltam volna vissza, ő megragadta államat, és maga felé fordította a fejemet. Meglepődve néztem dühös arcvonásait, ahogy ajkaimat vizslatja, majd visszalökött az ülésembe, s beindította az autót.
- A nyomorult elkente a szájfényedet, amit felraktál magadnak.
- Oh...- Lehajtottam a tükröt, hogy megnézhessem magamnak, s tényleg, az enyhén csillogós szájfény egy része most szám sarkában volt, és egy picit az arcomon is. Hát basszus, ez nem volt betervezve, de így sokkal jobban alakult.
- Ennyire jóban vagytok már, hogy smárolgattok is ?
- Ő csókolt meg. - Rántottam meg vállaimat, és úgy döntöttem, hazudok egy picit. - De jó volt, nem bántam meg, végig nagyon oda figyelt rám.
- De jó neked.
- Igen, ami azt illeti, kicsit fogdosott is, szerintem simán tovább ment volna, ha nem nyilvános helyen lettünk volna. - Hallottam, ahogy élesen beszívja a levegőt, majd észleltem, ahogy lefordul egy félreeső utcába, és leállítja a kocsit. Értetlenül néztem rá, de ő egy pillanat alatt ragadott meg, s emelt az ölébe, így lovagló pózban kereszteztem őt lábaimmal. Egyik kezével erősen megragadta derekamat, hogy közelebb húzzon magához, míg a másikkal combomba mart. Éreztem magam alatt dudorodó férfiasságát, ugyanis annyira közel húzott magához, hogy teljes egészében azon ültem. Azt hiszem, Eunbinak teljesen mértékben igaza volt abban, hogy Jimin cselekedni fog, ha féktékeny lesz. Hát tessék, úgy látszik beindult a vadász ösztöne.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜